Az indirekt adóktól szűrt - illetve az élelmiszer- és üzemanyagáraktól megtisztított - maginfláció, illetve az úgynevezett keresletérzékeny inflációs mutató - amely azokat a termékeket tartalmazza, melynek árai a kereslet alakulásától erősebben függenek - ugyanúgy 1,5, illetve 1,4 százalékos éves növekedést mutatnak, mint júniusban.
A ritkán változó árú termékek inflációja - amely talán leginkább megfogja a nemzetgazdaságban érzékelhető inflációs nyomást, vagyis leginkább alkalmas a középtávú inflációs kilátásokat jellemezni - még tovább mérséklődött. Júniusi 1,3 százalékos éves értéket 1,2-es követte.
Ezek alapján – hacsak a világ pénzpiacai teljesen fel nem borulnak a következő napokban - el is könyvelhetjük a következő kamatvágást. A piaci várakozások alapján azonban Matolcsyék valószínűleg nem az eddig megszokott 25 bázispontos lépést fogják követni, hanem élnek azzal a lehetőséggel, amit júliusban jelentett be a jegybank elnöke. Ez pedig kisebb lépésű mozgásokat is lehetővé tesz a kamat meghatározásakor. A változás júliusi bejelentése óta a piacok nem kaptak arra nézve fogódzót a jegybanki vezetőktől, hogy milyen mértékű kamatvágásra számíthatnak, így igazából nem is nagyon tudják azt beárazni.
A tegnapi háromhónapos diszkont kincstárjegyek aukcióján például 3,96-os átlaghozam alakult ki, miközben júliusban, a 16-án tartott aukción már 14 bázisponttal volt alacsonyabb az átlaghozam az akkor aktuális MNB-alapkamatánál. Ugyanez az elbizonytalanodás figyelhető meg a bankközi piacon is. Miközben július 15-én az egyhónapos BUBOR 2, a kéthónapos pedig 4 bázisponttal volt alacsonyabb az aktuális jegybanki kamatlábnál, addig most az egyhónapos az alapkamat szintjén, a kéthónapos pedig mindössze 2 bázisponttal van alatta.
mfor.hu
