Az új kongói ebolajárvány gócpontja az Angolával határos Kasai tartomány, ahol egy 34 éves állapotos nő szervezetében mutatták ki kórokozót. Augusztus 20-án szállították kórházba, de már nem tudták megmenteni az életét: öt nappal később elhunyt. Az őt kezelő egészségügyi dolgozók közül ketten szintén megfertőződtek és meghaltak – számolt be róla a napokban a Conversation. A kongói egészségügyi hatóságok szeptember 15-ig összesen 81 igazolt esetet jelentettek, a betegek közül eddig 28-an hunytak el.
A világ egyik legvirulensebb és emberre legveszélyesebb kórokozójaként számon tartott ebolavírust először éppen a Kongói Demokratikus Köztársaságban azonosították, nevét pedig az országban csordogáló Ebola-folyóról kapta, melynek környékén az első járványkitörést okozta 1976-ban. Az elmúlt öt évtizedben tizenöt járványt jegyzetek fel Kongóban, a legutóbbit 2022-ben. Az ebolajárvány által gyakran sújtott afrikai országok közé tartozik Dél-Szudán, Gabon és Uganda is, de a vírus egyes altípusai Guineában, Elefántcsontparton, Libériában és Sierra Leonéban is időről-időre tömeges megbetegedést okoznak.
Amit az ebolavírusról tudni kell
A vérzéses lázat okozó vírus zoonózissal, vagyis állati közvetítéssel terjed – jellemzően devenérek, majmok, sündisznók és más emlősők révén –, mégpedig vérrel vagy egyéb testnedvekkel. A tünetek megjelenése után a fertőzöttek könnyedén átadhatják a kórokozót a környezetükben tartózkodóknak, ezért fontos a korai felismerés, az időben elkezdett gyógyszeres kezelés és a betegek szigorú elkülönítése.
Az ebolavírus trükkös kórokozó: lappangási ideje ugyanis általában 2-21 nap, ami azt jelenti, hogy a vírus szervezetbe kerülése és a tünetek megjelenése között akár három hét is eltelhet.
Figyelemreméltó és óvatosságra intő tény, hogy a túlélők a gyógyulásukat követően hónapokig, vagy akár évekig is hordozhatják a kórokozót egyes szerveikben: például az agyukban vagy a szemükben. Sőt, hátramaradt vírusrészecskéket ebolából felépült férfiak spermájából is sikerült kimutatniuk a kutatóknak. Ritkán ugyan, de ezek a hátramaradt kórokozók reaktiválódhatnak, új fertőzési láncot indítva el.
Fotó: Depositphotos
Általános tünetekkel kezdődik, halál lehet a vége
Az ebolát jelző korai tünetek közé tartozik a magas láz, a fáradtság, a fej- és torokfájás, az izom-, és hasi fájdalom, a hányás és a hasmenés: ezek viszont egytől-egyig más betegség velejárói is lehetnek. A következő fázisban kialakuló szimptómák, mint a bőrkiütés, a test egész területén fellépő vérzékenység (orrvérzés, belső szervi vérzés, egyebek), a többszervi elégtelenség, a keringési problémák és a sokk viszont már egyértelműen jelzik a fertőzést.
A késői diagnózis rontja a betegek túlélési esélyét, csakúgy, mint az egészségügyi ellátórendszerek elmaradottsága, ami miatt az ebolavírussal megfertőződött emberek gyakran nem jutnak időben megfelelő kezeléshez. De a tájékozatlanság, az egészségügy iránti bizalmatlanság vagy éppen a hagyományokhoz való ragaszkodás (sokan a temetésig együtt élnek az otthon ápolt, ebolában elhunyt családtaggal) is végzetes lehet. Ezért fordul elő, hogy bizonyos esetekben a zairei ebolavírus okozta halálozási arány még mindig 50-90 százalék között alakul.
Mindenkinél egyformán működő, jól bevált kezelés nincs
Az ebolás betegek számára nélkülözhetetlen a tüneti kezelés: a lázcsillapítás, a rendszeres folyadék- és elektrolitpótlás, és a monoklonális – célzottan egyetlen molekulához kötődő – antitestet tartalmazó gyógyszerek alkalmazása. Ezek segítik az immunrendszert abban, hogy felismerje és küzdjön a megbetegedést okozó sejtek ellen.
Egy-egy vérzéses-lázat okozó járvány idején az érintett országokban a hatóságok korlátozhatják a tömegrendezvényeken részt vevők számát. Ruandában például 2024 szeptemberében a szintén vérzéses-lázat okozó Marburg-vírus gyors térhódítása miatt ötven főben maximalizálták a fertőzésben elhunytak végső búcsúztatásán részt vevők számát.
A Kongói Demokratikus Köztársaságban – amint arról a Conversation is írt – most különösen rossz a helyzet, ugyanis egyszerre több súlyos járvány is zajlik: kolerával, kanyaróval és majomhimlóvel (mpox) is küzdenek.
A megelőzés működhetne, van engedélyezett vakcina
Az Orthoebolavirusok nemzetségébe tartozó, emberi megbetegedést is okozó hat faj közül közül eddig háromról bizonyosodott be, hogy jelentősebb járványkitörésekhez vezethet. Ilyen az ebolavírus, a szudáni vírus és a Bundibugyo vírus – olvasható az Egészségügyi Világszervezet (WHO) oldalán közzétett tájékoztatóban.
A zairei ebolavírus ellen viszont már évek óta létezik engedélyezett és hatékony védőoltás. Az Ervebo vakcinát (rVSV-ZEBOV), amit 2019 novemberében engedélyezett az Európai Gyógyszerügynökség (EMA), a legutóbbi kongói járványkitörés esetén élesben is tesztelték. Nem vizsgázott rosszul: hatékonysága ugyanis 84 százalékos volt. A vakcina klinikai vizsgálati fázisai során a kutatók azt tapasztalták, hogy az oltóanyag még akkor is 95 százalékos hatékonysággal képes megelőzni a halálos végkimenetelt, ha azt a megfertőződést követő 12 napon – vagy valamivel ezután – adják be.
Időközben az EMA javaslatára még két másik ebola elleni vakcinát is engedélyeztek: ez a Zabdeno és a Mvabea. Két dózisban kell beadni: először a Zabdenót, nyolc héttel később pedig a Mvabeát. Mivel azonban a védettség kialakulásához idő kell, akut eseteknél ez az oltás nem használ.
Jogosan merül fel a kérdés, hogyha van oltóanyag, miért magas még mindig a zairei ebolavírus számlájára írható halálozások száma. A fő problémát az oltóanyaghiány és a megfelelő tárolási körülmények kialakítása okozza. Ha olyan területen lép fel tömeges megbetegedés – márpedig az érintett afrikai országokra ez jellemző –, ahova nehéz eljuttatni a vakcinaszállítmányokat, pár nap késlekedés is végzetesnek bizonyulhat a betegek számára. Az is nehézséget jelent, hogy a védőoltást mínusz 80 °C és mínusz 60°C közötti hőmérsékleten, mélyhűtve kell tárolni, a kiolvasztást követő pár órában pedig fel kell használni.
