A napokban számoltunk be arról, hogy GDP-arányosan az Orbán-költi magára a legtöbbet a régióban, miközben 2010 és 2014 között a szociális védelemre szánt költségvetési kiadásokat jócskán megnyirbálta. Utóbbin belül említésre méltó adat, hogy 2014-ben a GDP 2 százalékát fordították családtámogatásra (GYED, GYES, családi pótlék, stb.), miközben 2010-ben ez az arány még 2,6 százalékot tett ki. A csökkenés ellenére Orbánék költik a legtöbbet erre a célra a visegrádi négyek közül.
- Csehország a GDP 1,2 százalékát,
- Szlovákia 1,3,
- Lengyelország pedig 1,4 százalékát
költi családtámogatásokra.
A születendő gyermekek száma bár befolyásolja a költségvetési kiadások nagyságát, hazánkban meglehetősen furcsa folyamat alakult ki. Abból kiindulva, hogy 0,6 százalékponttal kevesebbet költött a kormány erre a célra 2014-ben, mint 2010-ben, azt feltételezhetnénk, hogy a született gyermekek száma is ezzen párhuzamosan alakult. Valójában azonban 1,3 százalékos növekedés mutatkozott. Itt tehát megdőlt a feltételezés, miszerint szoros összefüggésnek kell lennie a gyermekszületések számának a költségvetési kiadások alakulásával. A párhuzam egyébként a másik három visegrádi országnál megfigyelhető: a cseheknél 6,3, a szlovákoknál 9, a lengyeleknél pedig 9,3 százalékkal született kevesebb gyermek 2014-ben, mint 2010-ben. Pedig a lengyelek ha csak egy hajszállal is, de 1,4 százalékra növelték a kiadásokat a korábbi 1,3-ról.
Persze, a családokat nemcsak a közvetlen kiadási tételek révén támogatja az Orbán-kormány, hanem a családi adókedvezménnyel is, mely a költségvetésben a bevételi oldalt érinti inkább, a családoknál hagyott összegekről ugyanis kvázi lemondanak Orbánék.
A visegrádi országok családi adókedvezmeny-rendszerét meglehetősen bonyolult lenne összehasonlítani, és minden bizonnyal cikkünket is "olvashatatlan" hosszúságúra nyújtaná, ezért az egyes családmodellek nettó kereseteiből indultunk ki. Az Eurostat adatai alapján vásárlóerő-paritáson számolva viszonyítottuk egymáshoz a kétkeresős, kétgyermekes családok átlagos nettó jövedelmét az egyedülálló gyermektelenével.
2014-ben vásárlóerő-paritáson számolva egy egyedülálló személy átlagosan 11 187 eurót vihetett haza Magyarországon, amivel szemben a kétgyermekes családok 25 549 euróból gazdálkodhattak. Előbbi egyébként az ötödik legalacsonyabb az unióban, mögöttünk a litván, a lett, a román és a bolgár átlagos nettó bér áll, a kétgyermekesek jövedelme ennél valamivel előkelőbb helyen áll a rangsorban, a hetedik legalacsonyabb.
A családi adókedvezménynek köszönhetően 128 százalékkal gazdálkodhatnak egy évben több pénzből a kétgyermekesek, mint az egyedülállók, amivel az unió élén állunk. Vagyis az Orbán-kormánynál senki sem részesíti nagyobb előnyben a kétgyermekes családokat.
Mögöttünk hasonló aránnyal áll Görögország (127,8 százalék) és Luxemburg (124,6 százalék). 2010-hez képest szignifikáns a támogatás mértékének növekedése, hiszen akkor még "csak" az egyedülállók átlagos nettójánek 118,5 százalékával gazdálkodhattak több pénzből a magyar családok, ami akkor a 6. legmagasabb arány volt.
A visegrádi országokra szűkítve a kört, nem történt változás a sorrendben: 2010-ben és 2014-ben is a magyar adórendszer támogatta a legnagyobb mértékben a kétgyermekes családokat. Igaz, 2014-re az előnyünk tetemessé duzzadt. Mögöttünk a visegrádiak sorában Csehország áll 117,3 százalékkal, ahol 2010-ben 117 százalék volt az arány. Érdekes fejlemény, hogy 2010-hez képest kettészakadt a visegrádiak mezőnye: míg ugyanis Magyarország és Csehország növelte a támogatás mértékét, a lengyeleknél és szlovákoknál csökkent a különbség a kétgyermekes családok és az átlagjövedelem között.
Mit jelent mindez nominálisan?
Ha összegszerűen nézzük a különbségeket, akkor
- Magyarországon 14 361 euróval kerestek többet 2014-ben a kétgyermekesek, mint 4 évvel korábban,
- Csehországban 15 919,
- Lengyelországban 14 585,
- Szlovákiában pedig 13 193 euró a differencia.
Székely Sarolta
mfor.hu
