8p

NIS2: rohamosan közeleg a határidő, kerülje el a bírságot!
Mit jelent a gyakorlatban a NIS2 a vállalkozások számára?
Hogyan válasszunk szolgáltatót a megfelelőség biztosításához?
Milyen eszközökkel lehet erősíteni a védelmet és mit kell tenni, ha támadás ért minket?

NIS2 újratöltve - IT-biztonság a gyakorlatban

2024. június 18.

Részletek és jelentkezés itt!

Amikor Vlagyimir Putyin bejelentette, hogy csak rubelért vehetnek majd a nyugati cégek földgázt, az orosz propagandát erősítő csatornákon egyfajta gazdasági csodafegyvernek tartották a lépést. Sőt megjelentek olyan túlzó víziók is, mely szerint az orosz rubel igazi világpénz lesz, és tartalékvalutaként is fog szolgálni. Nézzük, hogy a jól hangzó frázisokkal szemben mi a valóság.

Egy hete Vlagyimir Putyin azt közölte, hogy Oroszország a jövőben nem fogadja el se a dollárt, se az eurót fizetőeszköznek az általa szállított földgázért, ha úgynevezett "nem baráti" országokról van szó. Ezt kontrázta meg szerdán a Duma, az orosz parlament alsóházának elnöke, Vjacseszlav Vologyin szerint ugyanis "helyes lenne, ahol Oroszországnak előnyös, bővíteni a rubelért exportált áruk listáját, mint például a műtrágya, a gabona, az étolaj, a kőolaj, a szén és a fémek.

A Duma elnöke megjegyezte, hogy "az európai államoknak minden piaci lehetőségük megvan arra, hogy rubelben fizessenek. Nincs semmi tragédia a rubelben történő fizetésben. Sokkal rosszabb az a helyzet, amikor van pénz, de nincs áru. Az együttműködésnek kölcsönösen előnyösnek kell lennie" - vélte.

"Nem lesz ingyen gáz. Senki sem fog ingyen gázt szállítani, ez egyszerűen lehetetlen, és csak rubelben lehet érte fizetni" - jelentette ki Dmitrij Peszkov orosz elnöki szóvivő. Peszkov szerint Oroszország érdekelt abban, hogy külföldön értékesítse gázát, és továbbra is megbízható szállító akar maradni. Mint mondta, a külföldi vállalatoknak meg kell érteniük, hogy euróért és dollárért vehetnek rubelt, és ezzel a devizával fizethetnek a gázért, "de facto gyakorlatilag semmi sem változik".

A nyugatiak a szerződésre mutogattak

Bár az orosz fél folyamatosan azt hangoztatta, hogy gyakorlatilag semmi nem változik, a rubelben való fizetés jogilag mégis a meglévő szerződés felrúgását jelenti, amire Oroszország nagy gázvásárló partnerei folyamatosan felhívták a figyelmet. Így tett a többi között Németország is, de az olasz gáz és olajvállalat, az ENI is jelezte, hogy ilyen módosításról szó sem lehet.

A nyugati reakciókat látva úgy tűnik, az oroszok visszakoznak, és csütörtökön már olyan információk láttak napvilágot, hogy továbbra is lehet euróban fizetni. Olaf Scholz német kancellár például írásbeli tájékoztatást kért Vlagyimir Putyintól az orosz földgázszállítások elszámolási rendszerének tervezett átalakításáról egy szerdai telefonos megbeszélésen, amelyet az orosz államfő kérésére tartottak, számolt be a német kormány szóvivője. Steffen Hebestreit közleménye szerint Vlagyimir Putyin kijelentette, hogy aláír egy törvényt, amely szerint ugyan április 1-jétől a gázszállításokért rubelben kell fizetni, de ez nem jelent változást az európai szerződéses partnerek számára.

