A július 13-án tartott Kormányinfón jelentették be, hogy megszűnik a rezsicsökkentés korábban ismert formája, és sokak számára jön a rezsiemelés. A kormány akkori döntése szerint a kedvezményes árra augusztustól csak azok jogosultak, akik az átlagos fogyasztási mennyiségnél nem használnak többet. Ezt az átlagos értéket a gázfogyasztás esetében 1729 köbméteres mennyiségben határozták meg, annak pedig, aki ennél többet használ, úgynevezett lakossági piaci árat kell fizetnie augusztus 1-jét követően.
Érdemes hangsúlyozni, hogy a kormánydöntés idején az irányadónak számító tőzsdei ár (TTF gáz) 100 köbméterenként 175-180 euró volt, vélhetőleg ennek ismeretében az aktuális forintárfolyammal adódott, hogy augusztusban és szeptemberben 732,4 forintot kell fizetnie az átlagfogyasztás feletti részre a magyar háztartásoknak, majd a kormányrendelet némi további emelésről szólt, hiszen októbertől decemberig 752,5 forintos köbméterenkénti árat határoztak meg.
A probléma azonban, hogy az elmúlt hónapokban Moszkva igen eredményesen manipulálta a piacot, és a gázcsapok elzárása, illetve a korábbinál jóval kisebb mennyiségek leszállítása miatt az európai országok pótlólagos keresletet támasztottak a piacokon, ami brutális áremelkedéssel járt. A már említett TTF-ár drasztikusan megugrott, és a múlt hét végén 325 euró lett a tőzsdei jegyzés.
Ez pedig azt jelenti, hogy a kormánydöntés idején látott 720 forint körüli köbméterenkénti tőzsdei ár helyett most 1330 forint körüli szinteket látunk. Ez a majdnem dupla ár a megemelt árakhoz képest is óriási veszteséget jelent a szolgáltatást végző MVM-nek, illetve mivel a társaság állami kézben van, ezért végső soron az adófizető polgároknak. Arról nem beszélve, hogy a kedvezményes, rezsicsökkentett gázárakhoz képest a piaci árak 13-szoros szorzóval futnak.
Mivel az árak extrém kilengéseket mutatnak, pontos számítást nem tudunk végezni, ám nagy valószínűséggel kijelenthető, hogy a rezsicsökkentés keretében köbméterenként 102 forintért adott földgázon is brutális veszteség van. Amennyiben a hozzávetőleg 4 milliárdos lakossági fogyasztás harmada kerül a fogyasztókhoz a rezsicsökkentett 102 forintos áron. Ezen pedig a mostani 1200 forintos veszteségnél kisebb (a változások júliusi bejelentésekor látott) 600 forintos köbméterenkénti veszteséget realizál az MVM, akkor is elmegy rezsivédelmi alap teljes összege (700 milliárd forint) csak ennek fenntartására.
Amennyiben az állam nem tudja érvényesíteni a piaci árat a kedvezményes mennyiség felett, annak egyenes következménye lesz, hogy más forrásból kell az itt keletkező bukót finanszírozni, amely előállhat (további) megszorítások eredményeként, amikor az eredetileg másra szánt pénzből fizetik ki a gázszámlát. A másik megoldás pedig, hogy az állam úgymond pótlólagos forrásokat teremt, ami köznyelvre lefordítva a bevételek növelését, vagyis valamilyen formában adóemelést jelent. Bármelyik megoldást választják, azt végső soron az adófizetők fogják bánni, hiszen, ha spórol az állam, és például gyengébb közszolgáltatásokat nyújt, akkor társadalmi szinten azon is veszítünk. (Legyen szó például az egészségügynél indokolatlan korai halálozásokról, vagy az oktatásban alacsonyabb hozzáadott értéket produkálni képest dolgozókról.) Más kérdés, hogy a jelenlegi közhangulatban a politikusok számára ez egyszerűbb megoldásnak tűnik, hiszen ellentétben egy adóemeléssel, ezeknek elnyújtott (ám összességében gyakran fájdalmasabb) hatása van, mint egy azonnali adóemelésnek.
Adódik persze, hogy év végéig az állam kifizeti a lakossági piaci ár és tőzsdei ár közötti különbözet veszteségét, azt követően viszont újabb drasztikus áremeléssel a drágulást tovább hárítják a fogyasztókra. Ugyanakkor feltételezhető, hogy elsősorban vidéken komoly társadalmi hatása lenne annak, ha a mostani rendkívül fájdalmas 700 forint feletti ár év végén hirtelen megduplázódna és az átlagfogyasztás felett köbméterenként 1300-1400 forintot kellene fizetni. Főleg annak fényében, hogy a kormány állításával ellentétben nagyon sok olyan magyar család van, akik egyáltalán nem élnek fényűző életet, ám miután a lakóházuk nincs szigetelve, és a fűtési rendszerük is elavult, ezért nem tudnak a meghatározott kedvezményes limiten belül maradni. Tehát számos alacsony vagy közepes jövedelmű családot is már most sújtani fognak az emelések, ezek további drasztikus növelése pedig akár kilátástalan anyagi helyzetbe is taszíthatja azokat, akik korábban ki tudtak jönni a fizetésükből.
Mindez persze azt is jelenti, hogy azok, akik tartalékokkal rendelkeznek, vagy legalább hitelképesek, próbálnak faragni a rezsiköltségeken. Gyakorlatilag az összes érintett vállalkozás arról számol be, hogy ugrásszerűen megnőtt az igény a tél előtt megvalósítható szigetelési munkákra. De nemcsak a szakemberek szerint leghatékonyabb takarékossági módszer iránt van komoly érdeklődés, hanem a leghatékonyabbnak és egyben az egyik legzöldebbnek tartott fűtési berendezések, a hőszivattyúk iránt is. Nagyon sokan fognának napelemes rendszerek telepítésébe is, más kérdés, hogy információnk szerint itt futhatnak bele leggyakrabban a megrendelők abba, hogy nemcsak a szakemberek, de gyakran az eszközök (például az áram „átalakítását” végző inverterek) terén is szűk keresztmetszetek vannak.
A fentiek alapján számos szakértő véli úgy, hogy indokolt lenne az év végén kifutó Otthonfelújítási Programot meghosszabbítani, vagy új támogatási forma keretében ösztönözni a lakosságot az energiahatékonysági beruházások megvalósítására. Hasonló a helyzet azzal a „viszontagságos” (a beadási határidő alatt gyakorlatilag hetente módosított kiírású) pályázattal, melynek keretében 100 százalékos támogatást kaptak az alacsonyabb jövedelműek fűtéskorszerűsítésre és napelemek telepítésére. Ennek a pályázatnak az első köre a tavalyi év végén és az idei év elején zajlott, és az eredeti tervek szerint idén ősszel nyílt volna a második fordulója. Ezt azonban – információink szerint – a kivitelezésre jogosult vállalkozások leterheltsége miatt jövő tavaszra halasztották. A szakemberek egyébként azzal érvelnek, hogy az energiaárak olyan mértékben drágultak, ami miatt az ilyen jellegű beruházások megtérülési ideje jelentősen csökkent. Azt persze hozzá kell tenni, hogy az árak megugrásánál kisebb mértékben, mert a fokozott kereslet és a forint jelentős gyengülése miatt ezen a területen is érezhetően nőttek az árak az idei évben.
