Ott a meghívás, vissza kell jeleznünk, de közben azon kattogunk, mennyire zaklatná fel a visszautasítás a meghívót. Hiszen talán árt a barátságnak, a kapcsolatainknak, és soha többet nem hívnak meg minket a következő összejövetelre. Akkor inkább szorítsuk össze a fogunkat, és menjünk el? Mi van, ha a kelleténél jobban aggódunk amiatt, hogy nemet mondjunk?
Egy képzeletbeli elhibázott lépés
Ezeket a mindenkit érintő kérdéseket vizsgálta meg egy nemrég megjelent tanulmány, amelyből az derült ki, hogy a válaszadók 77 százaléka fogadta el a meghívást egy olyan eseményre, amelyen egyáltalán nem akart részt venni, attól tartva, hogy a visszautasítás rossz fényt vetne rájuk.
Aggódtak, hogy a nemleges válasz felzaklathatja, feldühítheti vagy elszomoríthatja azt, akinek a meghívását visszautasítják. Attól is féltek, hogy ezek után nem hívják meg őket a soron következő eseményekre, és majd őket is visszautasítják, mikor szerveznek valamit.
Ezután Julian Givi, a Nyugat-Virgina Egyetem marketing professzora és Coleen P. Kirk, a New York Institute of Technology marketing adjunktusa elvégzett egy kísérletet, amelyben arra kértek néhány embert, hogy képzeljenek el egy visszautasítást és számoljanak be a megérzésükről, hogy a meghívást küldő személy hogyan érezné magát. A többi résztvevőt pedig megkérték, azt képzeljék el, hogy valaki visszautasította a meghívásukat. Ezek után mindkét csoport beszámolt a gondolatairól a másiknak.
Így jöttek rá egy félreértésre. Az emberek hajlamosak azt feltételezni, hogy a másik rosszul reagál, ha a meghívását nem fogadják el. Pedig igazság szerint alig érinti meg őket, ha valaki nemet mond az invitálásukra.
Valójában a meghívók sokkal megértőbbek voltak – és kevésbé voltak idegesek, dühösek vagy szomorúak –, mint azt a meghívottak várták. Arról is beszámoltak, nem valószínű, hogy egyetlen elutasított meghívás megakadályozná őket abban, hogy a jövőben is meghívják az illetőt vagy elfogadjanak tőle egy invitálást.
A kísérlet során azt is megállapították, hogy aszimmetria tapasztalható a meghívókat küldő és fogadó emberek között, függetlenül attól, hogy két barátról, egy új szerelmespárról vagy két olyan személyről van szó, akik már régóta kapcsolatban állnak egymással.
Miért történik ez?
Az eredmények azt sugallják, hogy ha valaki visszautasít egy meghívást, azt gondolja, hogy az őt invitáló személy hideg, kemény elutasításra fog számítani. A valóságban azonban a hívó fél nagyobb valószínűséggel összpontosít azokra a gondolatokra és érvekre, amelyek az elutasító személy fejében járnak. Sőt, azt feltételezi, hogy a meghívott kellőképpen mérlegelte az elfogadás lehetőségét, tehát a visszautasítás általában kevésbé zavarja őket, mint az várható lenne.
Érdekes módon, míg a kutatás szórakoztató eseményekre való meghívásokat vizsgált – éttermi vacsorák, kirándulások, különleges múzeumi kiállítások –, addig más tanulmányok arra mutatnak rá, hogy ugyanez a minta alakul ki, amikor valakitől szívességet kérnek, és azt elutasítja. Mindenesetre még ezeknél a kevésbé élvezetes kéréseknél is túlbecsülik az emberek a nemet mondás negatív következményeit.
Teremtsük meg a jövőbeli meghívások alapjait!
Ugyanakkor van néhány dolog, amit megtehetünk, hogy megkönnyítsük a saját dolgunkat, ahelyett, hogy azon küzdünk, hogy visszautasítsuk-e a meghívást vagy sem.
- Képzeljük el, hogy mi küldtük el a meghívást! A kutatás azt mutatja, hogy az emberek kevésbé valószínű, hogy túlbecsülik az elutasítás negatív következményeit, ha elképzelik, hogy mit éreznének ők hasonló helyzetben.
- Csak őszintén! Ha a pénz az oka annak, hogy egy vacsorát vagy egy utazást visszautasítunk, őszintén osszuk meg azzal, aki meghívott minket – természetesen csak ha belefér a kapcsolatba. Egyes kutatások azt találták, hogy az emberek különösen megértőek, amikor az emberek a pénzügyekre hivatkoznak.
- Alkalmazzuk a "nem, de"-stratégiát! Fontoljuk meg a „nem, de” stratégiát, amelyet egyes terapeuták javasolnak. Bátran utasítsuk vissza a meghívást, de ajánljunk fel valami mást annak, aki meghívott minket. Ezzel a módszerrel világossá tehetjük, hogy fontos számunkra, sőt, lehetőségünk van arra, hogy javasoljunk valami olyat, amit valójában szeretnénk.
Természetesen azért van egy jótanács mindezekhez: ha minden meghívást visszautasítunk, egy bizonyos ponton valószínűleg nem érkezik majd több. De feltételezve, hogy nem minden eseményt tartunk ellenszenvesnek, ennek kicsi az esélye, és ne aggódjuk túl, ha időnként visszautasítunk egy-egy meghívást. Valószínű, hogy a meghívott személyt kevésbé fogja zavarni, mint gondolnánk.
