A megkérdezetteknek a 34 százaléka "szavazott" arra, hogy jobb lenne "visszahozni" a német márkát az euró helyett. A 40 év fölöttiek között 38 százalékos a "teurót" ellenzők aránya, a 18-24 évesek körében viszont alig tapasztalható nosztalgia.
Németországban eléggé elterjedt a "teuro" elnevezés - az euró nevének és a "teuer" (drága) német szónak az összevonásából -, mert sokan az infláció egyik okozójának tartják az eurót. A mostani felmérésben megkérdezetteknek is az 53 százaléka vélte úgy, hogy az utóbbi évek áremelkedésében közvetlenül az euró a ludas.
A német bankszövetség elnöke, Manfred Weber kommentárjában képtelenségnek nevezte ezt az elképzelést, mondván, hogy 1999 óta a fogyasztóiár-infláció alacsonyabb volt, mint amit az emberek szubjektív érzése sugall.
A német márka a tartós fellendülés, az egykori "fogyasztói társadalom" nyújtotta örömök jelképeként él az emberek emlékezetében, ehhez képest az euró bevezetése és a "fogyasztói társadalom" fokozatos elmúlása időben egybeesett, még ha ez talán tényleg csak véletlenül történt is így. Az emberek "szubjektív érzéséhez" mindenesetre erősen hozzájárul, hogy utoljára 2004-ben emelkedtek a bérek reálértékben: a kétgyerekes átlagos család vásárlóereje akkor 0,4 százalékkal javult. Azóta a bérek-fizetések vásárlóereje egyre csak olvad, 2006-ban 1,1 százalékkal, tavaly már 1,3 százalékkal csökkent a reálbér átlagosan, derült ki a német kormány még márciusban kiadott parlamenti tájékoztatásából.
