Bod Péter Ákos: A Valutaalap pénzügyi csendőrből coach lesz?

A Nemzetközi Valutaalap (IMF) és a Világbank Csoport éves találkozója most zajlik Thaiföldön. A közgyűlési találkozó hagyományosan fontos esemény, amelyen a világ monetáris hatóságai rendszerint a legmagasabb szinten képviseltetik magukat: a legtöbb országból a pénzügyminiszter (esetleg a gazdasági vagy fejlesztési miniszter) és a jegybankelnök repül a helyszínre. Erre az eseményre általában az IMF székhelyén, Washingtonban, illetve minden harmadik évben a 191 tagállam valamelyikében kerül sor – ezúttal Bangkokban.

A magas rangú delegátusok számára a többnapos összejövetel a két nagy hatalmú nemzetközi intézmény hivatalos ügyeiben való állásfoglalás mellett a kétoldalú találkozók sokaságára is alkalmat ad. A rendezvény a politikai és a szaksajtónak is kiemelkedő lehetőség a vezetőkkel való interjúkra.

Figyelemre méltó azonban, hogy ezúttal hiányzik Scott Bessent amerikai pénzügyminiszter, akit „belföldi ügyek intézése” tart otthon. Kevin Warsh, a Federal Reserve igazgatótanácsának elnöke viszont részt vesz a csúcson, és egyebek mellett nyilvános rendezvényen is szerepel az IMF vezérigazgatójával, Kristalina Georgievával. Néhány más fontos ország pénzügyminisztere is otthon maradt a belföldi politikai teendők miatt, a legtöbb jegybankár viszont jelen van a találkozón.

A Valutaalap gazdaságfelfogásának változásai

A mostani rendezvény témáinak részletezése előtt érdemes egy kitérőt tenni. Akik még a régi Valutaalapra emlékeznek, már azt is jelentős változásnak érezhetik, hogy női vezetője van az IMF-nek. Ráadásul Georgieva személyében egy viszonylag új tagország, egy volt tervgazdaság polgára, korábbi bolgár uniós biztos tölti be azt a pozíciót, amelyet korábban főként francia, holland, német és spanyol férfiak láttak el.

Nemcsak a felső vezetésben álltak be azonban változások, hanem az IMF gazdaságelméleti alapállása és gyakorlati hitelezői működése is meglehetősen sokat módosult az idők során. Míg az ezredforduló idején valóban okkal volt olyan híre a két washingtoni intézménynek, hogy az oda hitelért fordulók a szabadversenyes kapitalizmus ideálját követő technokratákkal találkoznak, mostanra mindkét szervezet gyakorlata sokat változott. A hitelezési feltételek megszabásában ma már sokkal inkább igazodnak a tényleges viszonyokhoz. A 2008-as pénzügyi válság után például a görög adósságmizéria feloldásában az IMF kevésbé keményen tárgyalt, mint az Európai Bizottság vagy a német kormány (bár annak is megvolt az oka: a nettó befizető európai tagállamoknak elegük lett a lazán gazdálkodó és a közös uniós szabályokat sűrűn megszegő partnerekből).

Halványuló amerikai befolyás a szabályalapú rendszerben

Visszatérve Bessent döntésére, hogy kihagyja a nagy nemzetközi nyilvánosságot garantáló eseményt: a lépés úgy is értelmezhető, hogy az Egyesült Államoknak ma már kevésbé fontos ez a két nemzetközi pénzügyi szervezet. Pedig az Egyesült Államok kvótája még mindig a legnagyobb a két washingtoni intézmény tőkéjét tekintve, és ezzel együtt a szavazataránya is megelőz mindenki mást.

Korábban éppen az volt a vád a keménykedő valutaalapi delegátusokkal szemben, hogy az amerikai székhely és a legfőbb részvényes befolyása miatt a szervezet gazdaságelméleti felfogásának nagyon erős „amerikai akcentusa” van, és bár nemzetek feletti intézményről van szó, mégis túlságosan kötődik az Egyesült Államokhoz.

