A rendszerváltozás utáni időkben, a vasfüggöny leomlását követően privatizált ipari kkv-k az akkori korok startupjaiként működtek, számos vállalatirányítási hiányossággal: egyszemélyi döntéshozatal, az adminisztráció és a proaktív értékesítés teljes hiánya jellemezte őket. A tevékenységük a folyamatos volumennövelésre épült, amit az Európai Unióhoz való csatlakozás csak tetézett: a cégek nyakló nélkül vásárolták a támogatott pályázatokon elnyerhető gépeket és vették fel sorra a hiteleket – erről ír laptársunk, a szintén a Klasszis Médiához tartozó Privátbankár.hu.
Fotó: PMI
A '90-es évek ipari cégei a „Napkirály-effektusban” szenvedtek, ám ez sokáig nem jelentett igazán komoly problémát. A teljes cikkből kiderül, hogy pontosan hogyan épültek fel az akkoriban jellemző üzleti modellek, és hogy milyen folyamatok vetettek neki véget. A magyar iparszerkezet olyannyira egészségtelen volt, hogy 2015-re euróban számolva a romániai átlagfizetések magasabbak voltak, mint a magyar munkások átlagbérei.
A cikk egy magyar viszonylatban meglehetősen ritka ipari fúzió kapcsán vizsgálja meg a magyarországi kkv-k tipikus problémáit, de az is kiderül, hogy mekkora hatékonyságbeli különbség van a Magyarországon működő multik, és a hazai tulajdonban lévő cégek között. Arra is fény derül, hogy egy egészséges iparszerkezet egyből 5 százalékponttal megdobhatná a magyar GDP-t.
