Az Enron-, Parmalat- és Postabank-ügyként elhíresült könyvvizsgálói botrányok nemcsak a befektetők bizalmát rázták meg, de az auditor cégek imázsát is mélyen megpecsételték. Az Enron energetikai óriás adósságainak eltűntetésében például a világ két legnagyobb bankja is részt vállalt. Ön szerint mennyire viszonylagos az a szabadság, amelyet a könyvvizsgálónak a törvényi előírások biztosítanak? A függetlenségét a jogszabályokon túl mi védheti meg, ha a könyvvizsgáló a javadalmazását a vizsgált cégtől kapja meg?
Bojár Gábor, a Graphisoft igazgatótanácsának elnöke:
Azt hiszem magában a rendszerben van hiba, erről bővebben is írtam tavaly megjelent könyvemben, a Graphi-sztori-ban. Engem az zavar legjobban, ha a beépített üzleti érdek nem a célt szolgálja, és a könyvvizsgálói rendszer is ilyen. Bár névleg az IT javaslata alapján a közgyűlés választ könyvvizsgálót, a gyakorlat az, hogy szinte mindig a menedzsment által kiválasztott jelölt a befutó.
A könyvvizsgálónak tehát elsősorban azzal a menedzsmenttel kell jóban lenni (ha üzletet akar), akit ellenőriznie kell. Tudom, hogy hosszú távú reputációjuk megőrzése ennek ellenére megköveteli a tisztességes ellenőrzést, de a rövid távú érdek mégis más, és mint látjuk, van is ebből baj. Ez egy kicsit olyan, mintha az adórevizort is az ellenőrzött cégek maguk választanák ki, és a revizorokat aszerint premizálnák, minél több cég választaná őket. Érdekesen alakulnának az adóbevételek.
Volna javaslatom a rendszer módosítására, például úgy, hogy a jegyzett cégek esetében a tőzsde joga lenne kijelölni a könyvvizsgálót, hiszen a tőzsdék versenyeznek egymással, és ahol az ellenőrzés korrektebb, ott a befektetők is valószínűleg szívesebben vásárolnak, így nőne a forgalom. Persze tudom, hogy egy ilyen régen kialakult érdek- és hatalmi rendszert szinte lehetetlen megváltoztatni, úgyhogy marad a régi és legdrágább módszer: több munkát adunk az ügyvédeknek.
Először is szeretném leszögezni, hogy az említett konkrét ügyeket kizárólag a sajtóból ismerem, ezért a kérdésről csak általánosságban tudok nyilatkozni. Véleményem szerint a könyvvizsgálók tevékenységét a rájuk vonatkozó, illetve munkájukat meghatározó törvények megfelelően szabályozzák. A könyvvizsgálók függetlensége nem viszonylagos, és ezt nem befolyásolja az sem, hogy a munkájuk ellenértékét a vizsgált vállalattól kapják, hiszen nem a menedzsmentnek, hanem a tulajdonosoknak vannak alárendelve.
A fenti konkrét eseteken kívül is előfordulhattak visszaélések, amelyekben esetleg a könyvvizsgáló is érintett volt. De ez véleményem szerint nem a törvényi szabályozás elégtelenségére vezethető vissza, hanem arra a sajnálatos tényre, hogy olyan szabályt nem lehet alkotni, amelyet ne lehetne megszegni. Az említett ügyek, mindenesetre ráirányították a figyelmet erre a kérdésre, és ez segíthet, hogy a jövőben elkerülhetőek legyenek az ilyen vagy hasonló anomáliák.
Simor András, a Deloitte zRt. elnök-vezérigazgatója:
A könyvvizsgáló szabadsága egyáltalán nem viszonylagos, a törvény betartása felett kell őrködnie mindenkor. 2001 óta Magyarországon is léteznek már könyvvizsgálati standardok, amelyek kötelező érvényűek mindenkire. A könyvvizsgáló kiválasztásáról és javadalmazásáról a tulajdonosok döntenek, sok esetben már most sem a menedzsment, hanem az audit vagy felügyelő bizottság javaslatára.
Az idén életbe lépő új társasági törvény egyébként formálisan is lehetővé teszi a társaságoknak audit bizottságok létrehozását, amelyek a jövőben felelősek lesznek a könyvvizsgálóval való együttműködésért, és ezt a tevékenységet mintegy kiveszik a menedzsment kezéből. Fontos kiemelni még: az, hogy a könyvvizsgáló ellenszolgáltatásért, vagyis pénzért dolgozik, nem jelenti azt, hogy megvásárolják a véleményét. Effajta magatartás sem etikailag nem lenne vállalható, sem üzletileg nem lenne kifizetődő.
Végezetül megjegyezném, hogy a Postabank ügy nem könyvvizsgálói botrány. A Postabank története egy végtelenül ambiciózus, de felelőtlen vállalatvezetés, legalább annyira felelőtlen és gondatlan tulajdonosok, és a működést hanyagul ellenőrző állami szervek története. Mindezt tovább fűszerezte, hogy mind a politikai-, mind az üzleti elit, valamint vezető értelmiségi és művész körökből jónéhányan tudatosan vagy naivan, de részesedtek a Postabank által nyújtott "előnyökből". Eközben pedig az auditorok legjobb tehetségük szerint tették, ami a dolguk volt, és véleményt alkottak az elébük tárt információk alapján. Mindezeket a nap mint nap nyilvánosságra kerülő dokumentumok és a jövőben is bizonyára felbukkanó információk, elemzések ékesen bizonyítják és bizonyítani is fogják.
