7p

NIS2: rohamosan közeleg a határidő, kerülje el a bírságot!
Mit jelent a gyakorlatban a NIS2 a vállalkozások számára?
Hogyan válasszunk szolgáltatót a megfelelőség biztosításához?
Milyen eszközökkel lehet erősíteni a védelmet és mit kell tenni, ha támadás ért minket?

NIS2 újratöltve - IT-biztonság a gyakorlatban

2024. június 18.

Részletek és jelentkezés itt!

Itt élnek, dolgoznak közöttünk, évtizedek óta. Mégis keveset tudunk róluk. Zárványt alkotnak.  Legnépszerűbb újságjukat, amely Budapesten megjelenik, nem tudjuk elolvasni, hiszen kínai írásjelekkel íródik.

Hirdetés, marketing nem kell

Vannak közöttük, akik tökéletesen beszélnek magyarul, - a sokadik generáció él nálunk - mégis őrzik szüleik rejtőzködő életmódját. Hosszú hetek óta próbálok információkat összeszedni ismerős árusoktól, sőt, mi több, médiánál dolgozó kínai kollegáktól, akik udvariasan meghallgattak, mosolyogtak, megígérték, hogy válaszolnak a kérdéseimre, de nem történt a mai napig semmi. Pedig csak az érdekelt volna, hogy miképpen hat a magyarországi gazdasági válság az életükre, cégük üzletmenetére.

Bizalmatlanság, félelem? Ez is, az is. No meg, nem érdekük a PR - soha nem is hirdetnek, legfeljebb a saját újságjukban -, hiszen a magyarok így is, úgy is járnak az üzleteikbe. Mindegy, mennyire hepehupás az üzlet padlója, hogy vannak kiírva az árak, milyen szűkek a polcok közti helyek, (raktár gyakorlatilag nem létezik, vagy nagyon kicsi) ha egy – valódi – márkás, szeszesital ezer forinttal olcsóbb, mint a néhány méterre lévő multiban, akkor biztos a siker.

A rendszerváltáskor kezdődött

A jelenlegi inflációs helyzetben két ellentétes irányzat tapasztalható, egyrészt kevesebbet vásárolnak náluk is, hiszen szegényebbek az emberek, ugyanakkor relatíve többen térnek be, hiszen minden olcsóbb, mint, a reguler kereskedelemben. Persze ők is megemelték az árakat, de szerényebb mértékben – ellenkező esetben ki járna hozzájuk vásárolni?

A háztartási cikkek és kozmetikumok már majdnem annyiba kerülnek, mint a német drogérialáncokban, viszont aki betér olcsó sörért, whiskyért, meg – magyar! – pálinkáért,  azokat is ott veszi meg.

„A rendszerváltáskor a korábbi KGST-országokkal már nem, a nagy nyugati multikkal még nem üzletelő magyar állam a vásárlói kedv ösztönzésére, valamint a kialakulóban lévő áruhiány miatt, vízummentességet kínált a hazánkba érkező kínai állampolgároknak” – olvasható a témát nagyszerűen körbejáró Pálcikával Budapesten – Kalauz a fővárosi Kis-Kínához című kiadványban.

A vízummentesség jelentős vonzerő volt, sokan úgy döntöttek, inkább összetörik a biztos megélhetés szimbólumát, a „vas rizsescsészét, ha máshol arany vár rájuk”.

A legtöbben akkor Moszkván át vergődtek Budapestre, de útközben megpecsételődött a sorsuk: már a vonaton folyt a csencselés, a kupék mozgó raktárként működtek.

A magyaroknak mindent el lehet adni?

Nálunk, a nyugati nagyvárosokkal ellentétben, nem alakult ki a belvárosokban China Town, a külvárosi, használaton kívüli ipartelepi régió, Józsefváros, Kőbánya és a XV. kerület ma is a fő támaszpont, bárhol legyen is az üzlet, hiszen itt voltak akkor legolcsóbbak a bérleti díjak.

Nem Peking, hanem Budapest - a Google Streetview fotóján.
Nem Peking, hanem Budapest - a Google Streetview fotóján.

Miért pont a piacozás, a kereskedés? Ehhez kell a legkevesebb nyelvtudás, és a magyaroknak mindent el lehet adni, a hamis márkajelzésű termékeket is – ez volt anno a szlogen az ide érkezők körében. Százezreknek, főleg vidéken, mindegy volt, hogy Adidos vagy Adidas...

Akik kezdetben keményen küzdöttek a fennmaradásért, ha kellett eladták az útlevelüket, vagy szerencsejátékot űztek, hogy némi alaptőkére tegyenek szert, és elkezdhessék árulni a zoknikat meg pólókat. Eleinte bizalmatlanság és gyanakvás fogadta őket, főleg a falvakban – ellentétben mondjuk a lengyel vásározókkal – de hát akkor még nem léteztek más „migránsok”.

Kialakult a belső hierarchia

Elég sok tévhit él a kínaiakról a magyarok körében, ami nem csoda, hiszen sosem fordult elő a magyar történelemben, hogy önszántából több tízezer ember érkezik hozzánk egyszerre, ráadásul Ázsiából.

Közben kialakult a saját belső hierarchia is. A betelepüléssel kisebb bűnszervezetek is létrejöttek – olvasható az említett könyvecskében – de áldozataik jellemzően honfitársaik voltak, nem léptek kapcsolatba a magyarokkal. A zavaros kilencvenes években a kínai bűnözők a honfitárs kereskedőktől, vendéglősöktől védelmi pénzt szedtek, uzsorakamatra adtak kölcsönt és embercsempészettel is foglalkoztak. Ma már ez nem jellemző.

