Jövedelmező lehet a strucctartás, de nem a nagyvállalatoknak, hanem a kis, családi gazdaságoknak. Főleg azokban a térségekben, ahol “már minden leszárad”, mert ez sivatagi madár, főleg a száraz homokot kedveli. Így biztatja a klímaváltozás, az aszályoktól hamarosan megugró takarmányárak idején az alternatívákat kereső állattartókat Nyakas Dániel. A hajdúnánási strucctenyésztő szerint a sikeres tartáshoz elsősorban biztos tömegtakarmány-ellátás kell, amit a családi gazdaságában ő a saját lucernára alapozott. A kész tápokat vásárolják, amelyekben a beltartalom a lényeg. A tenyészmadarak ugyanis legalább 22 százalék fehérje- és nagy rosttartalmú takarmányt igényelnek.
A strucc mellett szól, hogy kezdetben olyan jól hasznosítja a takarmányt, mint a csirke. Kis korában másfél kiló takarmányból ér el egy-egy kilogrammos súlygyarapodást, de később csak 14 kilogramm takarmányból tud egy kilogramm élőtömeget előállítani. Ez persze függ a tartástól is. A nánási tenyésztelep négyhetes korukban helyezi ki a csibéket az integrációba bevont strucctartókhoz, akiktől a már felhízlalt, 90 kilogrammos madarat vásárolja vissza. Hogy ezt mennyi idő alatt érik el, az függ az évszaktól is. A februári tojásokból áprilisban kikelt csibe decemberre-januárra éri el a vágósúlyt. A szabadtartásban a szeptemberi tojásból azonban csak 12-14 hónap alatt lesz 90 kilós vágóstrucc. Ezért Hajdúnánáson kísérleti jelleggel kipróbálják a gyorsabb súlygyarapodással kecsegtető intenzív tartást is a telep elkerített részén. A családi gazdaság ugyanis, amely 150 darabos termelőállományával Európa már harmadik legnagyobb tenyésztelepét üzemelteti, egy új telepet építve, további két-háromezer hízóállattal akarja bővíteni az éves termelését.
Évtizedre szóló beruházás
A strucctartás beindításához - egy kakasból és 3-4 tojóból álló tenyészcsalád mellett - legalább 400 négyzetméteres kifutó, ól és karám kell, amely a hajdúnánási vállalkozó szerint másfél-kétmillió forintos, hosszú távú befektetés. A strucctojó ugyanis akár 18-20 éves koráig tojik tenyésztojást, amiből vágóállatot nevelhetnek. Az itthon népszerű tenyésztett dél-afrikai “feketenyakú” struccokat azonban csak 15 éves korukig gazdaságos tenyésztésben tartani. A családi gazdálkodó szerint itthon mégis erre a feketére kellene lecserélni az elmaradt frissítések miatt leromlott hazai állományt, mert a zimbabwei kék- és a vörösnyakú struccoknál sokkal nagyobb a tojástermelése.
Fotó: Depositphotos
A Strucc Tenyésztők és Tartók Egyesülete ezért a feketenyakú struccra építve akar tenyésztési programot indítani, amelynek ugyan 20 százalékkal kisebb a húskihozatala, de a tojó 30 helyett évi 50-70-80 darab tenyésztojást is tojik.
A tizede sincs már
Nagy szükség is lenne a tenyésztési programra, mert a múlt és a jelen gazdasági nehézségei nyomot hagytak a hazai állományon. Nyakas Dániel úgy becsüli, hogy jelenleg már csak kétezer madár lehet a pár tucat hazai strucctartónál. Pedig 2006-ban még csaknem 400 gazdaságban összesen 25 ezer madarat tartottak. “Ennek ma a tizedes sincs már” - tapasztalja az agrárvállalkozó A 2008-as gazdasági válságban - az akkor egyetlen hazai, a bordányi struccvágóhídon - 3-5 ezerre csökkent az éves feldolgozás. Bár utána újra növekedésnek indult az állomány, az ukrajnai háború okozta takarmánydrágulás végzetes csapást mért a strucctartókra. A megugrott költségeiket képtelenek voltak érvényesíteni termékeik árában.
Hogy mára hányan maradtak, csak becsülni lehet, mert az integrátor szerint nincs nyomonkövetés. Az állatok nagyjából fele számla nélkül cserél gazdát, így azt sem tudni, hol, kinél, hány darab lehet.
