Kiolvasható a statisztikákból, de érezzük is, hogy csökken a terület, a termelés, az export, növekszik az import, romlik az önellátottságunk a zöldség-gyümölcs ágazatban. Így értékeli a szektor hazai helyzetét Apáti Ferenc, a FruitVeB – Magyar Zöldség-Gyümölcs Szakmaközi Szervezet és Terméktanács elnöke. Ennek elsősorban a klímaváltozás és a munkaerőhiány az oka.
A legtöbb zöldség-gyümölcs ugyanis munkaigényes kultúra, de nincs hozzá munkaerő. Így jobbára csak az ipari paradicsom, a zöldborsó, a szabadföldi paprika, a hagyma és a sárgarépa teljesen gépesíthető termesztése maradt talpon. Bár a termőterület mindenhol csökken, de legalább a hektáronkénti hozam növekszik, így ugyanannyi termést kisebb területről is be tudnak takarítani.
A fóliasátrat is elviszi a vihar
A klímaváltozás, a gyakoribb időjárási szélsőségek egyre nagyobb károkat okoznak a termelőknek. A 2022-es „évszázados” aszály után a gyümölcsösöket pusztító fagyokat kísérve, már idén tavasszal is megérkezett a több hónapos szárazság. Majd – viharokkal, jégveréssel – egy-két nap alatt egy havi csapadékmennyiség esett le. A múlt heti orkánerejű szél Bács-Kiskun, Csongrád-Csanád vármegyében sokfelé megbontotta a fóliasátrakat is.
„Arra kell készülnünk, hogy az időjárás szélsőségessége is erősödik, amihez alkalmazkodni kell. Azaz, amikor aszály van, öntözni kell, amikor hirtelen sok a csapadék, meg kell tartani a talajban és a tározókban a vizet” –sorolja a tennivalókat a szakember. Tehát csak úgy válhatnak versenyképessé a hazai termelők, ha mindenütt tudják öntözni a zöldséget és a gyümölcsöst. De míg a hazai zöldségterületek 90 százalékán ez adott, a gyümölcsösöknek csak a negyedén. Az ültetvényeket ugyanis alapvetően felszín alatti „rétegvízből” öntöznék itthon, de ehhez nem kapnak vízjogi engedélyt a termelők. Azért, mert „nincs víz, nincs kiosztható vízkvóta!” – értesült az elnök.
A szaktudás hiánya
Tovább rontja a helyzetet, hogy az állami zöldség-gyümölcs fajtakísérleti, illetve kutatóállomások nem szolgálják ki korszerű ismeretekkel a termelőket. Emiatt – hektáronként több tízmillió forintért – a termelők például gyakran olyan fajtákat telepítenek, amelyek elfagynak, mert az állomásokon nem kísérletezték ki, melyiket lehet a magyar klímán termelni. Ezt a termelő kénytelen – a saját kárán – megtapasztalni, ami nagyon sokba kerül.
„A hatékonyabb holland, lengyel, marokkói termelőkkel ilyen viszonyok mellett, öntözés nélkül, elmaradt technológiával nem tudunk versenyezni” – ismeri el a szakember. Emiatt csökken évről évre a hazai termelés és dinamikusan nő az import.
Utóbbiban a hazai áruk drágulásának döntő a szerepe. Az Agrárközgazdasági Intézet (AKI) jelentése szerint a 26. héten – az egy évvel ezelőttihez képest – csaknem hetven százalékkal ment fel például a spárgatök, a hazai hegyes paprika ára, közel negyvennel az itthon termelt fürtös paradicsomé és vöröshagymáé, illetve a „magyar” görögdinnyéé (miközben a görögországi ára csak bő negyedével nőtt). Míg a hazai jégsaláta ára nem változott, a hollandiai negyedével olcsóbb is lett.
Fotó: Depositphotos
Pedig – éppen a klíma, a Föld jövője, és többek között a termelők érdekében is – üdvös lenne megfordítani a folyamatot, és – a másfél évtizedes célt teljesítve – 80 százalékra növelni a kiskereskedelemben a hazai zöldség arányát. „Ezt szezonban, amikor van elég magyar gyümölcs, el tudjuk érni, de egész évben általában nem” – ismeri el Apáti Ferenc. A vásárló kiszolgálásához ugyanis, főleg az év elején, valamennyi importra mindenképpen szükség van.
Azért is, mert a korai paprikából, paradicsomból, kígyóuborkából télen, kora tavasszal azért van kevés hazai, mert nincs elég természetes fény. Ezért ezeket a fóliasátorban is csak hatalmas költséggel lehet megtermelni. De akkor is van és lesz import, amikor viszont a szezonban potenciálisan képesek lennénk előállítani elegendő hazai zöldséget, mert az áruházláncok versenyeztetik a beszállítókat és bővítik a választékot.
Vedd a hazait!
A szentesi kertészek szövetkezete a FruitVeB-bel együtt ezért régi-új eszközökkel próbálja újra megnyerni, visszahódítani a holland, spanyol, lengyel, marokkói importzöldségre váltott hazai fogyasztókat. A bevált német, osztrák mintára markánsabban tüntetnék fel az adott zöldség, gyümölcs hazai (szentesi) eredetét, az üzletekben pedig külön polcokra helyeznék ki az efféle „magyar árut”. Az erről tartott tájékoztató azonban nem országos kampány része. Apáti Ferenc szerint csak egyszeri kommunikáció volt, hogy a hazai fogyasztó pontos képet alkosson a zöldségek, gyümölcsök termelési sajátosságairól, a szentesi/hazai termék előnyeiről.
Azt azonban elismerte, ahhoz, hogy a magyar termékeket külön jelöléssel, nemzeti zászlóval címkézzék, még nincs meg a jogszabályi háttere, ezért még gyerekcipőben jár ez a kezdeményezés.
Végül jó hír a hazai termelőknek – rossz a vásárlóknak –, hogy nemcsak a hazai, hanem az import is drágul. A Nemzeti Agrárgazdasági Kamara jelentése szerint Marokkóban az idén rekordmagasra emelkedtek a zöldségárak: a paprika háromszorosára drágult, a hideg időtől lecsökken idei hozamok és az egyre nagyobb uniós és brit kereslet miatt.