Mindez csak részben oka annak, hogy, főleg a kevésbé tájékozott hazai lakosság körében, kialakultak róluk makacs legendák és rosszindulatú szóbeszédek. De ahogy múltak az évtizedek, a kínai üzletek és éttermek jelenléte természetessé vált. Ma pedig, a jelenlegi kül- és belpolitikai helyzetben mással vannak a magyarok elfoglalva.

A fiatalok már nem akarnak zoknit árulni

Időközben sokan hazamentek, Nyugatra vándoroltak, de még többen maradtak. Pontosan nehéz megállapítani, hányan is élnek Magyarországon.  Ma is a vendéglátás és a kereskedés maradt az uralkodó szektor, de dolgoznak nálunk orvosok, újságírók, ügyvédek, diplomaták, sikeres művészek, sportolók, tolmácsok szintúgy. Kialakultak a helyi érdekvédelmi és kulturális szervezetek, létezik nőszövetség.

Akik már itt nőttek fel és tanultak, többnyire másképp képzelik el az életüket, mint a szüleik, és csak kivételesen, láthatóan nem nagy kedvvel helyettesítik az üzletben rokonaikat, miközben ki sem bújnak a csúcsmobiljukból.

Ami nem változott, hogy az eladók még a törzsvevőkkel is ritkán létesítenek kapcsolatot, a mosoly hiánycikk, nem kérdezik meg, mit keresne a vásárló, mit adhat még, a jövő héten jön-e abból, amit keres, vagy, hogy felhívná a figyelmet az újdonságra.

Ennek oka egyrészt a nyelvtudás hiánya, másrészt, amikor eljött otthonról az idősebb korosztály, a „kommunista” Kínában sem volt ez divat. Ami ki van rakva, azt vedd. Úgyis elkél.

A nagyobb áruházakban már alkalmaznak magyar eladókat, akik megmondják, hol található az üzletben mondjuk fekete harisnyanadrág. Állítólag a kínaiak nagyon kemény főnökök, ami abból is látszik, hogy olykor a vevők előtt is durván leteremtik a magyar alkalmazottat, ha úgy vélik, nem teljesíti jól a feladatát.

A terjeszkedésre jellemző, hogy az egyébként halódó Kossuth Lajos utcán és a Rákóczi úton is több üzlethelyiséget bérelnek már, - vagy például a Bankcenter mellett - nem csupán a mellékutcákra szorítkozik a jelenlét.

Milyen a kínai koszt, ha magyar?

A gasztronómia egy külön tanulmányt érdemelne – aki volt már eredeti kínai étteremben, tudja, hogy egészen mások azok az ízek. Mindegyik országban idomulnak kicsit az adott ízvilághoz – egy stockholmi kínai büfét nem lehet összehasonlítani egy budapestivel. (Svédországban egyébként nem engedték meg a kínai áruházak nyitását, - mondjuk, nem is volt rá szükség, sem az árumennyiség, sem az árak miatt - ott csak a vendéglátásban vannak jelen, de nem meghatározó mértékben.)

Eleinte minden magyarországi büféjük egyforma színvonalú és kínálatú volt, ezekről többnyire ma sem tudjuk, hogy a hatalmas ország mely konyhaművészeti régióját képviseli a kínálat.

De aztán kialakult egy fajta találékonyság, igényesség, egyúttal kapcsolódás a magyar vendéglátás szakmai szervezeteihez - igaz, szűk körben.

Mit hoz a jövő? Az elmúlt 30 évben Kína olyan óriási gazdasági fejlődésen ment keresztül, főleg a nagyvárosokban és a kiemelt gazdasági övezetekben, amelyet elképzelni sem tudunk. Ezért ma már Magyarország nem olyan vonzó számukra, igaz, még mindig ugródeszka lehet a Nyugat felé.

Hazamennek meghalni

A koronavírus ma jelentősen befolyásolja az egyéb célú utazásokat is, mert hazafelé szigorú karantén vár rájuk, ma is egész városok vannak lezárva Kínában.

Az itt élőknek sosem volt célja a magyar társadalomba való betagozódás, zárt életet élnek, - főleg az ugyanazon környékről származók – saját szolgáltatási hálózattal, kulturális programokkal, ünnepeik megtartásával.

Ami igaz a legendákból: halála előtt, aki teheti, hazamegy. Egyrészt jobban bíznak a kínai gyógyászatban, másrészt szülőföldjükön akarnak nyugodni.  Ha mégis itt hal meg egy kínai állampolgár, mondjuk balesetben, akkor hamvait a család általában hazaszállíttatja. Ezért nincsenek nálunk temetőik.

LEGYEN ÖN IS ELŐFIZETŐNK!

Szerkesztőségünkben mindig azon dolgozunk, hogy higgadt hangvételű, tárgyilagos és magas szakmai színvonalú írásokat nyújtsunk Olvasóink számára.
Előfizetőink máshol nem olvasott, minőségi tartalomhoz jutnak hozzá havonta már 1490 forintért.
Előfizetésünk egyszerre nyújt korlátlan hozzáférést az Mfor.hu és a Privátbankár.hu tartalmaihoz, a Klub csomag pedig egyebek között a Piac és Profit magazin teljes tartalmához hozzáférést és hirdetés nélküli olvasási lehetőséget is tartalmaz.


Mi nap mint nap bizonyítani fogunk! Legyen Ön is előfizetőnk!