A jelenlegi nyugat-európai struccárakkal azonban - a hajdúsági nagygazda szerint - már ismét nyereséges a futómadártartás. A struccsteak piaci ára ugyanis kilogrammonként már 35-40 euró (14-16 ezer forint/kilogramm), a legértékesebb húsrész, a filé ára pedig - országtól függően - 45-60 euró (18-24 ezer forint/kilogramm).
Minden porcikáját aranyat ér
Kevés haszonállatra igaz, hogy “minden porcikáját aranyat ér”, de a strucc ilyen. A húsát, a tojását, a bőrét és a tollát, még a csontját is felhasználhatják. Igaz itthon csak a hústermelésre álltak rá a gazdák. Egy strucckakas 100-160 kilogramm, a 90-120 kilogrammos tojó akár 20 éves koráig tojik évente akár 40-60 tojást. Ebből évi legalább 20 darab, 90 kilós vágómadarat hízlalnak fel, amelyből legalább 26 kiló a színhús. Ez alapján több mint hatszáz kilogramm strucchúst termel évente egy-egy tojó szaporulata, ami több, mint amennyit egy húsmarha előállít. Ráadásul a strucc koleszterinszegény, küllemében a borjúbélszínre, zamatában a mangalicára is emlékeztető vörös húsa prémium termék, amelynek az ára is a hasonlít a marháéra. Jellemző hazai kilós kínálati árak: struccomb: 6000 forint, a lábszár: 5000–7500 forint, a bélszín 8400 forint. A hazainál jobban fizető nyugat-európai országokban azonban a struccsteak átszámított piaci ára már 14-16 ezer forint, a struccfilé pedig 20-24 ezer forint.
Az ár mellett a strucc elképzelhetetlenül nagy és biztos európai piaca is csábító. Az unió addig legnagyobb strucchús-beszállítóját - az évi 350-400 ezer darabot feldolgozott és ide exportált Dél-Afrikát - ugyanis egy kereskedelmi vita miatt 2014-ben kizárták az EU piacáról. “Az uniós piac ma is felvenné ezt a volument, de az európai strucctartók nem tudnak ennyit előállítani, csak a tizedét. Több kellene!” - ismeri el a hajdúnánási tenyésztő.
Ez a magyar tenyésztőknek is nagy lehetőség, mert hazai belpiac gyakorlatilag nincs. A kilónként 10-12 ezer forintos prémium strucchús ugyanis megfizethetetlenül drága a hazai vevőnek.
Az európai struccvákuum kiaknázására így kapóra jönnek a már meghirdetett hazai telepfejlesztési, illetve a kisüzemi feldolgozásra kiírt pályázati felhívások. A hajdúnánási integrátor szerint bár ez is adhat egy kis pluszt az állattartóknak, igazi lökést az jelentene, ha tenyésztési programot sikerülne beindítani. Ehhez - a három vonalból - egy itthon elfogadott struccfajra is szükség lenne, ami olyan állategység-támogatást kapna, mint a szarvasmarha, a sertés, vagy az anyajuh. “Így az állattartók látnák, hogy a struccba újra megéri befektetni” - előlegezi meg Nyakas Dániel. “De hiába nagy a fantázia a struccban, amíg a tenyészállatokat nem lehet nyomon követni, addig a minisztériumtól sem kérhetünk segítséget” - figyelmeztet a tenyésztő.
Ez a jövő: támogatás futómadár-tartóknak
Az egyre súlyosbodó aszály a takarmányt féltő állattartók körében is fokozza a pánikot. Aggódnak a víziszárnyas-, de már a brojlercsirke-tenyésztők is. “Talán más, a sivatagi klímát is jól viselő madárral kellene foglalkozni?” - teszik fel egyre többen a költői kérdést az augusztus elején már riasztóan sárga kukoricatáblákat látva. A klímaváltozáshoz való alkalmazkodás is szóba került a hazai futómadártartók talán legnagyobb hazai seregszemléjének számító tavaszi hajdúnánási strucc szakmai napon, amelyre a környező országokból, sőt Dél-Afrikából is érkeztek állattartók. Farkas Sándor, a szaktárca miniszterhelyettese pénzt is hozott nekik. A Közös Agrárpolitika nemzeti Stratégiai Tervében az Állattartó telepek megújításának támogatása című pályázati felhívással ugyanis 200 millió forint, az Állattartó telepek fejlesztésének támogatása felhívással akár ötmilliárd forint támogatást nyerhetnek a hazai strucc- és az emutartók is. Azt a jó hírt is megtudták a futómadártartók, hogy egy új európai parlamenti rendelet “tenyésztett vadnak” minősítette át a struccot és az emut, amelyet így a “származási helyén”, azaz a gazda a saját telephelyén - is levághat és feldolgozhat.
