Van, aki hobbiból kezd tyúktartásba, újabban Budapest külvárosában is lehet hallani reggelenként kakasszót. Fiatal értelmiségi párok költöznek ki a nagyvárosból, rendbehoznak egy tanyát, az internet ott is elérhető. Más azért dönt így, mert valaha járt broilercsirke-üzemben, és azóta nem eszik baromfihúst.
Ahogy az egyik médiafelületen olvasható,
„a háztáji tyúktartás az egyik legegyszerűbb és legsokoldalúbb módja annak, hogy közelebb kerüljünk a természethez – és egyúttal önmagunkhoz is. Nem csupán friss tojást és húst biztosít, hanem egyfajta önellátóbb életmód része is lehet, amelyben fontos szerepet kap a tudatosság, az állatokkal való felelős bánásmód.”
A kutya meg a cica hamarosan családtaggá válik, amit nyújt, azt nehéz szavakba foglalni és forintosítani. De a tyúktartás sem csak a reggeli rántottához szükséges friss tojást biztosítja, azaz hasznot hoz, hanem „élő kapcsolatot is teremt a természettel, a saját udvaroddal, sőt, bizonyos értelemben önmagaddal is” – olvasható az epfo.hu-n. Ma már a neten szinte mindent megtudhatunk e foglalatosság részleteiről.
Az előnyök és a hátrányok áttanulmányozása után érdemes a dologba belevágni. Ismeretes, hogy a háztáji tojás nemcsak frissebb és ízletesebb, mint a bolti. Tudjuk, mit eszik a tyúk – és mit eszünk mi. A saját állattartás egy lépés az önellátás felé. A tyúkok szinte minden konyhai zöldséghulladékot hasznosítanak, így csökken a háztartási szemét is. Ha a takarmány vegyszermentes, az új lépés a fenntarthatóság felé.
A tyúkok figyelése, gondozása, az első tojás felfedezése talán még a mai gyerekeket is elragadják néhány percre a mobiljuktól. Azt tudjuk, hogy a baromfik kiváló rovarirtók, szívesen csipegetik a kerti kártevőket. Trágyájuk pedig értékes tápanyagforrás lehet a komposztálás során.
Fotó: DepositPhotos.com
Etetni, itatni szükséges naponta, no meg, takarítani az ólat, és odafigyelni az állatok egészségére. Ha elutazunk, gondoskodni kell helyettesről. Ezzel régen nem volt probléma, egyrészt mert a falusi népek legfeljebb a közeli vásárra utaztak, nem pedig több ezer kilométerre, másrészt a szomszéddal kisegítették egymást, hiszen ő is értett hozzá. Hajdan a háziasszonyok csak úgy mellesleg tartottak tyúkot – a kacsával, libával, pulykával tetemesebb volt a dolog –, a többi nagyobb állat meg a kert adta a teendők nagy részét.
Azzal számolni kell, hogy a szomszéd esetleg nem örül a kakaskukorékolásnak, ahogy Ön se annak, ahogy órákon át ugat a kutyája. A baromfit óvni kell a ragadozóktól és a betegségektől.
Ólépítés, kerítés, etető-itató, takarmány – ezek mind hozzátartoznak az induláshoz. A tyúkok alapvetően nem igényelnek hatalmas területet, de fontos, hogy kényelmesen elférjenek, tudjanak kapirgálni, mozogni, napozni, árnyékba húzódni. Csak így lesznek „boldogok”.
A kifutó legyen tágas, száraz és árnyékos
Egy kisebb kertben is elfér néhány, de érdemes számolni legalább 1-1,5 négyzetméterrel az ólban, valamint további 3-5 négyzetméter mozgástérrel tyúkonként a kifutóban. A terület legyen száraz, ne ázzon fel eső után sem, és lehetőség szerint kapjon némi árnyékot is – javasolják a szakemberek. A magas kerítés, esetleg a hálóval való befedés fontos lehet.
Biztosak lehetünk benne, hogy az elmúlt évszázadokban nem méricskélték ki ennyire a gazdák a szükséges területet, hanem tudták-látták azt az ősöktől.
A tyúkól építésről és a szükséges kellékekről ma már mindent megtudhatunk a neten. Ólat készen is lehet kapni, a falusi lakosok persze kinevetik azt, aki ezért pénzt ad ki, hiszen a ház hátulján lévő fészer maradék deszkáival meg a dróthálókkal, és két napi munkával, házilag is kényelmesen barkácsolhatók.
Mi a fontosabb: a hús vagy a tojás?
Ha valaki tyúktartásba akar fogni, mert a gyerekének tényleg biotojást akar feltálalni, nem árt, ha a kezdeteknél igénybe veszik szakember segítségét, például, hogy kiválassza a megfelelő fajtákat, amelyek tulajdonságairól egy nagyvárosi fiatal családnak fogalma sincs. Ehhez tudni kell mi az elsődleges. A tyúkhús – vagy a tojás?
A békés körülmények között élő „boldog” tyúkok akár tíz évig is elélhetnek. Már persze, ha nem akarunk rántott csirkét sütni ebédre. Ami egy idő után azért ütközik nehézségbe, mert előfordul, hogy a gazda „beleszeret” valamelyikbe. Időközben rájön, hogy mindegyiknek saját egyénisége van, majd ugyanúgy, mint a kutyáknak vagy macskáknak.
Mielőtt belevágunk, okvetlenül nézzünk utána a helyi önkormányzat állattartásra vonatkozó rendeletének és tájékoztassuk a szomszédokat. Érdemes olvasni a szaklapokat, mint a magyarmezogazdasag.hu, amelyek az aktuális teendőket illetően eligazítanak.
A szakemberek azt javasolják, hogy csak ellenőrzött, a szükséges állategészségügyi okmányokkal rendelkező, fertőzésmentes tenyészetből, megbízható kereskedőtől vásároljunk, hiszen az országban most is jelen van a madárinfluenza.
Érdemes belelapozni egy nemrég megjelent könyvbe: az Így neveld a tyúkodat című kötetet Tóth Zoltán írta. A fiatalemberről azóta nagy képes riport is készült a legnépszerűbb női magazinban, amelyben kifejti, hogyan tért vissza a vidéki élethez, indította el a Városból viékre oldalát és az ahhoz kapcsolódó Facebook-oldalt.
Mindebbe belejátszott a Covid is, a pázmándi és környékbeli telkek ára három-négyszeresére emelkedett és egyre többen kezdtek visszatérni a saját zöldség, gyümölcs, vagy éppen hús és tojás termeléséhez. A tyúktartás mellett van egy kft-je, és közben kezdi írni a következő könyvet. A riportban arra is felhívta a figyelmet, hogy a gyerekeknek mennyire fontos, hogy ismerjék az állatokat és hogy kivegyék a részüket az apróbb teendőkből.