Jó ötletnek tűnt, de nem lesz egyszerű végrehajtani a rubelben való fizetést. Fotó: EPA/Sergei Guneyev/Sputnik/Kremlin
Jó ötletnek tűnt, de nem lesz egyszerű végrehajtani a rubelben való fizetést. Fotó: EPA/Sergei Guneyev/Sputnik/Kremlin

Bár úgy tűnik Putyin gazdasági csodafegyvere már azelőtt besült, mielőtt bevetették volna, érdekes megnézni, hogy mi történne, ha a felek mégis belemennének az oroszok egyoldalú szerződés-módosításába. Már csak azért is, mert csütörtök délután olyan pletyka röppent fel, hogy a Gazprom a szállítások leállítására készül, ha a vevő mégsem rubellel fizet a gázért.

Valóban a rubel lenne az a deviza, amire mindenkinek fájna a foga?

Induljunk a kályhától, Oroszországnak korábban nem volt problémája, ha az olajért vagy a gázért dollárt vagy eurót kapott. Ráadásul az Ukrajna elleni invázió miatt a Nyugaton tartott jegybanki tartalékokat zárolták (nem vették el, csak az oroszok rendelkezési jogát függesztették fel), és több orosz bankot kizártak a SWIFT-rendszerből. A logika tehát azt diktálná, hogy Oroszországnak szüksége van euróra vagy dollárra és elsőre értelmetlennek tűnik rubelben kérni az ellenértéket.

A csavar az, hogy miután nagyobb mennyiségben csak az orosz kereskedelmi bankoktól vagy a jegybanktól lehet rubelt vásárolni, a deviza mindenképpen befolyik hozzájuk. A nyugati cégek rubelkereslete pedig némileg megtámasztja az orosz fizetőeszköz árfolyamát, ami a háború kirobbanása óta igencsak gyenge lábakon áll.

A koncepció tehát az lett volna Putyin részéről, hogy a nyugati gáz és olajvásárlók interveniáljanak (avatkozzanak be a rubel védelme érdekében). Már csak azért is, mert őket elzárták a saját eszközeiktől, illetve részben azoktól a csatornáktól (például a SWIFT-rendszer), amelyeken keresztül ez technikailag lebonyolítható.

De hogy lett ebből orosz világpénz elmélet?

A legegyszerűbb válasz, hogy az orosz propaganda révén. A magyar közmédiumok fogyasztói nap mint nap találkozhatnak a putyini dezinformációval, és az online térben is komoly dömping van ezekből. Az ilyen típusú propagandában az Egyesült Államok, az EU és Ukrajna többnyire az agresszor, míg Oroszország csak egy szegény ártatlan állam, amely megpróbál kiállni az igazáért. Ezek továbbfejlesztett változatai azok a konteók, amely szerint a Nyugat majd „jól pofára esik” a szankciók miatt.

A közösségi médiában több ilyen oroszpárti okfejtéssel lehetett találkozni, volt, ahol csak euró-rubel reláció volt, míg egy másikban csavartak annyit a dolgon, hogy az oroszok nem is rubelben, hanem majd aranyban kérik a gáz árát, mert az aranyat is tőlük lehet nagy mennyiségben venni. A konteók kifutása az, hogy „Az orosz fizetőeszköz iránti kereslet elkerülhetetlenül jelentősen megnövekedett keresletet fog eredményezni a rubel iránt. Ezért a rubel, mint új világ-valuta új meghatározó aktorrá válik, amely a dollár és az euró helyett a világpiacok jelentős részét érinti!”

Biztos sokan bedőltek ennek a látszólag logikus dezinformációnak, pedig óriási átverés az egész.

Ha egy mozdulattal akarjuk kidurrantani ezt a lufit, akkor elmondhatjuk, hogy az oroszoknak korábban is lehetősége lett volna az energiahordozók eladásából befolyó teljes összeget rubelre váltani, ám ez ebben az esetben sem rengette volna meg a pénzpiacokat, és a rubelt nem helyezte volna valami kitüntetett szerepbe. Nem véletlen, hogy korábban nem éltek ezzel a lehetőséggel.

De miért nem?

