Az öregedés egyik természetes velejárója a presbyopia, azaz az öregszeműség, amely megnehezíti a közeli tárgyakra való fókuszálást, és ezzel például az olvasást is. Ezt a szemlencse rugalmasságának csökkenése okozza, mértéke pedig egyénenként változó, de nagyon sokan kényszerülnek idősebb korukra olvasószemüveget viselni az olvasáshoz, míg mások esetleg sebészeti beavatkozásnak vetik alá magukat, annak minden kockázatával és kényelmetlenségével.
Ennek azonban hamarosan akár vége is lehet, és elképzelhető, hogy egy szemcsepp is elegendő lehet az öregszeműség korrigálására.
Ezt az ígéretet hordozza egy 766, 55 év átlagéletkorú személy bevonásával történt vizsgálat, amelyben egy pilokarpint és diklofenákot tartalmazó szemcseppet adtak a kutatásban résztvevő személyeknek. Az eredmények lenyűgözőek:
A betegek többsége két-három, de egyes esetekben még több plusz sort is el tudott olvasni a közeli látásélesség vizsgálatára használt, úgynevezett Jaeger-táblán. A javulás pedig akár két évig is fennmaradt.
Két-három cseppentés elég
Ehhez a kutatásban résztvevőknek naponta kétszer, néha háromszor kellett cseppenteni a készítményből. A vizsgálat során három különböző összetételt teszteltek: a diklofenák mindhárom esetben ugyanannyi volt a szemcseppben, de a pilokarpin koncentrációja 1, 2, illetve 3 százalék között változott.
A látásjavulás és a pilokarpin-koncentráció között azt az összefüggést állapították meg, hogy a presbyopia súlyosságától függően érdemes a koncentrációt változtani. A kevésbé súlyos esetekben az 1 százalékos koncentráció működött a legjobban, az előrehaladottabb esetekben viszont a 2, vagy a 3 százalékos koncentráció volt a hatékonyabb.
Fotó: Amazon
A vizsgálatban résztvevő emberek 83 százaléka még egy év elteltével is jól funkcionáló közeli látást tartott fenn, a látásjavulás medián időtartama pedig 434 nap volt.
Nagyon fontos eredménye a vizsgálatnak az is, hogy súlyos mellékhatásokról nem számoltak be a résztvevők. A legtöbben (32 százalék) a látás ideiglenes elhomályosulására panaszkodtak, mások a becseppentést követő irritációra (3,7 százalék), illetve fejfájásra (3,8 százalék). A terápiát egyetlen résztvevő sem szakította félbe.
„Ezek az eredmények azt sugallják, hogy ez a kombinált terápia egy biztonságos, hatékony és jól tolerálható alternatívát kínál a presbyopia hagyományos kezelési módjai mellett.
Jelentősen csökkenti az olvasószemüvegtől való függőséget, és egy kényelmes, nem invazív választási lehetőséget kínál a pácienseknek – azonban ezek a szemcseppek nem feltétlenül szüntetik meg a szemüveg szükségességét minden egyén esetében” – foglalta össze Dr. Giovanna Benozzi, a Buenos Aires-i presbyopia-kutatási központ igazgatója, aki azt is hozzátette, hogy az a kezelés nem a sebészeti beavatkozások kiváltását célozza, hanem egy másik opciót kínál mind a páciensek, mind a szemészorvosok számára.
Több bizonyíték kell
A kutatás erősségét a nagyszámú páciens, valamint a hosszú követési idő adja. Ez volt az első eset, amikor szisztematikusan megvizsgálták a diklofenák és a különböző koncentrációkban adagolt pilokarpin együttes hatását az öregszeműségre. Óvatosságra int viszont az, hogy egy központú, visszatekintő vizsgálatról van szó, ez korlátozhatja az általános tanulságok levonását.
Utóbbira hívja fel a figyelmet Burkhard Dick professzor, a bochumi egyetem szemészeti klinikájának igazgatója is, miközben reménykeltőnek tartja a kutatás eredményét. „Ugyan az öregszeműség sebészeti úton történő kezelése nagy fejlődésen ment keresztül, egyes páciensek számára ez nem lehetőség.” Dick szerint Benozziék eredményei reménykeltőek, de egyelőre nem lehet eldönteni, hogy a páciensek mekkora része számára nyújtanak igazi alternatívát. A pilokarpin hosszútávú használata pedig olyan mellékhatásokkal járhat, mint a rossz fényviszonyok közötti homályosabb vagy gyengébb látás, megnövekedett szemnyomás, ritka esetekben pedig retinaleválás. A gyulladáscsökkentők hosszútávú használata pedig a szaruhártyára jelenthet kockázatot.
„Azelőtt, hogy széles körben ajánlani lehetne ezt a kezelést, kiterjedtebb, hosszútávú, több központtal bíró tanulmáyokra van szükség, hogy igazolni lehessen a biztonságosságot és a hatékonyságot”
- hívja fel a figyelmet a professzor.
(via Egészségügyi szakirodalmi tallózó)