A Guardian cikke szerint a 2014 óta tartó időszakban ukrán becslések szerint több mint 15 ezer ember halt meg harcokban az érintett területeken. Oroszország korábban végig tagadta, hogy bármilyen formában részese lenne a konfliktusnak, azonban több módon is támogatta a szeparatistákat, például pénzügyileg, hadászatilag, koronavírus-vakcinákkal, valamint több mint 800 ezer orosz útlevél kiadásával az állampolgárok számára. Mindazonáltal: azt mindig is tagadták, hogy arra készülnének, hogy megszállják Ukrajnát.
Vlagyimir Putyin tegnapi bejelentésével tehát Oroszország most először jelentette ki azt, hogy a Donyec-medencét nem tekinti Ukrajna részének, ez pedig megnyitotta az utat ahhoz, hogy Moszkvában arról döntsenek, hogy bevonulnak ezekre a területekre, arra hivatkozva, hogy szövetségeseiket védik az ukrán megszállóktól.
Alekszandr Borodai orosz parlamenti képviselő, és volt donyecki vezető januárban úgy fogalmazott, hogy ebben az esetben a szeparatisták a bevonuló seregektől kérnének segítséget a még ukrán ellenőrzés alatt álló területek megszerzésére – ez pedig a gyakorlatban is azt jelentené, hogy nyílt katonai konfrontációba keveredik Oroszország és Ukrajna.
Mi lesz a Minszki megállapodással?
Vlagyimir Putyin bejelentése lényegében elintézte a 2015-ben megkötött II. Minszki megállapodást, amely bár eddig még nem lett megvalósítva teljes formátumában, mégis mind az orosz, mind az ukrán fél ezt tartotta a probléma legjobb megoldásának egészen eddig – ez az ukrán állam keretein belül biztosított volna jelentős autonómiát a régióknak.
A megállapodás az azonnali tűzszünet megkötése mellett rendelkezett a nehézfegyverzet kivonásáról, a szakadárok és az ukrán hadsereg szétválasztásáról egy legalább 50 kilométeres zónával, a külföldi seregek kivonásáról, a hadifoglyok elengedéséről, a humanitárius segélyszervezetek beengedéséről, valamint egy decentralizációs alkotmányos reformról és választások kiírásáról a Donyeck-medencében. Az már a megállapodás megkötésekor látszott, hogy teljes formájában mindkét fél részéről csak nagy nehézségek árán lesz betartható, hiszen az alkotmányos reform többek közt azt is jelentette volna, hogy Kijevnek tudomásul kellett volna venni a régiók önállósodási törekvéseit.
Itt azért azt mindenképpen fontos megemlíteni, hogy egyelőre azt még az orosz oldalon sem tudják, hogy Putyin csak a szakadárok által ellenőrzött területek, vagy a részben még mindig ukrán ellenőrzés alatt álló megyék függetlenségét deklarálta.
Hogyan reagált a Nyugat?
A rövid válasz: szankciókkal. Laptársunk, a Privátbankár.hu cikkében arról írt, hogy az Európai Uniós büntetőintézkedések első köre a szakadár függetlenség elismerésében érintettekre, valamint az orosz hadsereget és egyes, az említett térségekben tevékenykedő csoportokat finanszírozó bankokra vonatkoznak majd. Emellett korlátoznák az orosz állam és kormány hozzáférését az EU pénzügyi és tőkepiacaihoz, valamint szankciókkal sújtanák a kereskedelmet a két említett régió és az EU között.
Németország részéről is megtörtént az első komoly szankció: bár az Északi Áramlat 2, azaz az Oroszországot és Németországot összekötő 750 mérföldes vezeték elkészült, nem fogja megkapni a német energiaszabályozó hatóság engedélyét, erről a kancellár, Olaf Scholz döntött, sajtóértesülések szerint arra hivatkozva, hogy a helyzet „alapvetően megváltozott”.
Az Egyesült Királyság amellett, hogy 500 millió dolláros finanszírozási keretet biztosít Ukrajnának, szankciókkal is készül, ezeket Boris Johnson miniszterelnök ismertette.
