Az EU Tanácsa az összes tagállam gazdaságpolitikájára vonatkozó idei javaslatát nemrég tette közzé, így a Magyarországot érintőt is, 27 oldalas dokumentumként.
Brüsszel vigyázó szemei
A tanácsi ajánlás főbb pontjainak áttekintése előtt érdemes felidézni, hogy az EU intézményei rendszeresen elemzik, vizsgálják, minősítik és presszionálják egymást – közös akaratból.
A tagállam szuverén. A szuverenitás azonban jogi-politikai fogalom, amely a gazdasági, pénzügyi, szociális vonatkozásokra nehezen alkalmazható, és egyébként is viszonylagos. Üzleti, biztonsági, klimatikus, járványügyi és egyéb fontos más vonatkozásokban ténylegesen kölcsönös függés (interdependencia) létezik. Minden tagország fontos dolgai kihatnak másokra is: mindenki érintettje és érdekeltje mindenkinek.
Ez a logikai alapja annak, hogy az EU Bizottsága, az Európai Parlament rendszeresen és intézményesen „beleszól” a tagországi ügyekbe, a Tanács ülésein pedig az integrációs szervezet szabályrendszerében rögzített formában egymás gazdasági helyzetét és gazdaságpolitikáját illetően is állást foglalnak a kormányfők. Ezzel együtt a Tanács nem vonja el a nemzeti hatóságok jogait és felelősségét.
Fotó: Európai Tanács
A gazdaságpolitikai koordináció mai rendszere hosszú fejlődés eredménye. Kezdődött azzal, ahogyan egyeztettek eleinte a „hatak”, amelyekből később kilencek, tizenkettek és mostanra több bővítési kört követően huszonhetek lettek. Éppen a közösség tágulása, heterogénebbé válása, meg az eddigi krízisek számos tapasztalata alapján az európai közösség újabb és újabb módozatot keresett az összes tagállam, valamint azok közös intézményei érdekütköztetésére, érdek-összehangolására.
Magyarország a volt keleti blokk államai között az első (és legnagyobb) hullámban került be a közösségbe 2004-be. Azzal hazánk megörökölte az addig elfogadott teljes szabályrendszert, onnantól pedig már magunk is alakíthattuk a szabályokat a bonyolult alkuk, egyeztetések során. Erre példa éppen az első magyar EU-elnökségi félév 2011-ben, amikor a nagy nemzetközi pénzügyi válság és annak európai leágazása, benne a görög problematika nyomán új költségvetés-felügyeleti szabályrendszert alakított ki a közösség.
Aggasztó örökség
Az idei ajánlásokat megelőzte a gazdasági helyzetről és kormányzati működésről kiadott 2026 május végi elemzés. Ebben olyan megállapítások találhatók, amelyeket a magyar kormányfüggetlen kutató közösség ismer és alaposan dokumentált. Azt egyebek között, hogy 2025-ben tovább romlott a magyar gazdaság költség-versenyképessége, aggasztó mértékben váltak még drágábbá az ingatlanok, nagy volt a költségvetési hiány. A gazdaság pénzügyi sebezhetősége összefügg az év során, a 2026-os választásig folytatott kormánypolitikával.
A Bizottság anyaga a 2026 április végi adatokra épül, a kormányváltás ténye és potenciális következményei nem szerepelnek benne. De egyébként is, az ilyen dokumentumok a direkt politikai vonatkozásokat kerülik, óvatosan fogalmaznak.
Az adatok azonban aggasztó örökséget mutatnak, és az állami intézkedések kritikája is könnyen kiolvasható.
A tavalyi évben is az állami kiadások elengedése révén kínálat-bővítő fiskális politika folyt, ami 2026 elején sem állt le, semmibe véve az elfogadott állami költségvetési törvényt. Az MNB monetáris politikája szigorúra váltott, de annak hatását legyengített az állami beavatkozások kiterjedtsége. A bizottsági anyag külön megemlíti a támogatott kamatozású hitelek ügyét: az árakba, kamatokba való kiterjedt beavatkozások torzítják a tőke elosztását, és ezen keresztül visszafogják a gazdasági fejlődést.
