A nyári megawattóránként közel 350 euró körüli csúcsokhoz képest kifejezetten olcsó az európai tőzsdei árfolyam, amely szerdán megközelítette a 65 eurót. Ennél lényegesen olcsóbb utoljára 2021 szeptemberében volt. Így a magyar kormány szankcióellenes kommunikációja immár nem az első gellert kapja, köszönhetően annak, hogy a gázárak bőven a háború kirobbanását megelőző szintre estek. Orbán Viktorék állításaival szemben, akik azt mondták, hogy a szankciók eltörlése esetén fognak visszaesni az energiaárak, és csökken látványosan a hazai infláció, a magyar gazdasági helyzet nem javul(t) varázsütésre. Sőt az infláció tovább fog vágtatni a következő hónapokban, így ismét bebizonyosodik, hogy ez nem a szankciók, hanem a külső körülmények és az elhibázott gazdaságpolitika eredménye. (Erről éves összefoglalónkban részletesen írtunk.)
Persze azt érdemes megemlíteni, hogy az állam így is óriási pénzeket fordít arra, hogy sokak számára megfizethető maradjon az energia, sőt a toldozott-foldozott 2023-as költségvetésben az egyik legkomolyabb kiadásnövekedést a december végi módosítás során ez a tétel kapta.
Míg a nyáron elfogadott költségvetési törvényben még 610 milliárd forintot szántak erre a célra, addig az év végén kihirdetett kormányhatározatban már 2610 milliárd szerepelt a Rezsivédelmi alap soron.
Az persze, hogy ennyi pénzt kell ilyen célra fordítani, összefüggésben van egy másik kormányzati csúsztatással, az „olcsó orosz gáz mítoszával” is. Orbán Viktor és Szijjártó Péter a Gazprommal 2021 őszén kötött hosszútávú gázszerződés kapcsán hónapokon keresztül ezzel etette a közvéleményt. Noha a szakértők már akkor kétségbe vonták ennek valóságtartalmát. Később kiderült, hogy ez nem egyszerű csúsztatás volt, hiszen a külkereskedelmi adatok alapján a Népszava többször megállapította, hogy két hónapos csúszással, de a holland tőzsdei TTF-gázárnál is többet fizetünk az oroszoknak.
Ráadásul nem ez volt az egyetlen olyan tétel, amit „indokolatlanul” drágán vettünk. Lapunk számolta ki először, hogy a különleges földgázkészlet elnevezésű tartalékot ugyanis hitelből, köbméterenként bőven 1000 forint feletti áron sikerült megvásárolni. A korábbi kormányhatározat alapján az ehhez biztosított hitelkeretet és a megvásárolt mennyiséget összevetve az adódik, hogy egy MWh-energiaértékű gázért 257,50 eurót szurkoltak le Orbán Viktorék. Ez már csak azért is érdekes, mert Szijjártó Péter 2022. július 21-én számolt be a 700 millió köbméteres vásárlásról, márpedig abban a hónapban az irányadó tőzsdei ár (TTF) 100-200 euró között mozgott.
Mivel az oroszokkal 15 évre kötött szerződés részletei nem ismertek, a pontos kondíciókról nem tudhat a magyar közvélemény. Azt viszont a Gazpromtól kért halasztás kapcsán Nagy Márton „kikotyogta”, hogy a szerződésben foglalt ár a TTF-jegyzéshez van kötve. Amennyiben tehát ez olcsóbbá válik, úgy remélhetőleg Magyarországnak is valóban kevesebbet kell majd fizetnie. Nem mintha gázügyben Szijjártó Péter korábbi ígéretei feltétlen bizalomra adnának okot, de november elején a miniszter is azt mondta, hogy „a jelenlegi alacsony gázárak a magyar beszerzési szerződésben is reflektálódni fognak”.
Érdemes megemlíteni, hogy a költségvetés módosításának egyik feltétele volt a kormány szerint a Magyar Nemzeti Bank (MNB) friss Inflációs jelentése, amelyet a jegybank december 22-én mutatott be. És amelyben mondhatni reflektált is a kormányra, hiszen azt írták:
„A költségvetési egyenleg alakulására a legjelentősebb kockázatot az energiaárak szintje jelenti. A magas energiaárak a világpiaci árak közelmúltban bekövetkezett csökkenése és az új szabályok alkalmazása mellett is jelentős költségvetési többletkiadással járnak, ami a következő években kockázatot jelent a hiánycélok teljesülésére nézve.”
