Minden más szántóföldi növénynél gyorsabban fogy a modern konyha fontos alapanyaga, a zöldborsó hazai termőterülete. Tavaly már csak az 1990-es 135 ezer hektár tizedén vetették itthon a növényt a Központi Statisztikai Hivatal adatai szerint, és félő, az idén tovább csökkent a terület.
A termelés hazai válságát döntően az elmúlt évek inputanyag-árnövekedése okozta, de a klímaváltozás is kihívás elé állította a termelőket. Varga István, a FruitVeB Magyar Zöldség-Gyümölcs Szakmaközi Szervezet és Terméktanács alelnöke ezzel magyarázza az ágazati krízist, amit a termelési költségek 2016-ban kezdődött megugrása után az idén a terményárak drasztikus zuhanása is kiélezett. Pedig a zöldborsó felvásárlási árát két éve kilónként váratlanul 200-230 forintra növelte a növekvő kereslet. A nyugat-európai feldolgozók, akik otthon nem tudták lekötni a szükséges mennyiséget, hazánkra is kiterjesztették ugyanis a termeltetést.
De a keresletben fordult a kocka, mert a hazai gyártású zöldborsókonzerv nagy része az ukrán és az orosz piacra készül. Bár az uniós exportembargó nem vonatkozik erre a termékre, a háború miatt így is harmadával csökkent a kivitel. Az idén ezért 150 forintra csökkent a zöldborsó átvételi ára, amelyet a gazdák csak az öntözési, illetve a fuvarfelárral tudnak némileg növelni.
Ez az ár- és klímaváltozás, a költségnövekedés olyan kiszolgáltatott helyzetbe hozta a gazdákat, hogy sokan meggondolják, érdemes-e a jövőben zöldborsót vetni, de az alelnök szerint nincs más választásuk. A többi szántóföldi zöldségnek is zuhan ugyanis az ára.
Fotó: Pexels
Érzékeny teremtés
A zöldborsó azonban nemcsak az aszályra, hanem a klímaváltozással egyre szélsőségesebb hőmérsékletekre – tavaszi hidegre, nyári hőségre – is érzékeny. Itthon ezért elsősorban a jobb termőhelyi adottságú békési, hajdúsági földeken termesztik, de sokan még öntözés nélkül is próbálkoznak vele. Vállalják a kockázatot, hogy így akár a negyedét is megspórolják a hektáronként már 0,9–1,2 millió forintos termelési költségnek, amire a rossz árak miatt most még többen rákényszerülnek. Pedig az érzékeny borsó nem megfelelően öntözve olykor hektáronként csak 3–4 tonnát terem, ezzel veszteséget okoz. Korszerű technológiával azonban a szakember szerint 7–8, akár 10 tonnás hozamot is el lehet vele érni, de többet nem.
A jelenlegi árakkal hektáronként így legalább 6–7 tonnás termés fedezi csak a termelési költségeket, miközben ennyi az árbevétel is. Pedig két éve ekkora hozammal még 600-700 ezer forint jövedelmet is el tudtak érni a termelők hektáronként. Az idén viszont már csak a támogatások jelentik a jövedelmet (hektáronkénti csaknem negyedmillió forint). Ahhoz, hogy nyereséget hozzon a borsó, a szakember szerint át kell térni a hatékonyabb, olcsóbb, tudatosabb technológiákra, mert a „termesztés mára nagyon üzletszerűvé vált”.
A szektor fennmaradása érdekében új kutatásokra, a fajtanemesítés felpörgetésére van szükség, amelybe be kell vonni az egyetemeket is, és a tudományos eredményeket közkinccsé tenni. Hatalmas e téren a lemaradás. Míg más kultúráknál két évtized alatt 30–40 százalékkal is növelték a hozamokat, az érzékeny zöldborsónál ez nem sikerült. A hatékonyság és a jövedelmezőség javítása nélkül aligha térülnek meg a versenyképes termesztéshez elengedhetetlen hatalmas beruházások, hiszen már egy-egy modern zöldborsókombájn is egymillió euró (több mint négyszázmillió forint). „Ez a hosszú távú megoldás, nem a támogatás” – előlegezi meg az alelnök.
Ami az idei kilátásokat illeti, a májusi fagyok a zöldborsóban is itt-ott kárt okoztak, de ennek ellenére még akár hektáronként 7–8 tonnás hozamokat is el lehet érni. A vásárlóknak jó hír – ha a gazdáknak nem is –, hogy az Agrárközgazdasági Intézet Piaci Árinformációs Rendszere szerint az idén a zöldborsó ára – miután a 19. héten (azaz május második hetében) kilónként háromezer forintos áron jelent meg a kínálatban – a 22. hétre (júniusra) 1800 forintra csökkent.
Búcsú az aranykortól
Aranykornak számított a szántóföldi zöldségtermesztésben, a zöldborsóban is a 2016–2023 közötti időszak, amikor a feldolgozók még képesek voltak a felvásárlási árakban megfizetni az inputanyagok (műtrágya, növényvédőszer, vetőmag) drágulását. De ez az időszak elmúlt. Varga István, a FruitVeB alelnöke szerint a termelők számára mára kiéleződtek az ár- és költségviszonyok, felértékelődik a korszerű és megbízható termesztéstechnológia. „Nem hibázhatnak a termelők: jobban kell figyelni a költségekre, a munkabérekre, az időjárási kockázatokra és a támogatásokra. A termesztésnek, a piacra jutásnak, az áruelőkészítésnek is professzionálissá, businessszerűvé kell válnia, különben vége” – előlegezi meg a szakember, aki a sürgős szemléletváltáshoz maga is célzott oktatásokat szervez a termelőknek.
