1. Biztos, hogy olcsóbb az új hely?
Egyes agglomerációs településeken – különösen a budai oldalon elhelyezkedőkön – alaposan elszálltak az árak az elmúlt években, egy társasházi lakás ára is nyugodtan meghaladhatja a budapesti jobb kerületek árszínvonalát, különösen igaz ez Biatorbágy, Telki és Páty környékére, de izgalmas dolgokban lehet botlani Budaörsön is. Érdemes több település árszínvonalát tanulmányozni, 10-20 km eltéréssel hatalmas árkülönbségek lehetnek, az adott helytől, utcától, lakástípustól függően.
Kalkuláljuk be a kiköltözés tervezésénél azt is, hogy amennyiben lesz kert, annak fenntartása további anyagi forrásokat emészt fel (vagy legalábbis időt és energiát, ha saját magunk csináljuk), illetve családi ház vásárlása esetén magasabb energiaszámlákra számíthatunk, továbbá nem lesz senki, aki a szükséges karbantartásokat, javításokat elvégzi majd az épületen (legalábbis semmiképpen sem a korábban fizetett közös költség terhére). Szükség van riasztórendszerre, esetleg komolyabb értékű ingatlan esetén térfigyelő kamerák felállítására – ezek mind-mind plusz pénzekbe kerülnek.
2. Hogyan lehet közlekedni?
A kiköltözés utáni első mámoros reggelen jön a jeges hidegzuhany: a tücskök este kellemesen ciripeltek, hajnalban dallamos madárfüttyre ébredtünk – viszont Budapest felé több, mint 1 órát kell állni a dugóban, hogy bejussunk a városba. Ebből a szempontból már-már obligát példa a reggeli Szentendrei út, ahol az agglomerációból kipihenten érkezők már reggel 6 óra magasságában dugót képeznek, valamint az örökzöld M1-M7 bevezető szakasz, ahol általában a bevásárlóközponttól lehet araszolgatni.
(Egyesek már fel is vetették, hogy nem teljesen jó a probléma szabályozása, hiszen megfelelő lámpatelepítéssel és hangolással elérhető lenne, hogy a mostani megoldás helyett – miszerint a bezúduló forgalmat a külső városrészeken fogják meg – az agglomerációból érkezők álljanak sorba már saját településükön – de hát az ilyesmi messzire vezet).
Ugyanígy nem árt előzetesen kipróbálni a tömegközlekedési lehetőségeket sem, ha többféléből választhatunk, már szinte nyert ügyünk van, azonban vannak még olyan kisebb környező települések, ahol bizony a jó kis sárga busszal kell megismerkedni, ha valaki nem kíván autóval próbálkozni a reggeli fővárosba jutáshoz. Készüljünk fel arra is, hogy a vonaton, buszon, héven nem leszünk egyedül- ezzel kapcsolatban az észak-budai agglomerációba költözőknek a szentendrei HÉV reggeli kipróbálását ajánlom.
Fontos azt is megnézni, hogy ezek a járművek milyen sűrűséggel közlekednek – esténként és hétvégén sok helyen eléggé megritkítják a járatokat, és egy gyors mozilátogatást, vagy akár vásárlást is jó előre meg kell tervezni.
3. Mit lehet csinálni az új lakóhelyen?
Különösen, ha nincs autó a családban, érdemes szétnézni, milyen időtöltési-szórakozási lehetőségek vannak újonnan választott településünkön. Egyes agglomerációs települések már-már nagyvárosias szolgáltatásokat kínálnak – sportcentrum, városközpont, Fő utca vagy tér, hangulatos éttermek, vásárlási lehetőségek – minden együtt van a gondtalan időtöltéshez.
Előfordulhat azonban, hogy – különösen még nem felfedezett helyek estén – olyan település tetszik meg, ahol a szórakozási lehetőségeket bizony csak a helyi italbolt képviseli, minden másért a fővárosba kell menni, az utcák pedig délután 5 órakor már üresek. Hiába ilyenkor a csábító ingatlanárak, ha egy esős vasárnap leginkább csak a televízió nézése jut, mint szórakozási lehetőség.
Nem feltétlenül hiba ugyanakkor ilyen helyen ingatlant venni – ha gyorsan be lehet jutni Budapestre, sok gond orvosolható, cserébe teljes nyugalomban pihenhetünk családi házunkban. Érdemes esetleg érdeklődni helyben, hogy terveznek-e mostanában ilyen jellegű fejlesztéseket, ha voltak szórakozóhelyek, miért mentek tönkre – ha a település nagyon halódónak tűnik, lehet érdemes inkább máshol nézelődni. Különösen fontos lehet a kérdés gyerekesek esetében, nem a legjobb, ha a srácoknak-lányoknak mindig 20-40 km-t kell utazni, hogy valamilyen programot tudjunk nekik szervezni.
4. Vegyesbolt csak tíztől kettőig?
Érzékeny kérdés lehet a vásárlás – számos agglomerációs településen egészen komoly bevásárló parkok várják a kedves vevőket (autó itt is általában erősen javallott), így akár nem is kell a fővárosba menni egy komolyabb bevásárlás esetén sem. Léteznek azonban olyan települések, ahol a helyi vegyesbolt napi 4 órás nyitva tartása jelenti a kínálatot - vagy éppen „Okos Józsi” kisboltja, aki az ismert hipermarketben akciósan, kis tételben vásárolt árut háromszoros áron kínálja a helyi közönségnek.
