Az olimpiai láng szombaton indult útjára a görög fővárosból Athénból az olimpiát rendező Franciaországba – számol be róla többek között a Reuters. Április 26. és május 8. között a hajó áthalad a Földközi-tengeren, hogy elhozza a lángot Görögországból Marseille-be, az olimpiai fáklya váltójának kezdetére francia földön – ismerteti a France24. A Belem egy 58 méter hosszú és 8,8 méter széles háromárbocos vitorlás, amely 22 vitorlát hordoz, amelyek közül a legnehezebb 800 kilogrammot nyom. Főárboca 34 méter magas. Maximális sebessége 9,2 csomó, azaz 17 km/h. A hajót jelenleg a kereskedelmi flotta 16 hivatásos tengerésze és legfeljebb 48 gyakornok szolgálja ki. Aymeric Gibet, a hajó kapitánya felügyeli azt a 20 fiatalt, akik arra készülnek, hogy Franciaországba vigyék a lángot.
Fotó: olympics. com
„Mi vagyunk az első láncszem egy kollektív kalandban, amely a parton folytatódik" - büszkélkedett Gibet kapitány.
A bretagne-i Nantes kikötőjében épült hajó kezdetben kereskedelmi feladatokat látott el, kakaót, rumot és cukrot szállítottak rajta Európába az Atlanti-óceánon át a Karib-térségből és Brazíliából. Összesen 33 nagy utat teljesített, míg kereskedelmi szolgálatát 1914. január 31-én be nem fejezte. 1914-ben Winchester hercege, Hugh Grosvenor luxusjachttá alakította, és 1921-ben az ír Arthur Guinness sörgyártó vette meg. A 1950-es években a kereskedelmi flotta kiképzőhajójává alakították át, miután megvették Vittorio Cini velencei gróftól. A Caisses d'Epargne takarékpénztárnak köszönhetően került vissza francia tulajdonba, amely előteremtette a vásárláshoz szükséges pénzt.
A jármű 1979 augusztusában került vissza legelső kikötőjébe, Bretagne-ba. 1980 óta a non-profit Belem alapítvány kezeli. 1984-ben, eredeti állapotába visszaállítva, hivatalosan nemzeti műemlékké nyilvánították. Amellett, hogy vitorlás oktatóhajóként szolgált, számos utat tett ünnepélyes jelleggel: jelen volt a Szabadság-szobor századik évfordulóján (1986), Quebec City 400. évfordulóján (2008) és II. Erzsébet angol királynő gyémánt jubileumán (2012). A Belem a 2012-es londoni olimpiai játékokon is jelen volt.
Épp egyidős az olimpiával
Az újkori olimpiai játékok sora – az ókori olümpiák mintájára, 1503 év elteltével – 1896-ban Athénban kezdődött el, épp abban az évben, amikor a Belem története is elkezdődött. Az acéltestű vitorlás hajót 1896. június 10-én bocsátották vízre, mindössze hét hónappal azután, hogy a nantes-i hajógyárban leadták rá a megrendelést – írja a történetét bemutató portál. A Belem az akkori hajók többségéhez képest kis hajó volt. Ellentétben a legtöbb vitorlás kollégájával, nem a glóbusz körül hajózására vagy a fokok megkerülésére szánták. Kifejezetten arra készült, hogy kakaót és cukrot szállítson Brazíliából és Nyugat-Indiából Nantes-ba Henri Menier Noisielben található csokoládégyára számára. A hajó a nantes-i Denis Crouan és Fiai nevű vállalat tulajdona lett. A cég a brazil kikötő Belem nevét viselte, ahonnan sok árut szállított, és az új brazil állam jelmondatát, az Ordem e Progresso-t (Rend és Fejlődés) viselte az orrában. Az „antillai” típusú hajókhoz tartozott és akár 675 tonna árut is szállíthatott.
A francia hajógyárak ebben az időben nem tétlenkedtek: az acélvitorlások építését fellendítették különféle ösztönző intézkedések, nem beszélve a globális teherszállítás növekedéséről. Annak ellenére, hogy megjelent a gőzhajó, amely elvette az utas- és postai forgalmat, valójában ez volt a vitorlázás aranykora. A hajók elértek egy bizonyos technikai tökéletességet, és még soha nem volt belőlük ennyi a világ tengerein. Hatékonyak és gazdaságosak bizonyultak, különösen nagy rakományokhoz, szénhez, gabonafélékhez stb.
A Belem első útja csak félig volt sikeres, mivel egy tűzvész következtében a dél-amerikai partjai felé tartó útja során elpusztult a hajón szállított 121 öszvér. A tűzkár miatt sürgősen vissza kellett térnie a hajógyárba jelentős javításra.
