Az EU Tanácsa az összes tagállam gazdaságpolitikájára vonatkozó idei javaslatát nemrég tette közzé, így a Magyarországot érintőt is, 27 oldalas dokumentumként.
Brüsszel vigyázó szemei
A tanácsi ajánlás főbb pontjainak áttekintése előtt érdemes felidézni, hogy az EU intézményei rendszeresen elemzik, vizsgálják, minősítik és presszionálják egymást – közös akaratból.
A tagállam szuverén. A szuverenitás azonban jogi-politikai fogalom, amely a gazdasági, pénzügyi, szociális vonatkozásokra nehezen alkalmazható, és egyébként is viszonylagos. Üzleti, biztonsági, klimatikus, járványügyi és egyéb fontos más vonatkozásokban ténylegesen kölcsönös függés (interdependencia) létezik. Minden tagország fontos dolgai kihatnak másokra is: mindenki érintettje és érdekeltje mindenkinek.
Ez a logikai alapja annak, hogy az EU Bizottsága, az Európai Parlament rendszeresen és intézményesen „beleszól” a tagországi ügyekbe, a Tanács ülésein pedig az integrációs szervezet szabályrendszerében rögzített formában egymás gazdasági helyzetét és gazdaságpolitikáját illetően is állást foglalnak a kormányfők. Ezzel együtt a Tanács nem vonja el a nemzeti hatóságok jogait és felelősségét.
Fotó: Európai Tanács
A gazdaságpolitikai koordináció mai rendszere hosszú fejlődés eredménye. Kezdődött azzal, ahogyan egyeztettek eleinte a „hatak”, amelyekből később kilencek, tizenkettek és mostanra több bővítési kört követően huszonhetek lettek. Éppen a közösség tágulása, heterogénebbé válása, meg az eddigi krízisek számos tapasztalata alapján az európai közösség újabb és újabb módozatot keresett az összes tagállam, valamint azok közös intézményei érdekütköztetésére, érdek-összehangolására.
Magyarország a volt keleti blokk államai között az első (és legnagyobb) hullámban került be a közösségbe 2004-be. Azzal hazánk megörökölte az addig elfogadott teljes szabályrendszert, onnantól pedig már magunk is alakíthattuk a szabályokat a bonyolult alkuk, egyeztetések során. Erre példa éppen az első magyar EU-elnökségi félév 2011-ben, amikor a nagy nemzetközi pénzügyi válság és annak európai leágazása, benne a görög problematika nyomán új költségvetés-felügyeleti szabályrendszert alakított ki a közösség.
Aggasztó örökség
Az idei ajánlásokat megelőzte a gazdasági helyzetről és kormányzati működésről kiadott 2026. május végi elemzés. Ebben olyan megállapítások találhatók, amelyeket a magyar kormányfüggetlen kutató közösség ismer és alaposan dokumentált. Azt egyebek között, hogy 2025-ben tovább romlott a magyar gazdaság költség-versenyképessége, aggasztó mértékben váltak még drágábbá az ingatlanok, nagy volt a költségvetési hiány. A gazdaság pénzügyi sebezhetősége összefügg az év során, a 2026-os választásig folytatott kormánypolitikával.
A Bizottság anyaga a 2026. április végi adatokra épül, a kormányváltás ténye és potenciális következményei nem szerepelnek benne. De egyébként is, az ilyen dokumentumok a direkt politikai vonatkozásokat kerülik, óvatosan fogalmaznak.
Az adatok azonban aggasztó örökséget mutatnak, és az állami intézkedések kritikája is könnyen kiolvasható.
A tavalyi évben is az állami kiadások elengedése révén kínálat-bővítő fiskális politika folyt, ami 2026 elején sem állt le, semmibe véve az elfogadott állami költségvetési törvényt. A Magyar Nemzeti Bank (MNB) monetáris politikája szigorúra váltott, de annak hatását legyengítette az állami beavatkozások kiterjedtsége. A bizottsági anyag külön megemlíti a támogatott kamatozású hitelek ügyét: az árakba, kamatokba való kiterjedt beavatkozások torzítják a tőke elosztását, és ezen keresztül visszafogják a gazdasági fejlődést.