Ugyanígy érdemes megnézni, van-e a környéken elérhető orvos (nem egyenlő a heti 1 órás ügyelettel), gyógyszertár, adott esetben iskola, óvoda – bár ma már az erőteljes színvonalbeli különbségek miatt sokan hajlandóak több időt is megtenni a megfelelő oktatási intézmény meglátogatására. Kérdezzük a leendő szomszédokat, ismerősöket – egy Budapesthez szokott polgárnak, aki mindent megtalál maximum 300 méteres körzetben egy kis vidéki falu szolgáltatásai igen meglepőek lesznek. Azt sem árt megtudni, van-e pl. ATM a közelben, vagy a szomszéd településre kell majd átjárni pénzt kivenni.
5. Háló helyett pókháló?
Bár az ismert telefontársaság már a kistelepüléseken is biztosít különféle szélessávú lehetőségeket, érdeklődjünk előre, hogy új lakhelyünkön vajon elérhető-e az internet-szolgáltatás, vagy különféle alternatív megoldásokat kell-e keresni? A legtöbb helyen valamilyen szolgáltató ugyan van, de időnként meglehetősen horribilis árakat tudnak kérni, különösen, ha más lehetőség nem nagyon adódik.
A televízió miatt kevésbé kell aggódni, ha nincs is kábeltévé, legalább három műholdas szolgáltató érhető el szinte bárhol – ha ezt fogjuk majd igénybe venni, annyit nézzünk meg vásárlás előtt, hogy van-e déli kilátás a ház/lakás/telek valamely pontjáról, ha ugyanis nincs, akkor búcsút mondhatunk a tányérostévének.
6. Utolér-e a falu szája?
Mivel a fővárost övező településekre rengetegen költöztek ki az elmúlt 10 évben, a lakosság összetétele megváltozott, a hangulat is városiasabb lett. Ha azonban még „felfedezetlen” településre költözünk, óvakodnunk kell a „falu szájától”. A ráérő, egész nap otthonülő, programok híján unatkozó egyes embertársaink – hosszú évszázadok óta – előszeretettel beszélik ki azt, akiről csak megtudnak valamit, vagy éppen minket, új beköltözőket. Ha ilyen helyre költözünk, érdemes a közvetlen szomszédokkal kedvesnek és barátságosnak mutatkozni, ha pedig a település egyéb szolgáltatásait – italbolt, kultúrház, kisbolt – amúgy sem kívánjuk igénybe venni, ennyi elég is. Nem érdemes látványosan kérkedni jó anyagi helyzetünkkel sem ilyen helyeken – bár más környékeken ez viszont szinte elvárás.
Ha viszont beköltözés után tudomásunkra jut, hogy rólunk pletykálnak azonnal és nagyon határozottan fel kell göngyölíteni az egész hálózatot, eljutva a pletykát terjesztőig, aki általában néhány keresetlen szóval rendreutasítható – ellenkező esetben a falu szája akár rémálommá is válhat mindennapjainkban. (Ugyanez régen kiválóan megfigyelhető volt a fővárosi gangos bérházakban is, ahol jellemzően a házmesternő értő közreműködésével mindenki mindenről informált volt a lakókkal kapcsolatban. Ma már ez egyre kevésbé jellemző nagyvárosokban, sokszor azt sem tudják az emberek, kik a szomszédaik).
7. Megéri-e költözni?
A nagy elhatározás előtt mindenképpen érdemes költségvetést készíteni: a városi ingatlan eladása, az esetleges adók kifizetése után mennyi marad, mennyit kell költeni az új helyen kinézett házra vagy lakásra, mi lesz a bútorokkal, otthagyjuk a régi lakásban, vagy visszük magunkkal, mennyi plusz anyagi forrásunk van, tudjuk-e vállalni, ha esetleg hosszú hónapokig nem kel el a városi lakásunk – ezeket mind át kell gondolni döntés előtt - noha a bankok már az ilyen esetekre is kínálnak különféle hiteltípusokat.
Vegyük számba az időráfordítást: mennyi idő alatt érünk be az iskolába, munkahelyre, tudjuk-e vállalni a korábban kelést (8-as munkakezdéshez akár 6-kor vagy még korábban is fel kell majd kelni, és ez nem mindenkinek megy), este marad-e szabadidő a családi életre, el tudunk-e jutni esti programokra?
Bár nem anyagi szempont, de jó átgondolni azt is, hogy az esetleg a város másik végében maradt barátokkal, ismerősökkel – különösen a gyerekek esetén – hogyan lehet majd megoldani a rendszeres találkozásokat, milyen messze lesznek a nagyszülők, ha esetleg 1-1 estére a segítségüket kívánjuk igénybe venni, szeretnénk-e háziállatot az új helyen, azt fogja-e gondozni valaki – megannyi kérdés, melyre sokan vásárlás előtt nem is gondolnak, később pedig akarva-akaratlanul megtapasztalják a számos csábító tulajdonsággal kecsegtető agglomerációs élet hátulütőit.
