Miután egy évvel ezelőtt a H5N1 madárinfluenza vírus elkezdte pusztítani a tengeri madarakat az Antarktiszi-félszigeten, a tudósok kíváncsiak voltak, milyen gyorsan terjed a halálos kórokozó a távoli kontinensen, és mekkora károkat okoz a gazdag élővilágban.
Az elmúlt 6 hétben az Australis vitorlással kutatók járták végig a félsziget partjait, amelynek északi csücske mindössze 650 kilométerre van Dél-Amerikától. Nyolc, tetőtől talpig védőfelszerelésbe öltözött kutató 27 helyszínen szállt ki, hogy élő állatokat, illetve tetemeket teszteljen. Három kivétellel minden területen megtalálták a vírust, összesen 13 madár- és emlősfajban.
„A vírus a félsziget minden sarkát elérte, és szinte minden állatfajt megfertőzött” – mondta Antonio Alcamí, az expedíció vezetője, a Spanyol Nemzeti Kutatási Tanács (CSIC) mikrobiológusa a Science-nek.
Fotó: Depositphotos
Egyelőre nincs bizonyíték arra, hogy a vírus a félszigeten túlra is elterjedt volna a kontinenstől északra nyúló földnyelven, amely a szárazföld kevesebb mint 5 százalékát teszi ki. De a megfigyelés lehetősége is igen korlátozott. A szárazföld nagy részét egyébként ritkán látogatják, és az ottani kutatóállomások többsége nem képes tesztelni a vírust.
„Az antarktiszi helyzet egy kicsit fekete doboz” – mondja Michelle Wille, a Melbourne-i Egyetem vírusökológusa, aki nem vett részt az expedícióban. „Még nagyon a tanulási szakaszban vagyunk, ezért ezek az új adatok nagyon fontosak számunkra, hogy jobban megértsük, mi folyik itt.”
2023 októberében a „2.3.4.4b klade” néven ismert, rendkívül patogenitású madárinfluenza-törzs – amely 2021 óta tizedeli világszerte a baromfiállományokat és a vadon élő madarak populációit – Dél-Amerikából Dél-Georgiába és a Déli-Sandwich-szigetekre, valamint a szubantarktiszi régió Falkland-szigeteire terjedt át.
2024 februárjában a félszigeten található argentin kutatóállomás közelében elhullott két skua – nagy, sirályszerű ragadozó madár – volt az első megerősített eset a kontinensen.
Néhány nemzetközi kutatóállomáson végzett tesztelés és az Australis csapatának első expedíciója további 58 fertőzött állatot talált, főként a félsziget északi részén. A megfigyelés azonban nagyrészt végetért 2024 márciusában, amikor beállt az ausztrál tél.
Januárban azonban az Australis egy új expedíciót szervezett. A hajó, amelynek laboratóriuma képes kimutatni a vírus-DNS-t a mintákban, a félsziget nyugati partján és a Weddell-tengerben, a keleti oldalon végigjárta a partokat. A kutatók élő állatokból kloáka- és légcsőmintákat, a tetemekről pedig agyszövetet gyűjtöttek.
A 846 mintából 188 lett pozitív, amelyek kilenc madár- és négy fókafajból származnak.
A legtöbb elhullott állat skua volt, valószínűleg azért, mert fertőzött tetemekkel táplálkoztak. Úgy tűnik, hogy ez a sirályszerű madárpopuláció jelentősen megfogyatkozott azokon a helyszíneken, amelyeket a csapat tavaly meglátogatott. Meagan Deward, a Federation University vadbiológusa azt állítja, hogy a szokásosnál kevesebb skuát látott az elmúlt hetekben, amikor mintát akart gyűjteni. Ezzel szemben a félsziget déli részén a kutatók folyamatosan pusztulásra utaló jeleket láttak: több skua-tetemet és többféle fertőzött állatfajt találtak, ami arra utal, hogy a vírus az utóbbi időben terjedt el ezeken a helyeken.
