Száz évvel ezelőtt milliók nem engedhették meg maguknak, hogy gyakran vásároljanak édességet. De szeretnék gazdag lenni, öt forintért Kuglert venni! – írta József Attila. A háziasszonyok az övükön hordták az éléskamra kulcsát, nehogy megdézsmálja valaki a cukrosüvegeket, a befőtteket, az aszalt gyümölcsöket. De a gazdag tehetős polgárság körében sem ettek nap, mint nap csokoládét. Egy habos kakaós kalácsos uzsonna – amely ma egy óvodai, hétköznapi, szinte semmire nem becsült étel – elegáns délutáni vendéglátásnak számított.
Ennyi idő alatt természetesen rengeteget változtak a fogyasztói szokások, elképzelhetetlen mennyiségű és fajtájú édesség kapható a legkisebb szupermarketben is. Már Mikulás idején berobban a nagy csokoládéláz – lassan nem is értékelik ezeket a drága kis figurákat a gyerekek –, hogy aztán kitartson egészen januárig. A kézműves csokoládék forradalma jött el, az ínyenc szaloncukroké, a mesteri tortáké és a rafinált bejgliké. A legnagyobb külföldi édesipari márkák aratnak a hazai piacon, miközben próbálnak jelen lenni a rendszerváltás után privatizált, és félig tönkrement hajdani, rangos üzemek is.
Azt tudjuk, hogy a cukor túlzott mértékű fogyasztása hizlal, mint ahogy azt is, hogy szüksége van rá a szervezetünknek, nem mindegy persze, kinek, milyen mennyiségben. A cukor, miközben energiát ad, megteremti az agy számára szükséges glükózt, és jótékonyan hat idegrendszerünkre, javítja a hangulatunkat – állítják a szakemberek. Az endorfin vagy boldogság hormonok felszabadulnak – nem véletlenül mondjuk a magyar nyelvben arra, akit szeretünk, hogy „édesem”.
Kétségkívül segít a fáradtság leküzdésében, és sportolás, nehéz fizikai erőkifejtés közben energiát ad. Azzal is mindenki tisztában van, hogy a kalóriafölösleg a testben zsír formájában rakódik le. Bár akad, aki bármennyi csokoládét nassolhat, mégsem hízik, de ne ebből induljunk ki. Tény, hogy az elhízás ma népbetegség: Magyarországon egymillió ember túlsúlyos vagy kövér, és sajnos ez ma már a kisgyerekek jelentős részére is elmondható. Jó lenne tehát az ünnepek idején némi visszafogottság.
Máshogy vásárolunk szaloncukrot
Ami a szaloncukor vásárlásban már érezhető is – ebben szerepet játszanak a mostani elszaladt árak. Ma már több családban nem a fára akasztják, hanem többnyire egy szép tálban kínálják a szaloncukrot, amely mára ezerféle lett. Míg akár negyven éve kilószámra vásároljuk ezt a tipikus – és akkor olcsó – karácsonyi édességet, ma inkább egy díszes dobozzal, kényszerűen tudomásul véve, hogy elsősorban a külcsínt kell megfizetni.
Miközben egyre többen nem tesznek cukrot a kávéba, csak light üdítőket isznak, még a lekvár eltevésénél is cukorpótlót használnak, karácsonykor nem tudnak ellenállni az édesség-túlkínálatnak, sem otthon, sem vendégségben. Szinte lehetetlen is. Ráadásul ma sütni nem egyfajta konyhai robot sok nő – és férfi – számára, hanem hobbi, kiteljesedés, önmegvalósítás, melynek eredményét, teljesen mindegy, hogy az milyen, azonnal fel kell tenni a Facebookra.
Fotó: Depositphotos
Ahogy az egyik szaklap elemzésében olvasható volt, a XXI. századi cukormaffia egyes vélemények szerint a gyógyszeripari nagyhatalmakhoz és a drogkartellekhez hasonlítható. Óriási pénz van benne, hiszen az élelmiszeripar egyik legfontosabb alapanyaga, ugyanakkor függőséget okoz. Igaz, erről az emberi természet is tehet – már a csecsemő is boldogan cuppogja az édes anyatejet, amely korántsem olyan édes, mint amilyenek majd az azt felváltó tápszerek lesznek. A bébiételeket éppen azért nem fűszerezik és cukrozzák, hogy a pici ne szokjon rá idejekorán a sóra és a cukorra. De később sajnos mégis megtörténik ez, különösen akkor, ha a csokoládét jutalom formájában kapja meg. Erről nem árt idejében leszoktatni a rokonokat.
Próbáljuk szelidíteni az édességmániát!
Mit tehetünk karácsonykor a túlzott édességfogyasztás elkerülésére, hétköznapokon pedig a cukorbevitel csökkentésére? (Más a helyzet, ha valakinek cukorbaja van.) Sok családban inkább karácsony előtt fogy a szaloncukor, mert mire eljön az ünnepeste, már megunják a gyerekek. Újabban már november elején elkezdik árulni, míg régen csak ünnep délutánján rakták fel a szülők a fára a titokban megvett doboz tartalmát, vagy éppen sokszor háznál készítették, mint fenyőfadíszt.
Ha mégis felgyűlik az ajándékba kapott ünnepi csokoládéféle, vagy ajándékozzuk el, vagy készítsünk belőle házi édességeket, amelyek tejjel reggeli italnak, vagy pudingporral keverve pudingnak, netán forró csokoládénak, nyáron pedig fagylaltalapanyagnak használhatunk. Egyes fejlett nyugati országokban elterjedt szokás, hogy a gyerekek csak a hét egy napján ehetnek édességet. Jobb is a foguk.
Az édesítőszer máshogy hizlal
Ha mégis odavagyunk az édes ízért, cukor helyett olykor használjunk – valódi, magyar – mézet. Bár ebben ugyanannyi kalória van, de tápanyagban, vitaminban és ásványi anyagban a méz gazdagabb, immunerősítő és más gyógyhatása közismert. Ma már egész évben lehet szinte mindenféle gyümölcsöt kapni, igaz, ezek meg mesterségesen érleltek és kezeltek, és ezer kilométerről hozzák őket – de cukrot kevesebbet tartalmaznak. Az aszalt gyümölcsök viszont sokat. De még mindig egészségesebb nassnak tartják, mint a csokoládét.
Az ízesített-aromás joghurtok sok rejtett cukrot tartalmaznak. Inkább mi rakjunk a készen vett bolti joghurtba télen akár mélyhűtött gyümölcsöt akár granulátumot. (Az is cukrozott, persze.) Az úgynevezett epres joghurtok némelyikében talán egy százaléknyi valódi eper van, a többi faforgácsaroma és céklalé. A müzlik, cukrozott üdítők, készen kapható tejszínes fagylaltok, jégkrémek, parfék cukor- és kalóriatartalma magas. A bolti pudingokban sok a vegyi anyag.
A gyári élelmiszerek legtöbbjében mesterséges édesítő található, mert az olcsóbb, mint a cukor. Ezért aztán tonnaszámra adják az üdítőkhöz, cukorkákhoz, rágógumikhoz, szájízesítőkhöz. Érdekes, hogy akik cukorpótlókkal élnek, többnyire nem fogynak sokat, sőt sokszor híznak, mert sok édes ízű terméket fogyasztanak, amelyeknek egyébként magas a kalóriatartalma.
