Bár már évek óta szó van a bevezetéséről, a tudósítások szerint május elején Orbán Gábor, a Nemzetgazdasági Minisztérium (NGM) államtitkára még azt mondta a Hitelezés 2013-as konferencián, hogy meglepődne, ha idén már lenne magáncsőd. Pár hét leforgása alatt azonban úgy tűnik, felgyorsultak az események. Hétvégén a KDNP alelnöke, Budapest főpolgármester-helyettese jelentette be, hogy pártja kidolgozta a magáncsődről szóló tervezetet, melyet még az első félévben elfogadhat az Országgyűlés, kedden pedig a Magyar Nemzeti Bank (MNB) foglalkozott kiemelten a készülő családi csődeljárás szabályozásáról.
Előbbi javaslat egyelőre nem publikus, csak annyit lehet róla tudni, amit a politikus a médiának nyilatkozva hétfőn elárult. Ezek szerint egy közvetítő kerülne a lejárt tartozással rendelkező adós, illetve a bank és szolgáltató (közműdíjak esetén) közé, aki életviteltanácsot adna az adósnak és segítene tárgyalni a bankokkal és hitelezőkkel az adósság átütemezéséről. A tervezet szerint a gondnok a meglevő családvédelmi rendszerben működne, és kezelné a családok pénzügyeit: meghatározhatná például, mennyit költhetnek ruhára vagy éppen pihenésre, közben a tartozás törlesztésére is ügyelne. Cserébe a biztos akár meg is tilthatja a családoknak luxuskiadásokat, például nagyértékű nyaralást.
A kisebbik kormányzópárt szerint javaslatuk azoknak a családoknak nyújtana segítséget, amelyek képtelenek felgyülemlett adósságukat teljes mértékben rendezni, de készek arra, hogy minél nagyobb részt visszatörlesszenek. A magáncsődöt jelentő családoknak nem egyösszegben és nem azonnal kell az adósságukat rendezni, sőt a lakáshitellel rendelkezők akár még saját otthonukban is maradhatnak.
Ahogy fentebb említettük, a KDNP javaslata egyelőre nem publikus, viszont az MNB kedden publikált jelentése kiemelten foglalkozik a készülő családi csődeljárási szabályozással. Bár az írásban arra nincs semmi utalás, hogy a jegybanki stáb ismerné a KDNP tervezetét, mindenestre a csődeljárás tervezett menetét felvázolta:
Ezek szerint az adós először a hitelezővel próbálna meg közös megállapodásra jutni. Ha egyesség jön létre és az abban foglalt törlesztéseket az adós teljesíti is, akkor azok kifizetése után tiszta lappal indulhat. Ha azonban nincs egyezség, vagy az adós mégsem teljesít, akkor a csődeljárás a több éves tartós törlesztési eljárással folytatódna. Ebben a szakaszban az adós vagyona, valamint jövedelme alapján egy törlesztési terv készülne, amelyet már nem szükséges a hitelezőnek jóváhagynia. Ez a terv meghatározná, hogy az adós milyen vagyonelemeit kellene értékesíteni, illetve befolyó jövedelméből mennyit költhetne el saját, illetve családja létfenntartására, lakhatására. A fennmaradó rész természetesen az adósság törlesztését finanszírozná. Ha a tartós törlesztési eljárásban foglaltakat a meghatározott évek során (pár év) teljesíti az adós, akkor – a teljesített egyezséghez hasonlóan - tiszta lapot kapna.
Bár a magáncsőd intézményének bevezetéséről évek óta szó van, nagyon valószínű, hogy eddig azért nem került rá sor, mivel a kereskedelmi bankok attól tartottak, hogy sérülhet a jelzálog. A jelzálogjog felpuhulása pedig azzal a következménnyel járna, hogy a lakáshitelek, illetve jelzáloghitelek kamatfelára megugrana, a törlesztőrészletek pedig ismét emelkednének a magasabb kockázat miatt. Ez pedig tovább növelné azoknak a családoknak a számát, akik nem, vagy csak nagyon nehezen tudják visszafizetni hiteleiket.
A jegybank stábja ezért azt javasolja, hogy a tartós törlesztési eljárásban priorizált adósságként a jelzáloghitelek törlesztése kerüljön első helyre és csak azután következzen - ha az adós jövedelme azt egyáltalán megengedi - az egyéb fedezetlen adósságok visszafizetése. A korábbi, válság előtti laza hitelezi gyakorlatnak, az elszálló svájci frank árfolyamának, valamint a nominálisan is lejtőre került ingatlanáraknak köszönhetően ma még jelentős azoknak az adósoknak a száma, ahol a tartozás összege magasabb a jelzálogként bevont ingatlan értékénél. Éppen azért az MNB azt javasolja, hogy ezeket a hiteleket vágják ketté egy fedezett, az ingatlan mostani értékével megegyező részre, illetve egy e feletti fedezetlen részre. A hitelek ilyen módon történő felosztásával, illetve az ehhez kapcsolódó egyéb technikai részletekkel együtt a jegybank szerint számos jelzáloghitelesnek segítene a lakásuk megtartásában, illetve a hitelek törlesztésében. Ez pedig mind a háztartásoknak, mind a bankoknak érdekük. Már csak azért is, hiszen 2012 végére 100 háztartási hitelből minden tizenhatodik nem teljesítő volt. Ráadásul ez az arány 2013 első negyedévére – igaz, csak technikai változásoknak köszönhetően (egy jelentősebb lízingcég állománya is bekerült a statisztikába) – 18 százalékra nőtt.
mfor.hu
