Évről évre nő itthon is a kereslet az ökoélelmiszerek iránt – ezzel a jó hírrel összegezte Drexler Dóra, az Ökológiai Mezőgazdasági Kutatóintézet (ÖMKi) ügyvezetője az Mfor.hu-nak a NielsenIQ piackutató céggel közös kutatás eredményét, amelyben feldolgozták a 2022–2024 közötti kiskereskedelmi bioélelmiszer-forgalom adatait.
Eszerint ez idő alatt 36 százalékkal, csaknem negyvenmilliárd forintra nőtt az ökoélelmiszer- és -italforgalom itthon. Igaz, nagyon alacsony bázisról. Még így is csak kevesebb mint egy százalék (0,6 százalék) az ökológiai termékek részaránya a teljes hazai élelmiszer-kiskereskedelmi forgalomban, de a szakember szerint dinamikusan növekszik.
Geopolitikai sakkjátszmák és ingadozó tőkepiacok – Hogyan pozícionáljuk befektetéseinket?
A témában a Klasszis Média május 27-én 17 órától geopolitikai szakértők, gazdasági elemzők, befektetési szakemberek részvételével tart rendezvényt.Vegyen részt Ön is! Klasszis Befektetői Klub - részletek és jelentkezés >>
Uniós összehasonlításban persze még így is gyerekcipőben jár a hazai lakosonkénti fogyasztás. Míg európai vetületben évente átlagosan 66 eurót (26 600 forint) költ egy-egy fogyasztó biotermékekre, nálunk alig tíz eurót (4030 forint): főleg zöldségekre, gyümölcsökre, bébiételre.
Drexler Dóra szerint az áll a háttérben, hogy az ökológiai termékek nemcsak drágábbak a nem ökoélelmiszereknél, de nem is érhetők el mindenhol a kiskereskedelemben. Ráadásul az itthon kapható biotermékek többsége importáru. A hazai termelés mintegy kilencven százalékát ugyanis feldolgozatlanul nyugatra értékesítik a gazdák. A magyar biotermelők fájdalmára így az sem ritka, hogy az exportált hazai alapanyag nagyobb hozzáadott értékű német vagy osztrák termékként, feldolgozva, visszakerül a hazai boltokba.
A magyar bioszektor így nehezen tud kitörni az ördögi körből. A kereskedelmi láncok azért forgalmaznak kevés hazai ökoterméket, mert alacsony a fogyasztásra előkészített terméket előállító magyar beszállítók száma, ugyanakkor a limitált kínálat miatt kevés vásárló áll át az egészségesebb ökológiai termékekre. Valami azonban már elindult. A felmérés szerint a diszkontláncokban – főleg a zöldség-gyümölcs termékcsoportban – több mint 60 százalékkal bővült az ökológiai termékek forgalma 2022–2024 között. A további növekedéshez azonban a szakember szerint arra lenne szükség, hogy a hazai biotermelés ne a nyers kalászos gabonára, napraforgóra, kukoricára fókuszáljon, hanem a feldolgozásban jussanak el a hazai termékek legalább a lisztig, őrleményekig, olajig, hogy kialakuljon a termékpálya.
Fotó: Pexels
Az ÖMKi Debreceni Egyetemen tartott áprilisi szakmai napján többen azt is megfogalmazták, a fogyasztók nevelésével: közösségi marketinggel ki lehetne törni az ördögi körből.
A hazai termelők számára további új távlatokat nyitna, ha a bioélelmiszerek itthon is bekerülnének a közétkeztetésbe. Drexler Dóra is megerősíti, hogy ez utóbbi a hazai ökotermelők számára nagy és biztos fejlődési lehetőséget kínálna, de ehhez a szükséges termelési volument, az előkészítő, tároló kapacitásokat és a logisztikát is meg kellene teremteni. Csak fokozatosan lehetne az integrációt kiépíteni, hiszen a hatalmas alapanyag-igényű közétkeztetésben főzésre előkészített, csomagolt alapanyagokkal dolgoznak.
„Ide nem lehet egy-egy zsák krumplival beállítani” – magyarázza a szakember – „hónapokra előre megtervezett alapanyagigényt kell folyamatosan kielégíteni”.