Ha tovább boncolgatjuk az okokat, akkor azt kell mondanunk, hogy Putyin ugyan nagyhatalmi álmokat dédelget, és – nem feltétlen titkon – azt szeretné elérni, hogy Oroszország az USA-hoz hasonló szuperhatalom legyen. Ehhez azonban az orosz atomfegyverek nem elegendőek, sokkal-sokkal nagyobb gazdasági potenciálra is szükség lenne. (Az orosz gazdaság erejéről itt írtunk korábban.)

Miután Oroszország még az Európai Unió vezető gazdaságától, Németországtól is messze elmarad, így talán nem meglepő, hogy nem tartozik a világ vezető exportőrei közé. A Világbank adatai szerint 2020-ban 380 milliárd dollár értékben exportált Oroszország elsősorban energiahordozókat és más nyersanyagokat. Azonban ez nem egy egetverő összeg, hiszen Magyarország például ennek a harmadát exportálja. Eközben Moszkvát messze túlszárnyalják kivitelben olyan, méretüket tekintve kis országok, mint Belgium, Svájc, Szingapúr, Hong-Kong (igen tudjuk, hogy ez ma már nem egy különálló állam, hanem Kína különleges közigazgatási területe). A fentiek ellenére sem a szingapúri-, sem a hongkongi dollár, sőt még a svájci frank esetében sem jutott eszébe senkinek, hogy ezek megkerülhetetlen világpénzek lennének, ahogy azt a rubel esetében próbálják elhitetni.

A fentieknél még durvább, hogy a világ legnagyobb exportőrének számító Kína, amely közel tízszer akkora értékben ad el külföldre termékeket, mint Oroszország, sem tarthat igényt ilyen státuszra.

Melyek akkor a legfontosabb tartalékvaluták?

Ezek után felmerül, hogy ha nem a rubel és a kínai jüan (renminbi) az, amiben a világszerte értékeket őriznének, akkor milyen pénzben történik a tartalékolás. A lista első két helyezettje aligha jelent meglepetést, hiszen az amerikai dollárról és az euróról van szó. A zöldhasú ugyan az elmúlt években folyamatosan szorult vissza, de még így is bődületes a piaci súlya. Az IMF (COFER) adatai szerint az amerikai dollárban denominált devizatartalékok globális részesedése 59,15 százalék volt a harmadik negyedévben a második negyedévi 59,23 százalék után. A dollár részesedése az euró térnyerésével esett vissza látványosan, hiszen a közös európai pénznem megjelenése előtt 70 százalék feletti volt az amerikai dollár részaránya. Az euró részaránya az utóbbi időben 20 százalék körüli szintre állt be.

A tartalék valutáknál fennmaradó 20 százalékos arányon pedig több fizetőeszköz osztozik, a legnagyobb szeletet a japán jen hasítja ki (nagyjából 6 százalékos aránnyal), majd a brexit ellenére az angol font következik (kb. 5 százalék). Csak ezeket követően jön a kínai renminbi (3 százalék alatti részesedéssel), majd a kanadai és az ausztrál dollár következik. A többi deviza részaránya összesen 3 százalékot tesz ki.

Tehát ha valamilyen módon Oroszország mégis keresztül tudná vinni a rubelelszámolásra vonatkozó elképzelését, az orosz fizetőeszköz kitüntetett szerepe akkor sem fog eljönni.

LEGYEN ÖN IS ELŐFIZETŐNK!

Szerkesztőségünkben mindig azon dolgozunk, hogy higgadt hangvételű, tárgyilagos és magas szakmai színvonalú írásokat nyújtsunk Olvasóink számára.
Előfizetőink máshol nem olvasott, minőségi tartalomhoz jutnak hozzá havonta már 1490 forintért.
Előfizetésünk egyszerre nyújt korlátlan hozzáférést az Mfor.hu és a Privátbankár.hu tartalmaihoz, a Klub csomag pedig egyebek között a Piac és Profit magazin teljes tartalmához hozzáférést és hirdetés nélküli olvasási lehetőséget is tartalmaz.


Mi nap mint nap bizonyítani fogunk! Legyen Ön is előfizetőnk!