Ha viccnek szánta Orbán Viktor, hogy számára a 96. perc volt a 2025-ös év legkellemetlenebb meglepetése, az okozott hiányérzetet és váltott ki belőle önkritikát, akkor azt kell mondanom, hogy ez rossz vicc. (Aki nem lenne képben: a magyar-ír vb-selejtezőn válogatottunk a rendes játékidő utáni hosszabbítás utolsó minutumában kapott góllal esett el attól a lehetőségtől, hogy 2026-ban a földkerekség legnagyobb futballrendezvényén szerepelhessen.)
A nemzeti focikudarc felemlegetése helyett logikusabb lett volna, ha azt mondja a miniszterelnök, hogy nem jött be az az egy évvel ezelőtti jövendölése, miszerint a 2023-as és a 2024-es év stagnálása után az idén repülőrajtot vesz a magyar gazdaság. Hiszen ez nemhogy elmaradt, de a későbbiekben sem igazán sikerült elemelkedni a földről, a GDP jó ha, fél százalékkal bővülhet – ahogy azt a Magyar Nemzeti Bank (MNB) a december közepén frissített Inflációs jelentésében előrejelezte. Ez jobb lenne a 2023-as 0,8 százalékos visszaesésnél, de rosszabb a tavalyi 0,6 százalékos növekedésnél.
Ennek ellenére a kormányfő elégedett. Mint a Facebook-oldalára kedd reggel feltöltött posztjában írta, „itthon minden tervünket végrehajtottuk, amelyeket még a béke reményében tűztünk ki célul”. Ezek: az otthonteremtés (a piacinál kedvezményesebb, 3 százalékos kamatozású Otthon Start-hitelek), a családpolitikai intézkedések (a három- és kétgyermekes édesanyák adómentessége, a családi adókedvezmények megduplázása), a 14. havi nyugdíj, a 90 milliárd forint összértékű adó- és bürokráciacsökkentő csomag, valamint a kis- és középvállalkozásoknak is 3 százalékos kamattal biztosított hitelek.
Más kérdés, hogy – amint arra az év során számos cikkünkben rámutattunk – ezeknek a támogatásoknak mi lesz a hosszabb távú hatása. Emlékezhetünk: az első Orbán-kormány idején bevezetett, a piacinál jóval alacsonyabb kamatozású lakáshitelek akkora terhet jelentettek az állami költségvetésnek, hogy a 2002-es kormányváltás után hatalomra került Medgyessy-kabinet lefújta azokat. Amelyet követően harapóztak el a devizahitelek – de ez már egy másik történet.
Most szerencsére jobb a helyzet. De azért, ha viszonylag hosszabb időn át nem csökkennek a piaci kamatok a kedvezményes konstrukciók szintjére, akkor ez érzékelhető (és érzékeny) plusztámogatási terhet jelent az állami büdzsének. Ami – nyerje bárki is a jövő áprilisban esedékes választást – értelemszerűen a 2026 tavaszán felálló új kormánynak okozhat fejtörést, aminek negatív hatását mi, adófizetők is megérezhetjük.
Miközben az Orbán által említett adókedvezmények is akár jelentősebb bevételkiesést okozhatnak. Ami akkor nem lenne gond, ha a gazdaság három évnyi toporgás után jövőre végre elkezdene növekedni, az ugyanis az állami költségvetés adóbevételeit is gyarapítaná.
Ám e tekintetben is lelohaszthatja az optimizmusunkat az MNB: az Inflációs jelentésében a következő két évre vonatkozó GDP-előrejelzését is lerontotta. Ráadásul a jövő évit masszívan, 2,8-ról 2,4 százalékra – bár az utóbbi három év keservei után alighanem még ezzel is mindenki kiegyezne.
Ehhez azonban bizonyosan kell egy ennél sokkal fontosabbb „kiegyezés”, vagyis az orosz-ukrán háború befejeződése. Más kérdés, hogy ez mennyivel dobhatja meg a gazdasági növekedést – elég csak arra gondolni, hogy az Ukrajnához való nem éppen pozitív kormányzati hozzállás miatt félő, hogy nem a magyar cégek dúskálnak majd az esetleges újjáépítési megbízásokban.
Az mindenképpen jó hír, hogy az infláció elkezdett lefelé araszolni, bár még így is a 2024-es 3,7 százaléknál magasabb lesz, az MNB frissített várakozásai szerint 4,4 százalék. Ez alacsonyabb a három hónappal korábbinál, amely láttán a mindig óvatos Varga Mihály már megengedett egy olyan megjegyzést, miszerint esetleg jövőre már elkezdhet csökkenni az alapkamat.
Hogy ennek valóban itt van már az ideje, azt a piaci reakciók szemvillantás alatt kétségessé tették. A forint – amely az év pozitívuma címet simán elvitte azzal, hogy például az euróval szemben a 400 feletti szintekről az év vége felé a 380-ast közelítette – Varga monetáris enyhítést kilátásba helyező szavaira gyengülni kezdett. Amire Nagy Márton karácsony előtti, kamatcsökkentést sürgető kijelentései csak rátettek egy lapáttal. Ezek egyértelmű jelei annak, hogy meglehet, egy alacsonyabb kamat kevésbé lenne vonzó a külföldi befektetőknek – márpedig alapvetően az ő vételeik tartják ilyen erősen a hazai fizetőeszközt.
Lesz tehát dolga a jövő tavasszal felálló kormánynak. Amely a független közvélemény-kutatások mostani állása szerint a Tisza Párt képviselőiből állhat.
Kérdés, lesz-e itt is olyan fordulat az utolsó percben, mint az Orbán által felemlegetett magyar-ír vb-selejtezőn, amelyen egészen a meccs végéig a mieink tűntek biztos győztesnek.
A rovat korábbi cikkeit itt olvashatják.
(Csabai Károly szerzői oldala itt érhető el.)