A Bizottság elemző anyagára utalva a Tanácsa dokumentuma megemlíti, hogy a távozó kormány nem adott le a megállapított időre középtávú jelentést, és nem reagált az előző ajánlásban szereplő javaslatokra. Pedig a tanácsi dokumentumban megemlített gondok mind alapos és határozott kormányzati korrekció után kiáltanak.
A felsorolás csupa súlyos ügyet tartalmaz: gond van az
- üzleti környezettel,
- a jogalkotás minőségével,
- a korrupció elleni fellépéssel,
- az innovációs folyamatokkal,
- az adórendszerrel.
A bajok listáján szerepel
- az orosz energiától való függés,
- a fosszilis energia állami támogatása,
- az elektromos rendszer elégtelen stabilitása,
- az oktatás valamint az egészségügy elégtelen finanszírozása,
- a lakhatás gondja,
- a hátrányos helyzetűek társadalmi integrálásának hiányossága.
Láthatóan nem ideológiai vagy politikai irányultsági kritikát és korrekciós teendőket fogalmaz meg a Tanács dokumentuma, ahogy azt – a valóságtól teljesen elrugaszkodva – az Orbán-kormány alatti kommunikáció hirdette.
Nem találni olyan tételt sem, amely ne került volna elő a hazai akadémiai kutatásban, szakmai fórumokon. A kormányváltás óta fordulat állt be az EU-hoz való viszonyulásban és a jogállami normákat illetően; ennek a cezúrának a következtében a felsorolt területek mindegyikén javul a korrekció esélye, és megnyílhatnak anyagi erőforrások is.
Mit lép a Magyar-kormány a kényes ügyekben?
Mégsem felesleges idehozni a dokumentum végén hangsúlyosan szereplő ajánlások körül azokat, amelyek illetően a Magyar-kormány nem foglalt egyértelmű állást mindeddig. Ilyen, amelyek a „rezsicsökkentés” fantázianéven ismert hatóságiár-szabályozást illetik. „Szavatolni kell, hogy az energiaárak emelkedésének hatásának mérséklésére irányuló magyar kormányzati intézkedések ideiglenesek legyenek, célozzák a sérülékeny háztartásokat, őrizzék meg az energiamegtakarítás ösztönzőit.”
Ugyancsak lényeges az is, amelyik az ár- és kamatkorlátok megszüntetése irányul. Itt egyfelől költséges és társadalmileg nehezen indokolható intervenciókról van szó, amelyek másfelől ráadásul lerontják a monetáris politika hatásmechanizmusait. Az MNB ugyanis csak gyenge hatásfokkal képes folytatni a maga kamatpolitikáját, ha a gazdaságban nagy körre terjed ki kedvezményes kamatozás, kamatrögzítés. Arról nem is beszélve, hogy a gazdaságunk jelentős mértékben már euroizálódott, így az MNB forintkamatjainak változtatása a magyar gazdaságnak csak egy szegmensére hat ki közvetlenül.
Ez utóbbi ügy már átvezet az euróátvétel témájához, amelyről a 2026. őszi költségvetési tervezési munkálatok nyomán sokkal többet tudhatunk majd.
Az árrögzítések feloldása, a társadalmileg igazságtalan és a költségvetést tekintve igen drága rezsi-szabályozás helyébe új rendszer állítása: ezek valóban olyan ügyek, amelyekkel mielőbb kezdenie kell valamit a Magyar-kormánynak.
A Tanács ajánlásai nem igazan bírnak fegyelmező erővel, de mégsem súlytalanok. Hivatkozási alapnak is jók lehetnek, ha a kormány már elszánta magát az olyan korrigáló döntésre, amelynek nem csak azonnal nyertesei vannak.
Minél előbb megszületik egy értelmes, új szabályrendszer, annál korábban megjelennek az attól elvárható társadalmi hasznok. A kivárás viszont sokba szokott kerülni.
A Benchmark rovat többi cikkét itt olvashatják.
