Földi Judit DK-s országgyűlési képviselő írásos parlamenti válaszában azt kérdezte Pintér Sándor belügyminisztertől, hogy „Miért alakultak ki várólisták a meddőségkezelési eljárások igénybevételénél is Magyarországon?", illetve "Miért nem nyilvánosak a lombikkezelések statisztikai adatai?
Rétvári Bence belügyminisztériumi államtitkár szerint „hagyományos értelemben vett várólistáról” ugyan nem beszélhetünk, de valamennyi meddőségi kezelést nyújtó egészségügyi szolgáltatóra vizsgálva 51 nap a várakozási idő 2024-ben.
Fotó: Depositphotos
Majd Rétvári kifejti, miért gondolják, hogy nem hagyományos várólisták ezek:
„A kezeléseket és a kapcsolódó vizsgálatokat a női páciensek biológiai ciklusának figyelembevételével lehet csak végezni. A kivizsgálás az első konzultációval kezdődik, ezt követően pedig jellemzően, a páciens ciklusától függően, általában 30-60 nap telik el addig, amíg az IVF-program elindulhat. Ezen időtartam alatt történnek a szükséges vizsgálatok, amelyek már a kezelés részét képezik”.
Ezek után Rétvári azt írja, tekintettel arra, hogy az egyes intézeteknél eltérően alakulhat a várakozási idő, az Országos Kórházi Főigazgatóság (OKFŐ) elrendelte, hogy a várakozó párt tájékoztatni kell arról, mely szolgáltatónál tudnak hamarabb sorra kerülni. (Ahogy korábban lapunk is írta, sok magyar pár a várakozás és a centrumokban tapasztalható, állami egészségügyre jellemző metódus miatt inkább a fizetős külföldi klinikákat keresi fel, hiába ingyenes Magyarországon az ellátás).
Ezek után arra hívja fel a figyelmet az államtitkár, számos intézkedést tett a kormány, hogy minden vágyott gyermek megszülessen, majd közöl egy táblázatot is, amelyben az asszisztált reprodukciós ellátások számát közli.
A táblázat számai egy kis magyarázatra szorulnak. Egyrészt azért, mert Vesztergom Dóra, a HRI igazgatója februárban még 1800-2000 lombikbabáról beszélt, ezt szeretnék 4500-ra felküzdeni. Másrészt régi OEP-adatok szerint köztudottan már 2017-ben is 2300 körül volt a lombikkal született babák száma. Ebből arra lehet következtetni, hogy az eltelt 7 évben gyakorlatilag ugyanannyi gyerek született, viszont az arány jóval rosszabb, hiszen a lombikkezelések száma jelentősen nőtt. Azaz a meddőségi centrumok hatékonysága sokat romlott az államosítás óta. Mindez magában hordozza a tényt, hogy többezer gyermek születhetett volna meg, ha a korlátlan finanszírozást az állam a magánintézetekben „kamatoztatta volna”.
A közelmúltban a Belügyminisztérium azt nyilatkozta, hogy a lombikbébi kezeléseket végző rendszer fele annyi humán erőforrással és infrastruktúrával rendelkezik, mint amennyi a meddő párok ellátásához szükséges. Pintér Sándor tárcája azt is beismerte, hogy kétszer annyi beavatkozásra lenne szükség. A tárca szerint hazánkban a jelenlegi kezelések kétszeresére, megközelítőleg 30 000 lombikeljárásra lenne szükség évente ahhoz, hogy a termékenységi zavarral küzdő párokat megfelelően el tudják látni. (Pedig mindeközben 50 milliárddal forinttal többet költöttek).
Mindez azt jelenti, hogy a kormány által elvárt lombikbébiknek csak a fele születik meg. Számszerűsítve, mintegy 5.000 gyermekkel született kevesebb. A lapnak azt is elismerték, hogy a kapacitásbővítés érdekében új intézetek és szakambulanciák létrehozása szükséges.
