Nagyon sok beszámoló csupán a katonai műveletek kudarcával magyarázza az orosz stratégia módosítását, ám feltehetőleg ennél összetettebb a kérdés. Az orosz gazdaság számára ugyanis óriási tehertételt jelentett az invázió finanszírozása, már csak azért is, mert közben az elrendelt nyugati gazdasági szankciók is fájdalmasnak bizonyultak. Igaz Moszkva azt hangsúlyozza, hogy ezekkel nem lehet őket térdre kényszeríteni, és ha nem is kérkednek vele, finoman érzékeltetik, hogy a gáz- és olajeladásokból komoly jövedelmük van.
Gázért kapott pénzből hízik a kárenyhítő alap
A hétvégén például az orosz illetékesek azt közölték, hogy a szankciók gazdasági ellensúlyozására létrehozott kárenyhítő alapba 273,4 milliárd rubelt csoportosítanak át, amelyből 271,6 milliárd rubel az idei év első negyedévében befolyt olaj- és gázbevételekből származik. Ezt a 3,4 milliárd dollárnak megfelelő összeget tehát a Nyugat finanszírozta, ez pedig azt sugallja, hogy az orosz gazdaság rendben van, sőt a háború költségeit az európai országoktól érkező pénz fedezi. Valójában közel sincs így, hiszen az orosz GDP idén 10 százalékkal zuhanhat a friss prognózisok szerint.
Ráadásul az Európai Unió által bevezetett öt szankciós kör nem csupán Vlagyimir Putyin és az elnök gazdasági holdudvara számára okoz problémát. A kivonuló nyugati vállalatok az általuk megtestesített életérzés mellett olyan technológiai tudást is elzárnak Moszkva elől, amely a későbbiekben erősen visszaüthet. Így például a stratégiailag kulcsfontosságú gáz- és olajbányászat komoly kihívások előtt áll, hiszen a régi mezők kimerülőben vannak, az új lelőhelyek viszont mind északabbra vannak, ráadásul a többségükhöz tengeri fúrásokat kell végezni. Az ilyen források kitermeléséhez pedig a szakértők szerint nem feltétlen van meg Oroszországnak a szükséges technológiája, és a szankciók miatt sem tudnak ehhez a tudáshoz és eszközökhöz hozzájutni.
A kivonuló nyugati vállalatok azon túl, hogy knowhow-t és technológiát is biztosítottak, jelentős számú orosz munkavállalót foglalkoztattak, és adók formájában az orosz költségvetéshez is hozzájárultak. Így az eddig is „egylábon” álló büdzsé, amelynek a háború előtt a 40 százalékát biztosította az energiahordozók importja, a szankciók miatt extrém módon kitett lesz a szénhidrogének értékesítésének. Noha ezek kereskedelmét az EU eddig nem korlátozta, ám számos ország tiltotta be hivatalosan is az importot, esetleg mondott le önként az orosz olajról. A kereslet visszaesését jelzi, hogy a Oroszországból érkező Ural típusú olaj korábban néhány százalékkal volt csupán olcsóbb, mint a Brent, ám az elmúlt másfél hónapban ez a különbség immár 30 százalékot meghaladó.
A kárenyhítő alap feltőkésítése tehát jól hangzik, ám ennek a hátterében nem a számolatlanul beérkező gáz- és olajdollárok állnak, sokkal inkább azért van erre szükség, mert a gazdaság nehéz helyzetbe került.
Jön az orosz csőd?
A nagy kérdés az orosz gazdaság kapcsán sokak szerint most az, hogy elkerülik-e a közeljövőben a (technikai) csődöt. A kamat- és tőketörlesztési kötelezettségeinek egészen a múlt hétig a szerződések szerint eleget tettek az oroszok. A hétvégén viszont S&P Global Ratings azonban ezen a hétvégén „szelektív nemteljesítésre” minősítette Oroszország hitelstátuszát, miután Moszkva bejelentette, hogy a külföldi kötvények utolsó részletét rubelben fizeti, annak ellenére, hogy azok dollárban esedékesek. Amennyiben valóban ragaszkodik a moszkvai vezetés ahhoz, hogy rubelben fizessenek, úgy azt a befektetők jogilag nemfizetésnek is tekinthetik. Ebben az esetben 1998 után ismét devizaadósság-csőd lépne fel.
A múlt héten Oroszországnak 84 millió dollár kamatfizetési és 552 millió dollár lejáró kötvény visszafizetését kellett volna teljesítenie. Miután az amerikai hatóságok megtiltották a helyi bankoknak az orosz kifizetés teljesítését, Moszkva azt közölte, hogy dollár helyett rubelben tudnak fizetni. Ezek után a nemzetközi szabályok szerint Moszkvának 30 napos türelmi idő áll a rendelkezésére, hogy a pénzt a befektetőkhöz juttassa, mielőtt a fizetésképtelenné válna. Ugyanakkor a hitelminősítő szervezet szerint a mostani körülményeket figyelembe véve nehezen elképzelhető, hogy az oroszok meg tudnák, vagy akarnák oldani a dollárban való törlesztést.
