A nagy fellépő, a BMW gyára még sehol Debrecenben, de az „előzenekarai”, jobbára NER-es cégek (köztük a Market, a Mészáros Lőrinchez tartozó V-Híd és mások) - már jól muzsikálnak. Bekötő utakat, vasútvonalat és más alap infrastruktúrát építettek és építenek most is. Ezt egészíti ki a humán infrastruktúra is, amit munkásszállók testesítenek meg, s ebben sem volt megállás.
Pár napja lesietett a közeli Hajdúnánásra a száguldó külügyi és külgazdasági miniszter is, hogy átvághassa a nemzeti szalagot egy valóban élhetőnek tűnő, műszakilag korszerű dolgozói szálláshelyen. Szimbolikusan pénzt is vitt, hiszen a kifejezetten a német autógyárnak kellő munkaerő számára épült létesítmény 300 millió forintos költségvetéséből 250 milliót közforrásból kapott az önkormányzat.
Az épületben 46 db négyágyas szobát alakítottak ki, mindegyikben van konyhablokk, saját fürdőszoba és televízió. Van „penthouse szint” is (azt nem részletezték, hogy ez mit jelent pontosan), ott árnyékolóval védett zöld teraszok várják a gépsorokon megfáradt embereket. A beruházó szerint az épület értékét tovább növeli a rendkívül kedvező üzemeltetési- és alacsony energiaköltség, a mobiltelefonról működtethető hűtés-fűtés, és az apartmanonkénti költségek elszámolásának lehetősége.
Debrecen Józsa városrészében a napokban adtak át közel egymilliárd forintos beruházással egy 184 fő elhelyezésére elegendő munkásszállót, azt a Dryvit Profi (DP) építette. Annak a pénznek majdnem felét, 443 millió forintot adta az állam, szintén közforrásokból. Az ingatlan kifejezetten közel van a leendő BMW-gyárhoz. Hajdúböszörményben egy volt iskolaépületből átalakított, 90 férőhelyes intézmény működik egy éve, az a beruházás 300 millió forintba került és ebből 240 millió forint volt állami pénz, de ezt nem a DP végezte. A szintén a megyében lévő Kabán idén márciusban készült el a hasonló méretű és költségvetésű munkásszálló, ott az önkormányzatnak csak 60 millió forintot kellett előteremtenie.
A Dryvit Profi egyébként nem kezdő, évek óta a kelet-magyarországi régió egyik meghatározója, a kormányhű városvezetéstől és a helyi egyetemtől is kapott már megbízást, de persze nyugati és hazai magánvállalatoktól is szép számmal. Honlapja szerint kis cégként, 2 millió forint alaptőkével indult, de már az első évben 20 millió forint árbevételt ért el. A cégcsoporttá nőtt társaságnak idén saját információi szerint 20 milliárd forint körül lehet az árbevétele.
Az új Orbán-éra alatt a nagy országos munkásszálló építési hadműveletet a koreai Hankook kezdte, saját erőből húzott fel egy kétmilliárd forintba kerülő ingatlant a Dunaújvároshoz közeli Rácalmáson, a hatalmas gumigyártó üzeménél. Akkoriban csodájára jártak, mert emberhez méltóbb körülményeket adott, mint az általánosan ismert ilyen szállások. Még a kormánypropaganda anyagai közé is bekerült a hivatkozás, hogy lám, mennyire jó óriásvállalatot hozott ide a kabinet.
A kormány a múlt évtized utolsó harmadában váltott nagyobb sebességre saját programjában, munkát adva megannyi építőipari vállalatnak – és kiszolgálva a termelő nagyvállalatok igényeit. Azóta mintegy 30 milliárd forinttal járult hozzá 62 munkásszálló építéséhez, összesen 8600 férőhelyet teremtve. A kevésbé fejlett körzetekbe tervezett létesítmények beruházói kétszer akkora összeget kapnak, mint az egyébként is jól futók a nyugati és középső országrészekben.
Tavaly egyebek mellett a Békés megyei Füzesgyarmaton adtak át egy 100 férőhelyes, 310 millió forintba kerülő szálláshelyet, ott az önkormányzatnak csak 124 millió forintjába került az építkezés, a többit a kormány adta. Érdekessége, hogy az alap helyiségeken kívül betegszoba és mosóhelyiség is van benne, a fűtést ott is kondenzációs gázkazánokkal oldották meg. Ugyancsak az év végén adták át négyezres lélekszámú Bólyban az ottani 83 férőhelyes létesítményt, az önkormányzati fejlesztés 461 millió forintba került, ennek háromnegyedét állami forrásból fedezték.
Szupersűrű beépítés
Van azért rossz példa is. Budapesten, a Gubacsi úton gyakorlatilag falanszternek beillő tömböket emelt egy beruházó. A házak szorosan egymás mellett sorakoznak, szinte át lehet nyúlni az egyik épületről a másikra, annyira kicsi a távolság. Kívülről az a benyomása az embernek, hogy rosszul tervezték, pedig nem, egyszerűen csak élhetetlennek tűnik, legfeljebb alvásra alkalmasnak, ahová este hazamegy a munkás és magára zárja az ajtót, majd hajnalban elmegy és vissza sem néz.
Az elmúlt években Győr és Mosonmagyaróvár is élen járt a munkásszálló bizniszben. Természetesen főleg az oda települt járműipari vállalatok legnagyobb örömére. Itt további keresletnövelő tényező volt, hogy a keleti országrészből is sok ezren települtek át a nyugati határhoz közeli városokba, ahonnan rendszeresen átjárnak dolgozni Ausztriába. Bizonyos esetekben a munkásszállón olcsóbb volt elhelyezkedni, mintha albérletbe mentek volna.
Az állami programban a működtetőknek vállalniuk kell, hogy tíz évig megtartják a beruházások munkásszállás funkcióját, és szállásonként legalább négy új munkahelyet hoznak létre. A munkásszállások az önkormányzatoknak is jó megoldás, mert lepusztult, használaton kívüli ingatlanok újulnak meg, kapnak új funkciót. Az viszont kérdéses, hogy lesz-e elegendő kormányzati pénz a továbbiak építéséhez, mert a megszorítások ide is elérhetnek. Ha ez így lesz, akkor az önkormányzatok aligha fognak belevágni, marad a magántőke által finanszírozott projekt. A cégeknek adható hitelek azonban durván megdrágultak, csak nagyvállalatról képzelhető el, hogy képes felvállalni egy ilyen terhet.