Csakhogy mindkét intézmény annak a nemzetközi, szabályalapú rendszernek a részese, amely a második világháború után jött létre, és amelyet az utóbbi időben az amerikai politikai vezetés látványosan negligál. Ismeretes a Kereskedelmi Világszervezet (WTO) ügye: annak konfliktusfeloldó képességét pontosan az amerikaiak nem kooperatív viselkedése rontotta le. Sorolni lehetne azokat a nemzetközi konvenciókat, klímamegállapodásokat és emberi jogi intézményeket, amelyekből az Egyesült Államok részben vagy teljesen kivonult.

Ugyanakkor a Világbank Csoport hosszú lejáratú hitelei változatlanul igen fontosak azon országok kormányai számára, amelyek megfizethető kondíciók mellett nehezen férnek hozzá a nemzetközi pénzügyi piacokhoz. Az IMF a maga komoly forrásaival a végső hitelező feladatát tölti be: az egyéb hitelforrások bezárulása esetén képes fenntartani a törékeny helyzetű tagállamok folyamatos finanszírozását.

A „magyar beteg” esete a hitelekkel

Ezt az utóbbi évtizedekben Magyarország is a saját bőrén tapasztalta meg. A rendszerváltást megelőző években a Népköztársaság csak a valutaalapi hitelekkel tudta megúszni a gazdasági összeomlást. Majd a 2008-as pénzügyi válság – a sorozatos hazai gazdaságpolitikai hibák eredőjeként – olyan helyzetbe hozta az államot, amelyben a csőd elkerüléséhez a kormány az EU és az IMF pénzügyi kisegítésére szorult. A hitelkondíciók kemények voltak, és az addig halogatott, politikailag népszerűtlen intézkedések meghozatalára kényszerítették rá a Gyurcsány-kormányt, de annak bukását követően a Bajnai-kabinetre is bőven jutott a fájó lépésekből.

Ez a kellemetlen epizód erősen beleégett a politikusi emlékezetbe. Közismert Orbán Viktor akkori mondása, miszerint 

„ha az IMF jön, akkor én megyek”.

Persze 2010–2011-ben már könnyű volt önérzetesen kizárni a valutaalapi finanszírozás igénybevételét, hiszen a 2010-es kormányváltás idején már kezdett lecsengeni a globális válság, valamint soha nem látott mértékben indultak meg az uniós pénzek az új tagállamok felé a 2007-ben kezdődő középtávú pénzügyi terv keretében. Az európai üzleti konjunktúra ritkán tapasztalható felívelésbe kezdett, és egészen 2020-ig ki is tartott.

Majd csak 2020 után, a különféle sokkok és külső megrázkódtatások idején fordult ismét rosszabbra a magyar külső fizetési pozíció: az orosz agresszió nyomán megugró energiaárak és az Orbán-kormánynak az európai intézményekhez fűződő viszonya megromlása idézte elő a 2022-es fenyegető egyensúlytalanságot.

Az IMF ajánlásai jó tanácsok – ha nem kell a valutaalapi pénz

Akkor csak sejthettük, hogy mennyire közel állt a magyar állam a súlyos pénzügyi zavarhoz – talán most, a kormányváltás után ebben az ügyben is kiderülhet a teljes igazság. Ha a Pénzügyminisztérium mostani új vezetése és az MNB vezetői köre megosztja a részleteket, ismertté válhatnak azok a drámai pillanatok, amikor az Orbán–Matolcsy-féle unortodox (azaz kapkopdó, a piacgazdasági normákat felrúgó vagy nem ismerő) gazdaságpolitika következményeként a csőd szélére került a magyar fizetőképesség. A legrosszabb végül nem következett be, de a helyzet nyomán emlékezetes módon különféle keleti irányú pénzügyi lépések történtek, valamint tapogatózó tárgyalások folytak a trumpi kormánykörökkel a nemzetközi fizetőképesség fenntartása érdekében.