Ha az oroszok csődhelyzetét kimondják, annak gyakorlati jelentősége kérdéses. A nemzetközi szankciók miatt ugyanis a külkereskedelem erőteljesen korlátozott, és leginkább az orosz alapanyagok kivitelére korlátozódik. Ha azonban fegyverszünetet kötnek a felek, netán békeszerződés is születne, úgy Oroszország a csődhelyzet miatt a későbbiekben sem férne hozzá a nemzetközi tőkepiacokhoz. Csak akkor tudnának ismét kilépni, ha egyrészt a szankciókat felfüggesztenék, másrészt a hitelezőkkel megállapodásra jutnának. Utóbbinak értelemszerűen az lenne a legegyszerűbb módja, ha dollárban törlesztenék a fennálló adósságot.
Egyre nehezebben finanszírozhatóak a háborús költségek
Hogy a várható (technikai) csőd mellett az orosz államkassza milyen helyzetben van az nem egyértelmű. Egyes vélemények szerint óriási a gond, míg mások szerint „befele” továbbra is fizetőképes az orosz állam.
A helyzet kapcsán azért merülnek fel kételyek, mert Moszkva az invázióval rengeteg pénzt éget el, a hadsereg ellátása, mozgatás miatt, és a megsemmisülő fegyverek és hadianyagok óriási összegeket jelentenek. A háború elő napjaiban megjelent adatok szerint a harci cselekmények napi költségét a Centre for Economic Recovery (CIVITTA) nevű szervezet 7 milliárd dollárra becsülte. Ugyanakkor ennek csak a kisebb része merül fel valóban kifizetendő összegként, a nagyobb része a felhasznált hadianyagok és fegyverek pótlásának kiadásait is takarja.
Más kérdés, hogy az orosz seregeknek, legyen szó a hivatalos hadseregről, a keleti-szakadár tartományok irreguláris alakulatairól vagy a bevetett zsoldosokról a független elemzők szerint is óriási veszteségeik vannak. A számok kapcsán ugyanakkor komolyabb a szórás, hiszen az oroszok gyakorlatilag nem közölnek adatokat, míg az ukránok által kiadott számokat érdemes kritikával kezelni. Ugyanakkor abban konszenzus van, hogy az orosz gyáripar nem áll azon a szinten, hogy a készetek „elvesztésével” párhuzamosan pótolják az elhasznált és megsemmisült fegyvereket és hadianyagokat. Ráadásul olyan hírek is napvilágot láttak, hogy az alapanyagok hiánya miatt a modern harckocsik gyártása szünetel, de az elveszett helikopterek és repülők helyett sem tudnak jelenleg újakat gyártani. (Nem véletlen, hogy a várakozásokkal ellentétben a legújabb technológiát jelentő fegyvereket alig vetik be.)
Papíron tehát 300 milliárd dolláros nagyságrendű Putyin ukrajnai kalandjának a számlája. Ugyanakkor a megsemmisült orosz eszközök egy része vélhetőleg kisebb fájdalmat jelent csak Vlagyimir Putyin számára. A harctéri beszámolókban ugyanis sokszor láthatunk a kilőtt 30-40 évesnek látszó T-72-es tankokat, vagy korai generációs BMP gyalogsági harci járműveket. Amelyek ugyan az elrettentő erő mennyiségi oldala miatt fontosak, ám minőséget tekintve nem sokat adnak hozzá az orosz hadsereg teljesítményéhez.
Más kérdés, hogy az újabb technológiát képviselő eszközök viszont sokkal drágábbak. Egy harci repülő egyórás bevetése során 12 ezer dollár értékű üzemanyagot használ fel, a fekete-tengeri flotta hajóiról kilőtt víz-föld rakéták darabja 1,5 millió dollár, míg az egyik legfélelmetesebb tüzérségi eszköz, az Iszkander föld-föld rakéta darabja 10 millió dollár. Eddig 2000-nél is több rakétát lőttek ki az orosz csapatok Ukrajnában, ami önmagában több milliárd dolláros tételt jelet. Még ennél is nagyobb 10 milliárd dollárt bőven meghaladó összeget jelent a megsemmisített tankok, harckocsik, páncélozott járművek értéke.
Az eszközöket a jövőben legalább részben pótolni fogják, a rendelkezésre álló anyagi források és alkatrészek függvényében. Az ukrajnai veszteség ugyanis még az orosz hadsereg méretéhez képest is jelentősnek mondható. Így bármennyire is szarkasztikusnak hat egy agresszió esetén az orosz védelmi képességekről beszélni, azok a mostani eszköz és emberállomány elvesztése miatt egyértelműen csökkentek. A jövőben tehát óriási összegeket kellene az oroszoknak a hadsereg fejlesztésére költeni, más kérdés, hogy ezt más költségek visszafogásának terhére tudják majd megtenni.
Ugyanakkor az elmúlt hetekben egy olyan kutatás is megjelent, amely a közvetlen és közvetett hatásokat is összegezte. Ez elképesztő összeget mutat, hiszen Oroszország számára a felmerülő költségek és kieső bevételek összességében napi 20 milliárd dollár veszteséget jelent a CIVITTA szerint. Amennyiben ez megfelel a valóságnak, úgy Moszkva kénytelen lesz rövid időn belül befejezni a harcokat, az 1500 milliárd dolláros éves GDP-ből képtelenség ezt tartósan finanszírozni.
