Orbán Viktor miniszterelnök Várkert Bazárban „Béke és biztonság” jelszavakkal tartott 24-ik évértékelőjének egyik legfontosabb kijelentése az volt, hogy
„fenntartjuk a gazdasági kapcsolatokat Oroszországgal, és ezt javasoljuk a nyugati szövetségeseinknek is”.
A kormányfő a gazdasági perspektívákat így részletezte tovább:
“Sok energia kell a célokhoz, ezért erőműveket és vezetékrendszereket fogunk építeni, akkor is, ha Brüsszel nem hajlandó szerepet vállalni. Majd lesz más.”
Az egyik ilyen altenatíva Orbán fejében Azerbajdzsán lehet, ahonnan még az idei évben 100 millió köbméter földgáz érkezhet. Ezt Szijjártó Péter pénteken jelentette be. A miniszter arról is beszélt, hogy egy hosszútávú szerződés keretében évente 1–2 milliárd köbméter gáz szállítására kerül majd sor, míg korábban azt is belengették, hogy a kaukázusi országból zöld elektromos áramot hozunk majd.
Orbán szerint Magyarország elismeri, hogy Ukrajna a saját területét védi, de ettől még nem lenne helyes Ukrajna érdekeit a magyar érdekek elé állítani. Erre szerinte már csak azért sincs szükség, mert Oroszország nem fenyegeti Magyarország biztonságát, hiszen „az ukrajnai háború azt mutatta meg, hogy Oroszországnak semmi esélye nem lenne a NATO-val szemben”.
Ugyanakkor a miniszterelnök úgy gondolja, hogy
„a baloldal a háború pártján áll, fegyvert szállítana, Ukrajnát finanszírozná, és megszakítaná a kapcsolatot Oroszországgal. Mi ezt nem tesszük!”
– fejtette ki Orbán.
A magyar miniszterelnök azt azonban nem hangsúlyozta, hogy Oroszország elsősorban saját magát szigeteli el akkor, amikor a szovjet birodalom újjáépítéséről álmodozik, és nem tartja tiszteletben a nemzetközi megállapodásait. Nem tartotta fontosnak kiemelni azt sem, hogy elsősorban nem a nyugati szankciók szigetelik el Oroszországot, hanem Putyin döntése, az, hogy inváziót indított. A háború folytatásához pedig Oroszországnak éppen azokra a nyugati forrásokra van szüksége, amelyek mellett most szót emelt a magyar miniszterelnök. A források elzárása jelentené tehát a legfontosabb eszközt a béke megteremtésének irányába; nem csoda tehát, hogy maga Orbán is elismeri, hogy „a szövetségeseinkkel homlokegyenest más módon szeretnénk a béke pártján maradni”.
Gazdasági kapcsolatok Oroszországgal, melyeket megtartana Orbán
Mihajlo Podoljak, az ukrán elnök tanácsadója szerint a háború előtt már Oroszországban működő 1500 globális vállalatnak mindössze 9 százaléka hagyta el valójában az orosz piacot az elmúlt egy évben.
Egy másik összesítés szerint ennél jóval több nemzetközi vállalat vonult ki teljesen az orosz piacról, ezek között azonban nincs egyetlen magyar bejegyzésű vállalat sem. A tevékenységüket felfüggesztő cégek között azonban szerepel a Graphisoft és a WizzAir, a csökkentett kapacitásról beszámoló csoportban pedig a Mol és az OTP Bank, valamint a csődbement Tungsram.
A háború és a szankciók ellenére üzletmenetén semmit sem változtató cégek között viszont ott található a Richter, a Rába, a Herendi Porcelán és az implantátum- és protézisgyártó bizniszben utazó Sanatmetal is.
Úgy tűnik tehát, hogy Orbán ez utóbbi csoportba tartozó vállalatok döntését támogatja, és hasonlóan vélekedik a nagy állami beruházásokról és megrendelésekről is.
Az Oroszországban maradó nemzetközi vállalatokról laptársunknál, a Privátbankár.hu-n megjelent A profitéhes magyar nagyvállalatok maradtak Oroszországban című cikkünkben olvashat bővebben.
Paks II.
A magyar és az orosz kormány 2014. január 14-én írt alá megállapodást arról, hogy az orosz állami Roszatom, orosz állami hitelből újabb atomerőművet épít Paksra. A Magyarország történetének eddigi legnagyobb beruházásáról szóló közérdekű dokumentumokat 10 évre titkosították – ami miatt az akkori ellenzék beperelte a magyar kormányt.
A beruházás finanszírozását tekintve, a projekt 80 százaléka, 10 milliárd euró, Oroszország által biztosított 30 éves futamidejű államközi hitel, mely kamatlába 4-5 százalék, míg a projekt 20 százaléka, vagyis 2 milliárd euró magyar önerő. A kormány a megállapodás aláírásakor maximum 40 százalékos magyar beszállítói aránnyal, és 0,5 százalékos GDP-növekedéssel számolt az atomerőművi bővítés kapcsán.
A jelentős magyar állami támogatással megvalósuló projektet az Európai Bizottság azzal a feltétellel hagyta jóvá, hogy Paks I. négy 500 MW teljesítményű blokkjának 2032 és 2037 között lejáró üzemidejét nem hosszabbítja meg a magyar állam, az azok bezárását követően kieső kapacitásokat pedig az új atomerőmű két 1200 MW-os blokkja pótolja.
Az eredeti tervek szerint a két új blokk 2023-ban kezdte volna meg működését, amely folyamatos csúszások, és a kivitelezési tervek hiányosságai miatt hamar 2025-2026-ra tolódott, azonban látható, hogy azóta ezek a határidők is tarthatatlanok.