A hazai piac meghódításához, kiépítéséhez tehát a termelőknek össze kellene fogni, hogy a már meglévő ellátási láncokba bekerülhessen a hazai biotermék. Erre van már jó példa a bébiétel-, mirelit-, konzervipari feldolgozásnál, és zöldség-gyümölcs termelői értékesítő szervezetek is szállítanak be bioalapanyagokat a feldolgozókhoz, de a szántóföldi biotermesztésben még szinte nincs ilyen hazai együttműködés. A gazdák egyesével próbálnak a felvásárlókkal szerződést kötni, ami a jelenlegi exportértékesítés esetén sem kedvez az érdekérvényesítésnek.
Fordulatot hozhat a biotermesztés bővülésében Ukrajna uniós agrárpiaci integrációja is, mert a hazai szántóföldi növénytermesztés és nyersanyagexport nem versenyképes az ukránnal, és ez a bio tanúsított alapanyagokra is igaz. Ukrajna az EU harmadik legnagyobb bioalapanyag-importőre volt 2023-ban. Az ukrán termékek EU-s vámmentességét a hazai biotermelők is megérezték piaci kapcsolataikon. Az ÖMKi ügyvezetője szerint jelenleg nem a piaci folyamatok, hanem a támogatás ösztönzi a biotermelésre átállók többségét idehaza. Ha területalapú támogatásra lehet pályázni, akkor új belépők érkeznek.
Ezért is lenne szükség olyan tudatos, piacfejlesztő integrációkra, mint Ausztriában vagy Svájcban, ahol a kiskereskedelmi láncok ma már a belföldi biotermelés legfontosabb húzóerejét adják. Svájcban például akkor indult be nagyobb méretekben a biotermelés, amikor az egyik kereskedelmi lánc óriásplakátokon hirdette, hogy „biotermék-beszállítókat keresünk”. Nagy húzóerő ugyanis, amikor egy-egy tőkeerős kereskedelmi lánc elkötelezett felvásárlóként beáll a termelés és az integráció fejlesztése mögé.
De nemcsak az ökogazdáknak, a lakosságnak, a dán példa alapján még a költségvetésnek is jól jönne, ha felpörögne a hazai bioszektor, amint erről Szólláth Tibor, a Nemzeti Agrárgazdasági Kamara Hajdú-Bihar vármegyei elnöke a debreceni bioszakmai napon beszámolt. Hiába folyik már csaknem 350 ezer hektáron itthon ökológiai gazdálkodás, ha a megtermelt biotermékek 90 százaléka feldolgozatlanul hagyja el az országot, nem itthon hasznosul. Bezzeg Dániában – ahol a közétkeztetésben használt alapanyagok nagy része biogazdaságokból származik – évente, lakosonként mintegy 300 eurót takarít meg a közegészségügy, mert egészségesebben táplálkoznak. „Ezért egészségesebb a felnövekvő generáció és kevesebben kényszerülnek például táppénzre, kezelésekre” – figyelmeztetett Szólláth Tibor.
Ezen múlik a versenyképesség
A Debreceni Egyetem kutatói még 2019-ben vizsgálták és foglalták cikksorozatba a hazai ökológiai gazdálkodás helyzetét, versenyképességét és kilátásait, miután másfél évtizedes stagnálás után 2016-ban lendületet vett a fejlődés. Eszerint az európai piaci igények a hazai biotermelés, illetve export sokszorosát teszik ki. Mivel a belföldi fizetőképes fogyasztói igény alacsony, hiányzik a belpiac elsődleges szívóhatása, jóllehet a legtöbb jelentős biotermelő országban a belpiac az, amelyik a húzóerőt jelenti a fejlődésben.
Az elemzők főleg a kis tőke- és munkaerő-igényű, jövedelmező, kisebb termelési kockázatú szántóföldi ökotermesztésben láttak fejlődési lehetőséget. A nagy munkaerő-igényű biozöldség-termesztésben viszont nem várható fejlődés, csak a gépesíthető gyökérzöldségek esetében, de a nagy tőkeigény és a nagy termelési kockázat miatt várhatóan ez sem lesz versenyképes.