A Bizottság elemző anyagára utalva a Tanácsa dokumentuma megemlíti, hogy a távozó kormány nem adott le a megállapított időre középtávú jelentést, és nem reagált az előző ajánlásban szereplő javaslatokra. Pedig a tanácsi dokumentumban megemlített gondok mind alapos és határozott kormányzati korrekció után kiáltanak.
A felsorolás csupa súlyos ügyet tartalmaz: gond van az
- üzleti környezettel,
- a jogalkotás minőségével,
- a korrupció elleni fellépéssel,
- az innovációs folyamatokkal,
- az adórendszerrel.
A bajok listáján szerepel
- az orosz energiától való függés,
- a fosszilis energia állami támogatása,
- az elektromos rendszer elégtelen stabilitása,
- az oktatás valamint az egészségügy elégtelen finanszírozása,
- a lakhatás gondja,
- a hátrányos helyzetűek társadalmi integrálásának hiányossága.
Láthatóan nem ideológiai vagy politikai irányultsági kritikát és korrekciós teendőket fogalmaz meg a Tanács dokumentuma, ahogy azt – a valóságtól teljesen elrugaszkodva – az Orbán-kormány alatti kommunikáció hirdette.
Nem találni olyan tételt sem, amely ne került volna elő a hazai akadémiai kutatásban, szakmai fórumokon. A kormányváltás óta fordulat állt be az EU-hoz való viszonyulásban és a jogállami normákat illetően; ennek a cezúrának a következtében a felsorolt területek mindegyikén javul a korrekció esélye, és megnyílhatnak anyagi erőforrások is.
Mit lép a Magyar-kormány a kényes ügyekben?
Mégsem felesleges idehozni a dokumentum végén hangsúlyosan szereplő ajánlások körül azokat, amelyek illetően a Magyar-kormány nem foglalt egyértelmű állást mindeddig. Ilyen, amelyek a „rezsicsökkentés” fantázianéven ismert hatósági árszabályozást illetik. „Szavatolni kell, hogy az energiaárak emelkedésének hatásának mérséklésére irányuló magyar kormányzati intézkedések ideiglenesek legyenek, célozzák a sérülékeny háztartásokat, őrizzék meg az energiamegtakarítás ösztönzőit.”
Ugyancsak lényeges az is, amelyik az ár- és kamatkorlátok megszüntetése irányul. Itt egyfelől költséges és társadalmileg nehezen indokolható intervenciókról van szó, amelyek másfelől ráadásul lerontják a monetáris politika hatásmechanizmusait. Az MNB ugyanis csak gyenge hatásfokkal képes folytatni a maga kamatpolitikáját, ha a gazdaságban nagy körre terjed ki kedvezményes kamatozás, kamatrögzítés. Arról nem is beszélve, hogy a gazdaságunk jelentős mértékben már euroizálódott, így az MNB forintkamatjainak változtatása a magyar gazdaságnak csak egy szegmensére hat ki közvetlenül.
Ez utóbbi ügy már átvezet az euró-átvétel témájához, amelyről a 2026 őszi költségvetési tervezési munkálatok nyomán sokkal többet tudhatunk majd.
Az árrögzítések feloldása, a társadalmileg igazságtalan és a költségvetést tekintve igen drága rezsi-szabályozás helyébe új rendszer állítása: ezek valóban olyan ügyek, amelyekkel mielőbb kezdenie kell valamit a Magyar-kormánynak.
A Tanács ajánlásai nem igazan bírnak fegyelmező erővel, de mégsem súlytalanok. Hivatkozási alapnak is jók lehetnek, ha a kormány már elszánta magát az olyan korrigáló döntésre, amelynek nem csak azonnal nyertesei vannak.
Minél előbb megszületik egy értelmes, új szabályrendszer, annál korábban megjelennek az attól elvárható társadalmi hasznok. A kivárás viszont sokba szokott kerülni.
A Benchmark rovat többi cikkét itt olvashatják.
