Az új szabályozással mindenekelőtt annak kívánják elejét venni, hogy Kína, Oroszország vagy a Perzsa(Arab)-öbölbeli országok esetleges politikai befolyásra tegyenek szert stratégiai jelentőségű német vállalatokban állami pénzalapjaik révén. Berlin elsősorban a hadiipart és az energiaellátást kívánja ily módon védeni.
A törvénytervezet szerint ha egy külföldi állami pénzalap - az Európai Unió tagállamait, valamint Svájcot, Liechtensteint, Norvégiát és Izlandot nem ideértve - legalább 25 százalékos részesedést szerez meghatározott vállalatok valamelyikében, a gazdasági minisztérium három hónapon belül megvizsgálhatja, érinti-e a tulajdonszerzés a nemzeti érdekeket, illetve árt-e Németország "közrendjének és biztonságának". Ha úgy találja, igen, két hónapja van arra, hogy döntsön, megvétózza-e az ügyletet, de csak a kormány jóváhagyásával állhatja útját egy-egy tulajdonszerzésnek.
A tervezett rendelkezést tehát - érvelt a német kormány - kivételes esetekben alkalmaznák csak. Ezen kívül az új szabályozás nem ütközne a tőke szabad áramlásának európai uniós elvébe. Az uniós jog is lehetővé teszi ugyanis a tőkebefektetések megakadályozását, ha a külföldi tulajdonszerzés miatt "valós és jelentős veszély" fenyegeti a közérdeket.
Noha számos más országban - így Franciaországban és Olaszországban - is bevezettek már hasonló piacvédő intézkedést, egyes közgazdászok figyelmeztetnek, hogy a protekcionista intézkedés elijesztheti a külföldi befektetőket. A német gazdasági lobbi is elutasítja a törvénytervezetet, mondván, tartani lehet attól, hogy a törvény elfogadása után a német vállalatok is korlátozásokba fognak ütközni külföldön.
Korábban az amerikai szenátusban is hallatszottak "védelmet" sürgető hangok, azonban az Egyesült Államok kormánya nem reagált, és főleg az amerikai bankok szemlátomást nem tartanak az efféle külföldi befolyástól. A "nem elsőrendű válság" - a nem elsőrendű amerikai jelzálogkölcsönökre alapozott, származékos értékpapírok zuhanásszerű leértékelődése - miatt papíron elszenvedett, többszáz milliárd dolláros veszteségeiket az amerikai nagybankok eddig már nagyrészt pótolták tőkeemelésekkel, és kibocsátásaikból bőven vásároltak az arab olajországok és a délkelet-ázsiai államok pénzalapjai. Kínai állami alapok is meghívást kaptak az amerikai bankoktól, de a kínai kormány eddig jobbára ódzkodott efféle befektetésektől.
Oroszország is nagy utat tett meg 1998 óta, amikor adósság-átütemezést kért a nyugati hitelezőktől. Adósságait azóta ledolgozta, és jelenleg, 600 milliárd dollárra tehető devizatartalékával, a világ egyik nagy hitelezője. Devizatartalékának fele éppen amerikai értékpapírokban, köztük a legnagyobb amerikai jelzáloghitel-intézetek papírjaiban fekszik, emlékeztetett a Deutsche Bank egyik elemzője a múlt héten.
MTI /Menedzsment Fórum
