Bár az elmúlt évben megjelent a kínai torma az EU piacán, minősége messze elmarad a hazai termékétől. Az olcsó kínai import ugyan rövid távon leszorította a felvásárlási árakat, a hazai torma piaci pozícióját azonban csak átmenetileg gyengítette.
Magyar-kínai csörte
A Nemzeti Agrárgazdasági Kamara (NAK) pár hete így számolt be az uniós termelés felét adó hazai tormaágazat és a távol-keleti nagyhatalom piaci csörtéjéről.
A kamara szerint ugyanis „a hazai, a külföldi fogyasztók és a feldolgozók ragaszkodnak a magyar torma megszokott minőségéhez”. Ezért megelőlegezték, hogy „a kínai torma feltehetően tartósan nem fogja veszélyeztetni a magyar termelést és exportot”.
Az értékelés szerint “a magyar torma továbbra is kiemelkedő minőségű és keresett termék a külföldi piacokon”, erős és stabil exportpiacokkal rendelkezik.
A csípős hungarikum exportjának volumene tavaly ugyan egy év alatt 13 százalékkal csaknem tízezer tonnára csökkent, de értékben mintegy negyedével 8,4 milliárd forintra nőtt. A kivitel háromnegyede Németországba és – a feldolgozásában és reexportjában erős – Lengyelországba irányul, emellett az Egyesült Királyságba, Svédországba, Ausztriába, Csehországba, Romániába és Szlovákiába is szállítják. Eközben az import alig több mint száz tonna.
Fotó: DepositPhotos.com
Hazánkban csaknem másfélezer hektáron termesztenek tormát, amelynek 97 százaléka Hajdú-Bihar vármegyében található. A jól körülhatárolható hajdúsági torma termőtájat 13 hajdúsági település alkotja. A Hajdúsági torma 2009-től oltalom alatt áll is az Európai Unióban.
Tormanagyhatalom vagyunk
A termőterület, amelyről évente 11-12 ezer tonnát takarítanak be, az elmúlt években kicsit bővült.
Ezzel Magyarország az EU legnagyobb tormatermelője, az uniós közösség termelésének csaknem a felét adja, és a NAK értékelése szerint – Kína és az Egyesült Államok után – a világon is nagy tormatermelőnek számít.
A nagyobb hozam és jó minőség eléréséhez azonban öntözni is kell a tormát. A vízpótlás átlagos évben tizedével – aszályos években ötödével – növeli a termelési költségeket, de ez bőségesen megtérül. Megfelelő vízellátással és ápolással ugyanis a betakarított torma négyötöde első osztályú áru lesz.
A hazai termelési kapacitás jelenleg fedezi a feldolgozóipar és a friss termék piaci igényeit, ha viszont a termelés meghaladja a 8–10 ezer tonnát, jelentősen csökken az ár. A jövőben azonban a konzervipar és a gyógyszeripar nagyobb érdeklődésére lehet számítani a NAK prognózisa szerint, így nőhet a nyersanyagigény is.
A kamarai adatok szerint a hazai termelési kapacitás immár 90-95 százalékát a feldolgozóiparban használják fel, és csak 5-10 százalék marad a friss piacon. (A friss tormából a legnagyobb mennyiséget a húsvéti időszakban értékesítik a termelők.)
Kiszorultak a kistermelők
Az ígéretes piaci bővülés és a növekvő hazai terület arról tanúskodik, hogy – nehéz évek után – újraéled a remény a hazai tormatermelőkben. Két éve még kritikus szintre csökkent a fogyasztás, ettől a felvásárlási ár és a termelői profit is. A klímaváltozás, valamint a lengyel és ukrán konkurensek is fenyegetik az uniós “tormanagyhatalmi státuszt”.
A piaci krízisben a negyed-, félhektáros kisgazdaságok egyre jobban kiszorultak a termelésből. Helyettük – a torma-termékpályán nagynak számító – 5-10-15 hektáros, gépesített, professzionális termelők próbálnak érvényesülni.
A koncentrációval ugyanis nő a hozam, javul a minőség, amire nagy szükség van, hiszen hektáronként már legalább 7-8 tonnás gyökértermés kell a nyereséges termeléshez. Főleg a műtrágya-, az öntözés-, az energiaköltségek növekedésével hektáronként több millió forintos nagybefektetéssé vált a tormatermelés.
Ráadásul a klímaváltozással a gazdáknak egyre nagyobb gondot okoz a torma gyöktörzsét károsító bőrbetegség. A növény nem tudja károsodás nélkül elviselni az egyre szélsőségesebb nyári időjárást.
Növekvő verseny
A piacon is egyre nagyobb verseny várható, hiszen Ukrajnában is termelnek tormát, és a magyarországi feldolgozók is kapnak a hazainál vonzóbb ajánlatokat, amelyek még alacsonyabban tarthatják a felvásárlási árat.
Az idén a hazai I. osztályú torma jellemző nagybani piaci ára kilogrammonként 1800-2000 forint között változott, amelyben eddig nem hozott áttörést a kínai import…
Kiszolgáltatott helyzetükben azonban a kistermelők egyre inkább abban látják a jövőt, ha nem a tormagyökeret értékesítik, hanem nagyobb hozzáadott értékű, feldolgozott terméket állítanak elő belőle.
Bár a tormát itthon “reszelve” és csak húsvétkor szokás fogyasztani, de – gyógyszerek helyett, természetes immunerősítőként – a téli, tavaszi vitaminszegény hónapokban is jó szolgálatot tehet szervezetünknek. Nemcsak finom, hanem sok benne a C-vitamin, ráadásul baktérium- és vírusölő hatású. És a kiskertben magunk is megtermelhetjük…
Itt az idő!
A tormát ősszel, de akár most tavasszal (április-május) is ültethetjük 20-25 centiméteres, ujjnyi vastag gyökérdugványokkal. A napos-félárnyékos helyet, mélyrétegű, laza talajt kedveli. A dugványokat 10-15 centiméter mélyre ültessük a talajba, egymástól 30-40 centiméteres tő- és 60-70 centiméteres sortávolságot hagyva. Évelő növény, a második évtől növeszt már felhasználható vastag gyökeret.