A szankciók első körében Egyesült Királyság öt orosz bankot és három vagyonos magánszemélyt szankcionál. A döntés alapján a szigetországban lévő vagyonukat befagyasztják, a magánszemélyeknek pedig megtiltják az országba történő beutazást, velük kapcsolatba lépni sem lehet. A miniszterelnök végül hozzátette, hogy fel kell készülni egy elhúzódó válságra, és mivel nagy a tét, „Putyin ukrajnai terveinek kudarcot kell vallania.”
Az Egyesült Államok részéről is szintén megérkezett az első büntetőintézkedés: a Joe Biden elnök által aláírt rendelet alapján szankciókra számíthatnak azok az amerikai cégek és állampolgárok, akik a szakadár régiókban fektetnek be. A Fehér Ház emellett azt is közölte, hogy kedden további intézkedések bejelentésére készülnek, ezek azonban cikkünk megjelenéséig még nem váltak nyilvánossá.
Ismert már el korábban szakadár területeket Oroszország?
A Krími-félsziget és Szevasztopol városának bekebelezése a vitatott legitimitású népszavazás után nem az egyetlen hasonló lépés volt Oroszország részéről.
Az oroszok két Georgiától (akkor még Grúziától) elszakadó terület, Abházia és Dél-Oszétia függetlenségét is elismerték még 2008-ban, komoly költségvetési és katonai támogatást nyújtva a régióknak, valamint állampolgárságot biztosítva a régiók lakóinak.
Miért jó és rossz mindez az oroszoknak?
Mind Georgia, mind Ukrajna esetében a szakadár területek függetlenségének elismerése lehetőséget ad Oroszországnak arra, hogy a poszt-szovjet államok területén katonailag is jelen legyen, ezzel is távol tartva az érintett országokat attól, hogy csatlakozzanak az amerikai vezetésű NATO-hoz.
Ezzel szemben, ahogy már most látszik, a hasonló függetlenségi törekvések elismeréséért Oroszország minden esetben komoly szankciókra számíthat nemzetközi szinten, ráadásul más nemzetközi szereplőkkel együtt közvetlen felelőssége van azért, hogy az érintett területek közel nyolc éve folyamatosan háborúban állnak, és komoly gazdasági támogatásra szorulnak.
Gazdasági hátrányba csúszott a térség
Az Index.hu cikke szerint a Donyec-medence a nyolc évvel ezelőtti Euromajdan-tüntetések, majd az azt követő háború előtt Ukrajna erősen iparosodott, városiasodott térsége volt. Donyeck és Luhanszk bányaipari központoknak számítottak, a teljes ukrán export 25 százalékát, valamint Ukrajna teljes GDP-jének 15 százalékát adták 2014-ig. Akkor viszont a Krím félsziget elszakadásával együtt lényegében megszűnt Ukrajna kontrollja a térség felett, eközben Oroszország sem tudta teljesen kiterjeszteni rá a hatalmát, ami oda vezetett, hogy egy vadnyugati stílusú, valódi kontroll nélküli gazdasági térséggé vált – Putyin mostani deklarációja ezen is változtathat.
Mit jelent mindez Vlagyimir Putyinnak?
A szakadár poszt-szovjet területek elismerése mind a több mint 20 éve hatalmon lévő Vlagyimir Putyinhoz kötődik, így felmerül a kérdés, hogy mégis miért olyan fontos mindez az orosz elnöknek? A 24.hu cikke szerint Putyint az elmúlt időszakban rendkívüli módon foglalkoztatja a történelmi örökség kérdése, olyannyira, hogy több történészt is arról faggatott, hogy véleményük szerint milyen történelmi örökséget hagy hátra a távozása után. Ez sokat elmond arról, hogy mik az elnök prioritásai – írja a portál, hozzátéve, hogy úgy tűnik, hogy Putyin már történelmi feladatának érzi Ukrajnát visszahozni Oroszország mellé.
Folyamatosan frissülő hírfolyamunk a témában:
