A hétvégi Kormányinfón ugyan egy újabb gumicsontot dobtak a publikumnak a gyermekvédelmi kérdéskör kapcsán, Gulyás Gergely így is több kérdést kapott a gázárak kapcsán. A Miniszterelnökséget vezető miniszter jelezte, hogy legfeljebb a következő fűtési szezonban számíthatnak árváltoztatásra a fogyasztók, csak azután, hogy a korábban drágábban vásárolt gázkészleteket sikerült leépíteni. Jelen cikknek nem témája az infláció, de érdemes megjegyezni, hogy Európa-szerte mindenhol érvényesül a lakossági és a vállalatok esetén is a csökkenő tőzsdei ár a végfogyasztóknál. Mindez pedig közvetlenül és a termelői árakon keresztül is lefelé húzza az inflációt.
Magyarországon, ahol a januári fogyasztóiár-index messze meghaladta az uniós átlagot, a tőzsdei áresés nem érvényesült, annak ellenére sem, hogy a fogyasztókat nem kizárólag a tárolókban lévő gázból látják el.
Az persze tény, hogy a nyár és ősz folyamán a szakértői becslések szerint 200 euró körüli átlagáron felhalmozott készleteket igyekszik leépíteni az MVM, így a magyar tárolók az európaiaknál sokkal gyorsabban ürülnek, ám emellett folyamatos az import és van hazai kitermelés is. Utóbbi két forrás pedig jóval olcsóbb, mint a betárolási időszak átlagára, a tőzsdei kurzus ugyanis egy ideje megawattonként 50 euró alatt van. Vagyis egy köbméter földgáz tőzsdei ára most kevesebb mint 200 forint. Tekintve, hogy a felhasználás az említett három forrás kombinációjaként adódik, a 748 forintos lakossági piaci áron nyeresége van az MVM-nek, igaz, a 102 forintos rezsicsökkentett áron viszont komolyabb vesztesége.
Érdemes megjegyezni, hogy utóbbit viszont a kormány kipótolja a költségvetésből, hiszen azon belül van az úgynevezett rezsivédelmi alap, amelynél 2023-ban 2000 milliárd forintos bevétellel számoltak, miközben a kedvező piaci folyamatoknak köszönhetően ennél jóval kevesebb pénzre lesz szükség a kedvező lakossági árak fenntartásához. Az persze nagy kérdés, hogy a kormány a felhalmozott összegből esetleg más csoportokat is szándékozik-e támogatni, legyen szó az utóbbi időben sajátos logika szerint kedvezményezett önkormányzatokról vagy éppen a gyármentő program keretében megtámogatott (multinacionális) nagyvállalatokról.
Kell-e tartani újabb árrobbanástól?
A fentiekből látszik, hogy a gázkereskedelmet végző MVM a tőzsdei árnál alacsonyabb – 102 forint/köbméteres – rezsicsökkentett áron 220-250 milliárd forintot veszít. Ám jó eséllyel ezt részben fogja tudni kompenzálni, egyrészt a lakossági piaci árral, másrészt azokkal az éves szerződésekkel, amelyeket tavaly ősszel jóval magasabb piaci árak mellett kötöttek.
A nagy kérdés persze az, hogy a betárolási időszakban merre mozdulnak majd az árak. Ezt természetesen nem tudjuk megmondani, összegyűjtöttük viszont az árakra ható tényezőket.
Érdemes abból kiindulni, hogy a döntéshozókat tavaly derült égből villámcsapásként érték a történtek, nagyon sok ország kényelmesedett bele a korábbi években az orosz ellátásba, és az ukrán háború február végi kitörésekor nem igazán volt B-tervük. Nem véletlenül hitték az oroszok, hogy a gázfegyvert bevetve az ellátás korlátozásával térdre tudják kényszeríteni az Európai Unió országait, amelyek így kihátrálnak Ukrajna mögül, felfüggesztik a támogatásukat és a szankciókat. Vlagyimir Putyin azonban nemcsak az invázió megindításával, de a gázcsapok elzárásával is alaposan mellélőtt. Moszkva egy ideig ugyan manipulálni tudta az árakat, ám eközben folyamatosan csökkent az európai porondon a piaci részesedése.
Ebből is látszik tehát, hogy az energiaárak megugrása nem a gázpiacra vonatkozólag született brüsszeli szankciók eredménye volt, hanem részben az orosz lépéseké.
Ugyanakkor volt számos ezen túlmutató tényező is, ami tavaly felsrófolta az árakat. Így az is hatással volt, hogy a Covid-járvány utáni gazdasági kilábalás miatt megugrott a kereslet, amit viszont a kínálat nem tudott követni. Hiszen előzőleg részben a pandémia miatti leállások, részben a korábbi alacsony árak és megváltozott finanszírozási környezet (a pénzügyi területen teret nyert ESG-szemlélet miatt az erősen szennyezőnek tartott bányászati tevékenységek finanszírozása megdrágult) miatt a kitermelési oldalon jelentős beruházások maradtak el, ami eleve felborította a kereslet és a kínálat egyensúlyát, és a háború nélkül is áremelkedéshez vezetett volna.
Más tényezők is a gáz drágulását okozták, így például a 2022 nyarán tapasztalt rendkívüli meleg és aszály, amiatt ugyanis a vízierőművek az átlagos termelésüktől jócskán elmaradtak. De más erőműveknél is adódtak problémák, így például a Paksi Atomerőmű is csak alacsonyabb kapacitás mellett tudott üzemelni. Plusz a francia atomerőművek egy jelentős része is karbantartás alatt állt, ez a kényszerpihenő is komoly mértékben hatott a gázpiacra. Ugyanis a jelentős mennyiségű kieső elektromos áramtermelő kapacitást pótolni kellett, ez pedig részben gázerőművekkel történt.
Azt is érdemes megemlíteni, hogy a gáztárolók Európában a sokéves átlagot meghaladó töltöttségnél 30 százalékkal magasabb szinten állnak, hiszen az uniós átlag a GIS (Gas Infrastructure Europe) adatai szerint 65 százalék, miközben a legnagyobb importőr, Németország még ennél is kedvezőbb, 70 százalékos töltöttséggel bír. A nyári betárolási időszakban tehát a tavalyinál jóval kisebb mennyiségre lesz kereslet. Eközben a gázszállítási és -tárolási infrastruktúra is bővült, így például új vezetékek és LNG kikötői terminálok létesültek, amelyek rugalmasabbá tették a beszerzést.
Érdemes arra is kitérni, hogy szerte az unióban az elmúlt egy évben is komoly energiatakarékossági és megújuló energiás projektek indultak, és a fejlesztések a zöld átállás és az energiafüggetlenség jegyében a következő 6-8 hónapban sem fognak leállni, ezek megint csak mérsékelhetik a gáz iránti igényt. Környezetvédelmi szempontból ugyan aggasztó, de az energiaellátás szempontjából megnyugtató, hogy több országban – akár a korábbi tervekkel ellentétben – nem állítottak le atom- és szénerőműveket, sőt utóbbi kategóriában korábban nyugdíjazott egységet is kapcsoltak vissza.
A fentiek alapján akár úgy is tűnhet, hogy az elmúlt hónapok gyors, majd lassabb árcsökkenése a következő hónapokban is folytatódni fog. Sajnos erre azonban nincs garancia, hiszen a mérleg másik serpenyőjében egy igen fajsúlyos tényező, a kínai fogyasztás van. Az előrejelzések szerint az ázsiai országban elhúzódó járványt követően idén felpörög majd a gázkereslet.
A Nemzetközi Energiaügynökség (IEA) legoptimistább forgatókönyvében is a cseppfolyósított földgáz (LNG) kínai keresletének 35 százalékos növekedésével számol, ami szoros versenyt idézne elő a nemzetközi energiapiacon. Ezzel a gázárak hamar a múlt nyáron tapasztalt "tarthatatlan" szintre növekednének, ami – figyelmeztet az ügynökség – leginkább az európai fogyasztókat érintené.
Érdemes megjegyezni ugyanakkor, hogy az IEA elemzései az utóbbi időben meglehetősen borúlátóak voltak, szerencsére az idei télre prognosztizált folyamatokkal is mellélőttek, így korántsem biztos, hogy a mostani előrejelzés teljesül.
