Szombaton külön jogszabályjavaslatot terjesztett be a kabinet a magánnyugdíjpénztári befizetések 14 hónapra történő felfüggesztéséről. Ez utóbbi, "A magánnyugdíjpénztári befizetésekhez kapcsolódó törvénymódosításokról" című javaslat az intézkedés technikai részleteit pontosítja, nem tér ki arra, hogy miként kompenzálja majd a kormány a magánnyugdíjpénztári tagokat. Az intézkedés annak fényében különösen furcsa, hogy aznap a kormányfő arról is döntött, Selmeci Gabriella személyében nyugdíjvédelmi miniszterelnöki megbízott fog a jövőben tevékenykedni.
A kormány hétvégi lépései így inkább felerősítheti azokat a véleményeket, melyek szerint az emberek - mégha a jövőbeli nyugdíjukon keresztül is, - de direkt módon kénytelenek szembesülni megszorításokkal, mivel részben a 3 millió magánnyugdíj-pénztári taggal kívánja a kormány a költségvetési kiigazítást megfizettetni.
Most akkor lesz nyugdíjunk?
Orbán Viktor szerdán jelentette be, hogy november elsejétől 2011 végéig a kormány felfüggeszti a havi 30 milliárd forintnyi járulék átutalását a magánnyugdíjpénztáraknak. A szektor szereplőit tömörítő Stabilitás Pénztárszövetség szerint ezzel havi tízezer forintos kárt okoznak a 2,8 millió tagnak.
Matolcsy György nemzetgazdasági miniszter ezzel szemben csütörtökön kijelentette, hogy senkit nem ér majd kár a befizetések befagyasztása miatt, hiszen az állam "el fogja számolni" az összesen 420 milliárd forintnyi befizetést, sőt egy minimális hozamot is felszámítanak. Az elmúlt időszakban a jobboldali sajtó által meneszteni kívánt miniszter kijelentésének a hitelességét ugyanakkor erősen kikezdi az a tény, hogy a befizetések "einstandolt" részének visszafizetéséről a hétvégén benyújtott törvénytervezet nagyvonalúan hallgat.
Amennyiben a levegőben lógó miniszteri ígéretnek mégis hitelt adunk, úgy az intézkedések pontos ismerete nélkül csak azt lehet leszögezni, hogy a jelenleg problémákkal küzdő költségvetés ilyen visszafizetést rendkívül dinamikus gazdasági növekedés vagy egyenlegromlás esetén lenne képes teljesíteni.
A Stabilitás Pénztárszövetség szerint az sem igaz, hogy az állami nyugdíjrendszer biztonságosabb lenne, hiszen az elmúlt húsz év alatt ugyanúgy voltak nagy bukások ott is, mint a magánpénztáraknál. Juhász Istvánné, a szövetség főtitkára szerint az állami nyugdíjrendszer távolról sem olyan hatékony és biztonságos, mint ahogyan azt most a kormány állítja. Sőt: az állami nyugdíjrendszer nagyobb veszteségeket volt kénytelen elkönyvelni bizonyos időszakokban, mint amelyet a magánnyugdíjpénztárak szenvedtek el a 2008-as válság kapcsán.
Juhászné konkrétan az 1995-96-os évet említette, amikor a drasztikus kiigazítások közel 40 százalékos negatív hozamot jelentettek a nyugdíjasok számára. Ilyen kiigazítás volt a 2009-es Bajnai csomag is, amelyben visszavonták a 13. havi ellátást, felemelték a korhatárt és leszorították a már megállapított járadékok éves indexét.
„Az adatokat vizsgálva kiderül, hogy a felosztó-kirovó pillér sem tudja kikerülni a válságok hatásait. A kilencvenes évek eleji foglalkoztatási válság jóval nagyobb veszteséget okozott a felosztó-kirovó rendszerben, mint a 2008-as tőkepiaci válság a magánpénztárakban” – mutatott rá Juhász Istvánné. A rendszert 1992-ben csak a várományok 31 százalékos leértékelésével lehetett volna stabilizálni, ami jóval meghaladja a 2008-as pénztári veszteségeket. Ezután ráadásul még további negatív hozamokat eredményező évek következtek.
„Mivel az állami nyugdíjrendszer sem képes biztos hozamokat garantálni, ezért fontos, hogy a kockázatokat megosszuk, és a magánnyugdíjpénztári pillérre is támaszkodjunk” – vonta le a következtetést a Stabilitás Pénztárszövetség főtitkára.
2008 volt a fekete év
A magánnyugdíjpénztárak számára 2008 volt a legrosszabb év: a válság mélypontján egyes tagok akár befektetésük harmadát is elbukhatták. Az átlagos hozamok 15 százalék körüli mínuszt mutattak, a szakemberek azonban már akkor is úgy nyilatkoztak, hogy hosszútávon pozitív lesz az egyenleg.
2009-ben aztán a pénztárak többségének sikerült is egy év alatt ledolgoznia a hátrányt: tavaly közel 40 százalékkal nőtt az általuk kezelt vagyon, sok pénztár már kétéves időtávon is nyereséget tudott felmutatni. 2009-ben a választható portfóliós rendszerben a klasszikus portfóliók átlaghozama 12,11 százalék volt, a hozamok 18,46 és 8,48 százalék között szóródtak. A kiegyensúlyozott portfóliók esetében az átlag 17,75 százalék volt, míg a növekedési portfóliók átlagosan 25,95 százalékos hozamot értek el tavaly. A legmagasabb hozam 34,18 százalék volt a szövetséghez tartozó pénztárak között a negatív rekord pedig 5,08 százalékos növekedés volt.
A 2000-2009 között elért tízéves átlaghozam a klasszikus portfóliók esetében 7,22 százalékos volt átlagosan, a kiegyensúlyozott portfólióknál 6,64 százalék volt az átlagos növekedés, míg a növekedési portfóliók 5,77 százalékot értek el 5,9 százalékos tízéves átlagos infláció mellett.
A kormány most a 2008-as adatokra és a gyenge tízéves hozamokra hivatkozik akkor, amikor azt állítja, hogy a pénztárak nem megfelelően kezelik a rájuk bízott pénzt.
Beke Károly
mfor.hu