Nem tekinthető puszta spekulációnak az sem, hogy ha az idei választás nem úgy alakul, ahogy végül megtörtént – hozva a külső pénzügyi bizalom látványos visszatérését, amit a forint iránti kereslet visszaerősödése is jelez, valamint az uniós transzferek megnyílását –, akkor Magyarország külső fizetőképessége mostanra komolyan megrendült volna.

Biztos szakmai alap a hezitáló politikusok számára

Egy ilyen nehéz helyzetben azonban, amint azt a gazdaságtörténet is mutatta, mindig rendelkezésre áll az IMF. Csakhogy a maga szigorú hitelezési feltételeivel, szakszerű, de a politikai népszerűséggel egyáltalán nem törődő gazdaságpolitikai elvárásaival nehéz helyzetbe tudja hozni a hitelt igénylő kormányokat. Ugyanakkor hatalmas nemzetközi tapasztalata alapján a szervezet gazdaságpolitikai tanácsadása (ami egy hitelszerződés esetén sokkal több egyszerű tanácsnál) nagyon is figyelembe veendő. Bizonyos esetekben ráadásul pontosan azt mondja ki, amit a helyi szakmai körök is gondolnak a kialakult viszonyok korrigálásához szükséges teendőkről.

Hogy mit tart az IMF a tagországok aktuális állapotáról és a követendő gazdaságpolitikáról, az pontosan megtudható a szokásos, egy- vagy kétévenkénti látogatások után közzétett hivatalos jelentésekből.

A legutóbbi magyarországi látogatást követően közzétett, úgynevezett IV. cikkely szerinti konzultációs dokumentumban az IMF súlyos helyzetértékelést, de óvatosan optimista kitekintést mutatott be. Eszerint a magyar gazdaság nehéz helyzetben van: az elmúlt három évben stagnált a termelés, az infláció viszont meghaladta a jegybanki célt. Ugyanakkor a választást követő új politikai-gazdasági környezetben legalább egy mérsékelt növekedési fellendülés várható.

Szigorú reformok és szakmai iránytű a jövőre

Az IMF ugyanakkor azonnal hozzáteszi: alapos fiskális alkalmazkodás szükséges. A makrogazdasági ellenálló képesség erősítése és a növekedés megújítása érdekében elengedhetetlen a költségvetési rendszer átalakítása, a szigorú monetáris irányvonal fenntartása a következő évig, valamint olyan strukturális reformok bevezetése, amelyek erősítik a versenyképességet, az energiabiztonságot és a termelékenységet. A Valutaalap anyaga hangsúlyosan hozta szóba a piactorzító állami árszabályozás és egyéb állami beavatkozások megszüntetésének követelményét is.

Ez nem új ügy, hiszen az egy évvel korábbi országértékelésben ugyanezek a javaslatok mind megjelentek. A mostani javaslatcsomag hangvétele azonban nagyon más, mint amit a megelőző, 2025. évi látogatás idején publikált az IMF. Most már körvonalazódnak a gazdasági növekedés újraindulásának főbb hajtóerői, és a szervezet éppen a lendület megszerzéséhez és fenntartásához tartja kulcsfontosságúnak – a hazai kutatói közösséggel összhangban – a piactorzító árrögzítések mielőbbi feloldását. Ez magában foglalja a költséges és félreorientáló lakossági energiatarifa-rendszer („rezsicsökkentés”) felváltását egy szociálisan érzékenyebb és gazdaságilag ésszerűbb árazással.

Az IMF csapata a dokumentum szerint azzal távozott, hogy nagyon várja az új kormány első saját, valódi költségvetési tervét. A hitelminősítők és a hazai gazdasági szakma képviselői szintén így vannak ezzel. Valutaalapi pénzre a belátható jövőben nem szorul rá a magyar állam. Azonban az a fajta szakmai tanácsadás és a nemzetközi bevált gyakorlatok felmutatása, amely egyre inkább jellemzi az IMF modern működését, komoly támaszt nyújthat a változásra készülő, de a napi politikai szempontok miatt óvatoskodó kormányzatnak. Ez pedig jelenleg pontosan a mi esetünk.