Lenne megoldás fixálni az árakat?
Jelenleg tehát kétesélyes a játszma – ha a kínai gazdaság csak lassabban, fokozatosan gyorsul, akkor jó eséllyel nem robbannak be az árak. Persze az is kérdéses, hogy a kínálati oldal hogyan fog alakulni, hiszen elvileg az sem kizárt, hogy új kapacitások révén sikerül a növekvő keresletet kielégíteni. Ebből a szempontból a már idézet IEA-tanulmány nem különösebben optimista, hiszen több olyan projekt is van, főleg Észak-Amerikában és Katarban, amelyek már közel járnak a termeléshez, de a jelenlegi várakozásuk szerint a kapacitások csak 5,5 százalékkal növekednek az LNG esetében.
Van persze egy olyan forrás, ami erősen megosztó, de akár megjelenhet a kínálati oldalon, méghozzá az orosz gáz. Moszkva bevételei ugyanis drasztikusan visszaestek, miközben a katonai kiadások erősen nőttek, így szükség lenne a gázeladásokból származó többletjövedelemre. Csakhogy az európai piacokra várhatóan annak ellenére sem fogják őket visszaengedni, hogy a szakértők szerint az import 15 százalékát Oroszországnak kellene biztosítani. (Igaz, ez jóval kisebb, mint a háború előtti 40 százalék feletti részesedés, de magasabb a mostani 7-8 százalékos szintnél.)
Az elemzők szerint a közvetlen orosz export három jelentős politikai és gazdasági kockázathoz vezet az EU számára. Egyrészt az orosz gázszállítás növeli az orosz állami bevételeket, és ezzel ellensúlyozza az ukránbarát koalíció szankciós politikáját. Másrészt az egyes cégeknek vagy tagországoknak célzott orosz ellátási ajánlatok aláássák a Nyugat politikai kohézióját. És végül: a fontos orosz export újraindításának lehetősége megdrágítja az alternatív energiaellátási beruházásokat, késlelteti vagy megakadályozza azokat. Attól ugyanakkor sokan tartanak, hogy kiskapukat keresve, például kaukázusi országok közreműködésével, orosz gáz érkezik majd a kontinensre, ami egy elég ellentmondásos helyzethez vezetne, hiszen látszólag ellátási szempontból kedvező lenne, ugyanakkor az oroszok ismét képesek lehetnek a piac manipulálására.
A mostani 50 euró alatti árak, főleg miután augusztusban ennél hétszer magasabb szinteket is láthattunk, akár csábítóknak is tűnhetnek, így felmerülhet, hogy lehet-e valamilyen módon rögzíteni ezt. A tőzsdéken megvan ennek az elvi lehetősége, hiszen nemcsak azonnali szállításra lehet üzletet kötni, hanem egy távolabbi időpontra is, sőt a forgalom döntő részét az ilyen határidős ügyletek jelentik. A már említett hétvégi Kormányinfón Gulyás Gergely szavai bár nem voltak egyértelműek, kijelentését lehetett úgy értelmezni, nem kizárt, hogy az MVM biztosítja a mostani árakat. (Hozzá kell tenni, ebben az esetben az áremelkedés negatív hatásai küszöbölhetőek ki, ám ha tovább esik a tőzsdei jegyzés, azt elveszíti, aki ilyen módon akarja az árakat fixálni.)
Amennyiben ezt a mostani kurzus mellett megtennék a lakossági fogyasztás erejéig, úgy számításaink szerint a jelenlegi 748 forintos árat 600 forintra csökkentve is „nullára” jöhetne ki az MVM, a rezsicsökkentett ár veszteségét ugyanis ilyen díjjal már nagyjából fedezni lehetne.
Így a következő fűtési szezonban a lakossági rezsicsökkentés nem igényelné az erre hivatkozva bevezetett extraadókat.
Vagy az azokból befolyó pénzeket energiatakarékossági intézkedésekre, például egy komoly lakossági szigetelési programra lehetne használni, ami jelentősen hozzájárulhatna a kormány által is hangoztatott energiafüggetlenség megteremtéséhez.