Fotó: uncommoncaribbean. com
Átvészeli a vulkánkitörést, május 8-án
Úgy tűnik, május 8, a dátum, amikor a hajó megérkezik majd Franciaországba, szerencsés nap volt már korábban is a Belem számára. 1902. május elején futott be a karibi Martinique szigetén található Saint-Pierre kikötőjébe, de tervezett kikötőhelyét a nantes-i Rozier hajózási társaság Tamaya vitorlása már elfoglalta. Ez a kis incidens menti meg a Belemet. Julien Chauvelon kapitánynak Robertnél kell lehorgonyoznia, a sziget másik oldalán.
Saint-Pierre abban az időben Martinique fővárosa és az egész nyugat-indiai régió gazdasági központja volt. Kis-Párizs becenevű, kellemes város volt, ahol lehetett élni. Egyik büszkesége az olasz színház volt, ahol szaporodtak az előadások, és amely a bordeaux-i színház mása volt. Világhírű botanikus kertje is szó szerint virágzott. A város felett magasodó Pelée-hegy, a kihaltnak nyilvánított és a lakosság számára biztonságosnak ítélt vulkán turisztikai helyként funkcionált.
Azonban a vulkán 1902 februárjában kezdődő különféle megnyilvánulásainak figyelmeztető jeleknek kellett volna lenniük. Saint-Pierre-t ellepte a hamuzápor és május 3-a óta zárva tartottak az iskolák. A lakosság félt, és néhányan már elmenekülnek. A május 11-én esedékes parlamenti választás második fordulójának megszervezése miatt aggódó hatóságok igyekeznek megnyugtatni az embereket. Május 5-én a várostól három kilométerre fekvő Guérin cukorgyárat egy sárlavina tönkretette, számos áldozattal. A kikötői szabályok azonban megtiltották a kapitányoknak, hogy engedély nélkül távozzanak. Május 7-én azonban egyikük, Ferrata kapitány, az Orsolina parancsnoka úgy döntött, hogy mégis kihajózik, mivel hajóját már hamu borította. Jól ismerte a Vezúv haragját és az előjeleket riasztónak látta.
A vámhatóság megtagadta a távozását, és súlyos büntetésekkel fenyegette, amite azt válaszolta: „Ki fogja beszedni ezt tőlem? Holnap mind halottak lesztek!" Az ő hajója lett az egyetlen túlélő azok közül, akik ott horgonyoztak.
Május 8-án reggel 8 órakor kezdődött Saint-Pierre teljes megsemmisülése. Hatalmas tüzes fergeteg rohant a város felé, beborította, megfojtotta, felgyújtotta. Semmit sem kímélt. A parlamenti választások jelöltjei, Fernand Clerc és Louis Percin már reggel fél hatkor elmenekültek a városból, ahol közel 28 ezer lakos halt meg fulladásban és égési sérülésekben. A tragédiában a városból csak ketten maradnak életben. Eközben Chauvelon kapitány épp partra szállni készült, hogy lóháton menjen Saint-Pierre-be, hogy Mahéo kapitánnyal ebédeljen. A robbanás hangja és a füstfelhő látványa azonban eltántorította. Hamueső borította be a Belemet.
Évekkel később szintén szerencséje volt a hajónak. Miközben 1923-ban közeledett a japán Jokohama kikötőjéhez, ismét elkerülte a legrosszabbat, amikor egy földrengés elpusztította a város nagy részét.
Fotó: paradeflammeenmer. fr
Parádés fogadtatás a győzelem napján, május 8-án
A hajó Franciaországba való érkezését tengeri parádéval üdvözölik majd - a szervezők jóvoltából – épp a második világháborút lezáró győzelem napján, május 8-án. A történelmi hajó fogadására lelkes hajósok jelentkezését várják, akik elkísérik a Belemet. Számos vitorlást várnak, és talán a szponzorokról sem feledkeztek el a szervezők, hiszen a Lángparádé honlapja szerint:
„A 2024-es Párizs azt szeretné, ha az olimpiai láng Franciaországba érkezése határozottan népszerű és részvételt hozó pillanat lenne, és történelmi ünneppé változna, a végén Coca-Cola koncerttel.”
Számos eseményt terveznek erre a kivételes napra, amely a Belem érkezését szolgáló nagy tengeri felvonulással fog nyitni. Amikor megérkezik Marseille-be az olimpiai lánggal a fedélzetén, a Belem több mint ezer hajó kíséretében előszőr bejárja az északi és a déli kikötőt, mielőtt nagyszabású ünnepséggel megérkezik a régi kikötőbe. Alig várjuk!