Ugyanakkor az árak zuhanása éppen ellenkezőleg hat, hiszen azt követően, hogy az aranyáron vásárolt készletek kipörögnek, később már nagyobb lehet a költségvetés mozgástere. Azt persze hozzátehetjük, hogy sokat segítene úgy általában az ország helyzetén, ha a kormány nem csupán „várná a jószerencsét”, hanem proaktív módon minél több forrást összpontosítana az energiahatékonyságra. Összességében sokkal hasznosabb lenne, ha nem ártámogatást adnának például a lakosságnak, ahogy az most az átlagfogyasztás alatt megtörténik, hanem például lakóingatlanok szigetelésére, és zöldenergia-termelés kiépítésére.
Ez utóbbi azért is lenne fontos, mert a már idézett MNB-s anyag is megjegyzi, hogy „a régiós országokban az energiafüggőség aránya 2020-ban átlagosan 42 százalék körül mozgott, amit hazánk 57 százalékos kitettsége érdemben meghaladt. Ráadásul ez az arány várhatóan 2022-ben a megugró nyersanyag- és energiaárak, valamint az ukrán-orosz konfliktus miatt mind az európai országokban, mind a régiós országokban (és hazánk esetében) is magasabban alakulhat. Ezt kiegészítő módon a félvezetőhiány miatti lassuló termelés és a külső kereslet lassulása miatt visszafogottabb export Európa országainak külkereskedelmi és folyófizetésimérleg-egyenlegének a romlását eredményezheti 2022-ben. Mint a jegybank elemzése kiemeli, a globális nyersanyag- és energiaáremelkedés hatására, illetve a külső kereslet gyengélkedésével összefüggésben a régiós országokban is jelentős mértékben romlottak a külső egyensúlyi mutatók, és a régió összes országában emelkedett a folyó fizetési mérleg hiánya. A régiós országok közül Románia (9,2 százalék) után Magyarországon (7,5 százalék) a legmagasabb a folyó fizetési mérleg hiánya. Az energiaegyenleg legnagyobb mértékben hazánk esetében rontotta a folyó fizetési mérleg egyenlegét, amely elsősorban a globális nyersanyag- és energiaár-emelkedésre vezethető vissza.
Kiemelten fontos a folyó mérleg hazai hiányának csökkentése, amihez az energiafüggőség mérséklése mellett a hazai gazdaságszerkezet versenyképességi fordulatára is szükség van. A régión belül nemcsak Magyarországon volt az egyik legnagyobb mértékű a folyó fizetési mérleg egyenlegének csökkenése, hanem a korábbi évek kedvezőbb pozícióját követően 2022-ben vélhetően szintben is az egyik legnagyobb hiányt hazánk fogja elérni.
Ugyanakkor azt leszögezhetjük, hogy a versenyképességi fordulat finoman szólva sem kopogtat az ajtón, a kormány és a hozzá lojális szakemberek továbbra is az alacsony munkabérekben és társasági adókulcsban látják ennek kulcsát. Példa erre akár a globális minimumadó körüli anomália, vagy Parragh László, a Magyar Kereskedelmi és Iparkamara elnökének kijelentése, amely szerint a versenyképességünk egyik alapja ma még mindig az olcsó munkaerő. Eközben viszont ezeken a tényezőkön egyre több közepesen fejlett ország igyekszik túllépni, és sokkal inkább arra koncentrál, hogy kis energiaigényű, fenntartható és minél nagyobb hozzáadott értéket képviselő tevékenységeket végezzenek az országukban.
A kormány 12 és fél év alatt kevés érdemi lépést tett azért, hogy a magyar energiaellátás ne legyen teljesen kiszolgáltatott helyzetben, a gázárak drasztikus drágulása, ahogy azt a fentiekben is jeleztük, hazánkat rendkívül nehéz helyzetbe hozta. A gázpiacon bekövetkezett áresésnek köszönhetően a magyar gazdaság „lélegzethez jut”, és tekintve, hogy a földgáztárolók rég nem látott magas töltöttségi szinten vannak Magyarországon (is), nagy valószínűséggel az idei fűtési szezon pénzügyi szempontból már nem tartogat kellemetlen meglepetéseket. Ugyanakkor a fent emlegetett kormányhatározatban újraírt költségvetésből inkább az látszik, hogy a kormány akár versenyképes ágazatok - mint a gyógyszergyártás - megsarcolásával is a fennálló rendszer restaurációjára törekszik, minthogy érdemi fordulatot készítve elő. Egyelőre hiába fűztek többen reményt a versenyszférából érkező Lantos Csaba tevékenységéhez, az újonnan felállt Energiaügyi minisztérium semmiféle olyan tervvel nem állt elő, amely a fentieknek ellentmondana. Ami már csak azért is meglepő, mert még a kormány egyik leginkább Moszkva iránt elkötelezett tagja, Szijjártó Péter is arról beszélt decemberben, hogy egyértelműen vége az olcsó orosz gáz időszakának Európában. Csak remélni lehet, ha a kormány detektálta a problémát, akkor rövid időn belül érdemi lépéseket tesz, hogy megoldást találjon rá.