Az egyik legsúlyosabban sújtott terület az Armstrong Reef, a félsziget nyugati partján található szigetcsoport, amelyet korábban „Madár- és a Biodiverzitás Fontos Területévé” nyilvánítottak, mert itt található az Adélie pingvinek jelentős, 500 párból álló költőkolóniája. Itt 29 madár tesztje lett pozitív. Egy másik súlyosan érintett hely a Marguerite-öböl, a félsziget déli végén, ahol 172 elhullott skua-t találtak.
A tudósok attól tartanak, hogy az Antarktiszon élő állatok különösen érzékenyek a H5N1-re, mivel a madarak és a tengeri emlősök is sűrű kolóniákban szaporodnak, ahol több faj keveredik, s ez elősegíti a vírus terjedését. A kontinensen és a szubantarktiszi régión kívül sok faj sehol máshol nem található meg, így még nagyobb az esély a kihalásukra.
Az Antarktiszi-félszigetet körbehajózó kutatók a 27 vizsgált hely közül 24-en találtak H5N1-fertőzött állatokat, ahol kiszálltak mintát venni. Ennek ellenére nehéz felmérni a járvány nagyságát.
„A legtöbb faj esetében ugyanis nincsenek megbízható alapállományi adatok. Ezért a tengeri állatok mortalitásának felmérése igen nehéz” – jegyzi meg Alcamí, az expedícióvezető.
A fókák például elpusztulhatnak úgy a tengeren vagy az úszó jégen, hogy nem hagynak maguk után tetemeket. Tavaly egy helyi turisztikai szolgáltató arról számolt be, hogy több mint 100 elhullott rákfókát látott a Weddell-tenger jégtábláin. Ugyan nem tesztelték őket, de valószínűleg H5N1-ben haltak meg.
„Idén az Australis csapata három tetemre bukkant egy közeli strandon, amelyek pozitívnak bizonyultak. De a rendelkezésünkre álló számok csak egy részét képezik a történetnek, amit egy rövid expedíció során tapasztalhattunk” – mondja Alcamí.
„A H5N1 máshol rokon fajokra gyakorolt hatása is ijesztő tendenciát mutat. Az Egyesült Királysághoz közeli szigeteken szaporodó nagy skuák populációja például 76 százalékkal csökkent a 2023-as madárinfluenza járványok után, és becslések szerint 18 ezer elefántfókát pusztított el egy argentin szaporodási helyen” – mondja Thijs Kuiken, az Erasmus Medical Center összehasonlító patológusa.
Az antarktiszi pingvineknél tavaly ugyan volt néhány feltételezett elhalálozása, de a kutatók ebben a szezonban nem tapasztaltak abnormális halálozási arányt. Ám ez nem jelenti azt, hogy a madarak nem fertőzöttek. A vírusokat a levegőből megszűrő pumpák segítségével a csapat magas H5N1-koncentrációt talált több olyan kolónián, ahol a pingvinek egészségesnek tűntek.
Alcamí azt feltételezi, hogy immunitás alakulhatott ki náluk, amikor a vírus átsöpört az előző szezonban. Arra figyelmeztet a szakember, hogy így van, a tünetmentes, de fertőzött állatok tovagyűrűző kockázatot jelenthetnek a hozzájuk közeledő kutatókra és turistákra is.
És újabb fertőzési hullám érheti a kontinenst az Indiai-óceán felől is. 2024 októberében több száz királypingvint és elefántfókakölyköt találtak holtan a H5N1-től a dél-afrikai és Ausztráliától egyenlő távolságra lévő Crozet és Kerguelen szigeteken, az Indiai-óceán déli részén. Az ok a H5N1 volt. Kiderült, hogy a genetikai elemzések szerint a vírus a Dél-Georgia-szigetekről érkezett oda. A szigetvilág ugródeszkaként szolgálhat az Antarktisz más részeire, de Ausztrália felé is, amely ma a világ egyetlen vadon élő H5N1-től mentes régiója.
„Ez mutatja a vírus erejét, és ez nagyon aggasztó. Azt mutatja, hogy bárhová képes eljutni” – teszi hozzá Wille.
