Néhány éve már alighanem mindenki tisztában van azzal, mi is az a döntési fáradtság. Még ha konkrétan a megnevezés nem is ismerős, a jelenség biztosan megvan, méghozzá nagyon ismert és nagyon sikeres emberek elbeszéléseiből, pontosabban abból, hogy ezek az emberek hogyan védekeznek ellene.
Dióhéjban a döntési fáradtság azt jelenti, hogy szellemi energiánk véges: a nap során minden egyes döntéssel fogy, így az idő előrehaladtával egyre nehezebben és ingerültebben tudunk csak a különféle elénk kerülő opciók közül választani. Ezt csökkentik úgy az említett ismert és sikeres emberek, hogy minden nap ugyanolyan ruhákat vesznek fel: ha csak ugyanolyan holmik lógnak a szekrényben, akkor nem kell azon szőrözni, mi legyen a napi szett, mert az mindig ugyanaz, ezért több szellemi energia marad a későbbi, sokkal fontosabb döntések meghozatalára. Ezt az egyruhás életmódot vallotta
- a hivatalban lévő Barack Obama (csak szürke vagy kék öltöny),
- Steve Jobs (csak New Balance sportcipő, sima kék farmer, fekete garbó),
- Mark Zuckerberg (csak szürke póló),
- és Albert Einstein (csak szürke öltöny) is.
De ez tényleg így működik?
Hát nem éppen. A döntési fáradtság, hivatalos nevén kognitív fáradtság krónikusan nem az átlagos, egészséges embert nyúzza. Hanem azokat, akik traumának voltak kitéve, fejlődési rendellenességük van vagy agysérülést szenvedtek. Vizsgálatok mutatták ki, hogy ezek az emberek tényleg sokkal hamarabb elfáradnak, ha dönteniük kell - akár teljesen hétköznapi dolgokban. Az egészséges embereket a döntési fáradtság tehát általában nem érinti: naponta választások ezreit hozzuk meg, csekély energia befektetésével (egy egyperces vezetés során a sofőr például átlagosan 180 döntést hoz meg).
Ha valakinek egészséges az elméje, nem fog érezhető előnyhöz jutni akkor, ha napi egy-két döntést kiiktat az életéből. A nem-traumatizált embereket is utolérheti ugyanakkor a kognitív fáradtság, de akkor, amikor közel végtelen, korábban ismeretlen lehetőségek közül kell választani. Ilyen például egy új kocsi vásárlása vagy egy esküvő megszervezése. Talán fel se tűnik, de minden egyes rész-döntést (milyen színű legyen a kocsi? benzines, dízeles vagy elektromos legyen? netán hibrid? kiket hívjunk meg az esküvőre? milyen legyen az teríték? stb.) komoly háttérmunka előz meg. És minél hosszabbra nyúlik a döntés folyamata, annál fárasztóbb is.
Ezzel szemben a reggeli öltözék kiválasztása egészen más minőségű döntést igényel: az opciók behatároltak, hiszen csak abból választhatunk, ami a szekrényünkben van. És tovább egyszerűsíthető a dolog, ha magát a ruhatárat egyszerűsítjük - nem azzal, hogy minden cuccunk ugyanolyan, hanem azzal, hogy kiszanáljuk a régi holmikat, amiket amúgy se vennénk már fel.
A fent említett egyruhás emberek jó reklámarcai az elvnek, amit hirdetnek, de rajtuk kívül is rengeteg sikeres férfi és nő van, aki nem ugyanazt hordja nap mint nap - és rengeteg sikertelen is, aki viszont igen.
Az ugyanolyanság nem segít energiát spórolni a mindennapokban, ugyanakkor valódi segítséget nyújthatnak a különféle rögzített menetrendek. Ezekkel valóban lehet némi energiát, de főképp időt menteni. Itt van néhány gyakorlati tanács:
- minden nap ugyanabban az időpontban edzz, hogy ne kelljen minden nap kitalálni, mikor eddz
- ugyanígy minden héten ugyanakkor legyen a nagybevásárlás
- főzz több napra előre, hogy ne kelljen minden nap kitalálni, mi legyen a következő ebéd
És simán öltözz úgy, ahogy neked tetszik. Nem az fogja kisiklatni a napod, ha reggel egy pillanatra elmerengsz azon, melyik pólódat húzd fel.
via LinkedIn, PsychCentral