Az Európai Bizottsággal való megállapodással ellentétben 2022. december 8-án a magyar parlament elvi jóváhagyását adta Paks I. akár 20 évvel, 2057-ig történő meghosszabbítására. Így a magyar kormány vagy arra számít, hogy a Bizottság eltekint majd Paks II. állami támogatásával kapcsolatos döntésétől – miközben azt kockáztatja, hogy Paks II. elveszti a finanszírozására vonatkozó EU-s engedélyét –, vagy már most arra számít, hogy az új reaktorok csak a 2050-es évek közepére készülnek majd el.
Amellett, hogy növeli orosz függőségünket, a paksi beruházással szembeni egyik legfontosabb kritika, hogy egy új atomerőmű esetében, amelynek tőkeköltsége nem lett visszafizetve, nem garantálható, hogy képes lesz az akkor működő magyar áramtermelő egységek közül a legolcsóbban áramot előállítani – szemben Paks I-el –, így pedig kérdéses annak hosszabb távú versenyképessége.
Hosszú távú gázszerződés
2021. szeptember 27-én jelentette be a magyar kormány, hogy aláírta a Gazprommal az újabb hosszútávú gázvásárlási szerződést, ami 15 évre szól, majd azóta több alkalommal is pluszmennyiségekről állapodtak meg, részben hitelből. A felek nem hozták nyilvánosságra, hogy mennyit fizet a magyar állam az orosz földgázért, miközben a magyar kormány mantraként ismételgeti, hogy olcsó, pedig a számítások szerint egyáltalán nem az.
A kormány a hosszú távú szerződésben kialkudott áraknak köszönhetően tartotta úgy, hogy „megőrizhetők hosszú távon a rezsicsökkentés vívmányai, a magyar fogyasztók továbbra is az egyik legalacsonyabb gázárat fogják fizetni Európában”. „Ha van orosz gáz, van rezsicsökkentés, ha nincs orosz gáz, nincs rezsicsökkentés.”
Azóta már kiderült, hogy a rezsicsökkentés az eredeti formájában fenntarthatatlan, így 2022 nyarán módosítottak rajta. Ennek eredménye volt, hogy a gáz fogyasztói árában 7,5-szeres, az elektromos áramnál pedig kétszeres emelés érvényesült, amit decemberben meg is hosszabbítottak.
Mindez feltehetően annak eredménye, hogy mégsem annyira olcsó az az orosz gáz. Nagy valószínűség szerint a gázszerződés egy képlet szerint határozza meg az éppen aktuális árat, amely 2-3 hónappal követi a TTF tőzsdei gázárakat.
Elvben ez az időbeli eltérés lehetőséget ad a magyar nagykereskedőnek arra, hogy felkészüljön a tárolókba történő ki- és betárolásra, ahogy az kedvezőbb az árak változásának megfelelően.
Mindebből az látszik, hogy – bár az orosz gázszállításokat semmilyen uniós szankció nem érinti – a magyar kormány az orosz gázfüggőséget, még a szomszédos országoknál is sokkal kevésbé volt hajlandó mérsékelni, ami úgy tűnik összhangban áll Orbán évértékelőjében elhangzottakkal.
Mentesség az orosz olaj embargója alól
Az Európai Unió 2022 nyarán, a hatodik szankciós csomagban döntött az orosz kőolaj importjának korlátozásáról, amely két ütemben lépett életbe. A nyersolaj esetében december 5-én indult a behozatali tilalom, ezt követte február 5-én a feldolgozott kőolajtermékek importjára és az orosz nyersolajból itt készült termékek tagállamok közötti kereskedelmére vonatkozó tiltó rendelkezés.
Magyarország – és más térségbeli uniós tagállamok – átmeneti mentességet kaptak a csővezetéken érkező nyersolaj-szállításokra, így ezekben az országokban továbbra is lesz mód az orosz eredetű nyersolajból feldolgozott termékek (például benzin, dízel) előállítására és belföldi forgalmazására, ám a más országokkal való kereskedelem csak nem-orosz eredetű termékekkel lehetséges.
A szankció élesítésével részleges korlátozás alá esnek például a Mol pozsonyi finomítójában feldolgozott kőolajtermékek is. Noha a létesítmény döntően a környező országokba – így Magyarországra – szállít, ebben a jövőben sem várható fennakadás, részben egy csak rá vonatkozó, különalkuban kiharcolt mentesség, részben a megnövelt arányban nem-orosz alapanyagból gyártott termékek miatt, bár ez az árak további emelkedését eredményezheti.
Ezzel együtt is árelőnyt jelenthet Magyarország számára az olajembargó alóli átmeneti mentesség. Ennek oka, hogy az EU nem rendelkezik elegendő finomítókapacitással, napi 1,5 millió hordó gázolajimportra szorul, mely közel kétharmadát, napi 1 millió hordót eddig Oroszországból szerezte be. Kérdéses azonban, hogy az embargót követően miként alakul át az EU gázolajpiaca, és honnan lehet helyettesíteni a kieső mennyiségeket, de főként, milyen áron. A nyugati keverékekhez képest jelentősen olcsóbban beszerezhető orosz Ural nyersolajból finomított termékek ezért itthon valóban kedvezőbb dízelárakhoz vezethetnek mindaddig, amíg az embargó alóli átmeneti mentesség érvényben van.
Noha a mentesség átmeneti, Orbán beszéde alapján borítékolhatjuk, hogy annak lejárta előtt a magyar miniszterelnök mindent elkövet annak érdekében, hogy a térség, de leginkább Magyarország további kivételeket kapjon. Elsősorban tehát nem azért dolgozik majd, hogy hazánk minél gyorsabban csökkentse orosz energiafüggőségét, hanem inkább a potyautas maradna az európai közösségben.
