Nem volt előzmény nélküli az energiaárak 2022-es berobbanása, hiszen az áremelkedés már ősszel erőteljes volt. A magyar kormány viszont pénzt és energiát nem kímélve igyekezett elhitetni, hogy meg fogják védeni a lakosságot az áremelkedéstől, és amíg jön orosz gáz és olaj, addig biztosított a rezsicsökkentés intézménye. Pedig a szakértők ugyan már 2022 elején figyelmeztettek, hogy erre nem lesz fedezet. Emellett arra is felhívták a figyelmet, hogy a gáz és áram árának mindenki számára alacsony szinten tartására fordított összegeket inkább energiatakarékosságra, a pazarló épületállomány felújítására és a zöldenergia terjesztésére kellene inkább fordítani. Mint az egyik legismertebb hazai energetikai szakértő, Holoda Attila lapunknak márciusban arról beszélt, hogy értelmetlenül folyt el ez a rengeteg pénzt a feleslegesen visszavásárolt földgáztárolókra, a felvásárolt, majd elajándékozott Mol-részvényekre, vagy éppen a Mátrai Erőműre, amelyet Mészáros Lőrinc megvett, majd jóval drágábban továbbadott az államnak. Az így elvesztegetett összegekből a magyarországi épületállomány felét fel lehetett volna újítani, akár önrész nélkül is. Ráadásul a korány azokat az EU-s pénzeket, amik kifejezetten arra érkeztek, hogy javítsunk a csapnivaló épületenergia-hatékonyságunkon is másra költötte.
Érdemes azt is kiemelni, hogy már a koronavírus-járványt megelőzően is erősen nyomott árak voltak az enerigahordozóknál, majd a pandémia időszakában a leállások miatt további áresés jött. A fentiek miatt a kitermelést végző vállalatok világszerte erősen spóroltak, így nem nyitottak új kutakat és a meglévő infrastruktúra karbantartását is visszafogták. 2021-ben aztán amikor világszerte erőteljes gazdasági visszapattanást láthattunk, akkor hasonlóan sok más alapanyaghoz és alkatrészhez hirtelen azzal szembesült a piac, hogy a megnövekedett kereslettel nem tud lépést tartani a kínálat. Nem volt ez másképp a földgáz piacán sem, és 2021 őszén már igen komoly áremelkedés következett be, amelyre persze Oroszország is rájátszott, hiszen a kínálat befolyásolásával még fentebb tornázták az árakat. Ebben a helyzetben kötött a magyar és az orosz kormány, pontosabban az MVM és a Gazprom 15 éves hosszútávú gázszerződést. (Utóbbi azért lényeges, mert a vállalatok közötti szerződésben foglalt üzleti titkokra hivatkozva söpri le a kormány a részletek nyilvánosságra hozatalát.) Akkor Szijjártó Péter arra hivatkozott, hogy a megállapodás hosszú időre olcsó gázt garantál Magyarország számára.
Ezt a hazugságot egyébként maga Orbán Viktor is hónapokon át szajkózta a választások előtt, sőt és a választási kampány egyik fő üzenete is ez volt. A háború előestéjén február elején egyébként Orbán Viktor még személyesen kért további gázszállítást Vlagyimir Putyintól, amely végül Ukrajna megtámadása miatt lekerült a napirendről. A találkozót követően tartott sajtótájékoztatón az orosz elnök még egy olyan kijelentést is megengedett magának, hogy a piaci árhoz képest ötödáron kapja Magyarország a földgázt. Mint utólag kiderült, a magyar és az orosz politikusoknak egy szava sem volt igaz. Nem, hogy a piaci árnál olcsóbban, hanem – igaz két hónapos időbeli csúszással -, de a tőzsdei árnál is drágábban kapjuk a földgázt.
A sors fintora, hogy a választások időszakában a magyar kormánytagok és a propaganda megmondó emberei még azon viccelődtek, hogy a nyugat-európai országokban energetikai vészforgatókönyvek készültek, amelyek a lakosságnak szóló takarékossági intézkedéseket is tartalmaztat. Ugyanezek a politikusok aztán szintén a takarékosság jegyében a téli időszakban a kulturális és a sportélet egy részét felfüggesztve könyvtárak, színházak, közintézmények, iskolák, uszodák bezárásáról döntöttek, vagy idéztek elő olyan helyzetet, hogy az önkormányzatok határozzanak így.
Nem a fenti volt persze az egyetlen „furcsaság” a magyar kormány energetikai tévelygésében. Az ukrajnai háború kapcsán az európai unió országainak kiállását (eltekintve ugye a magyar kormány viselkedésétől, amely a nemzeti érdekeket és minden etikai szempontot felrúgva tart ki a háborús agresszor mellett) a gázfegyver bevetéséve próbálta Moszkva büntetni. Ennek keretében mondvacsinált okokkal rúgták fel a szerződéses kötelezettségüket és tagadták meg a földgáz szállítását az európai partnereiknek az oroszok. A piaci árak megugrása tehát annak tudható be, hogy az orosz gáz eltűnése miatt a kereslet sokkal nagyobb volt, mint a kínálat. Mielőtt valakinek a magyar kormány dezinformációs kampánya miatt a szankciók jutnának az eszébe, szeretnénk emlékeztetni, hogy a földgázra sem akkor, sem azóta nincs semmiféle szankció. Tehát Orbán Viktoréknak minden olyan állítása hamis, amely arra vonatkozik, hogy „felelőtlen brüsszeli szankciók” miatt drágult a földgáz piaci ára.
A nyáron emiatt extrém áremelkedést láthattunk a földgáz piacán. Ráadásul, mivel az elektromos áram esetén a napon belüli kereslet-kínálati egyenetlenségeket is általában a gázos erőművek ki-bekapcsolásával simítják el, ezért a két energia ára (a gáz és az áram) gyakorlatilag együtt mozgott. Amikor a tőzsdei árak megawattóránként a 200 eurós szinthez közelítettek, egyértelművé vált, hogy a kormány képtelen lesz fenntartani a rezsicsökkentést. Emiatt a július 13-án tartott Kormányinfón bejelentették, hogy az átlagfogyasztás felett piaci árat kell majd a lakosságnak is fizetni a gázért és az áramért. Emellett energia-veszélyhelyzetet hirdetett a kormány, és többek között kiviteli tilalmat rendeltek el a tűzifára és más energiahordozókra.
Utóbbi intézkedést azért hangsúlyozzuk, mert miközben akkoriban a gáztárolók az elmúlt évek legalacsonyabb szintjén álltak, a magyar kormány a piaci ár alatt (köbméterenként kb. 200 forintnak megfelelő áron) adott el 500 millió köbméter földgázt Szerbiának. Hogy aztán részben ezt is visszapótolva vásároljon Szijjártó Péter az oroszoktól aranyáron plusz földgázt. A különleges földgázkészlet elnevezésű tartalékot ugyanis hitelből, köbméterenként 1000 forint feletti áron sikerült megvenni. Ahogy lapunk kiszámolta, a hitelkeretet és a megvásárolt mennyiséget megnézzük, akkor abból az adódik, hogy egy MWh energia értékű gázt 257,50 euróért sikerült megvenni. Ez már csak azért is érdekes, mert Szijjártó Péter július 21-én számolt be a 700 millió köbméteres vásárlásról, ebben a hónapban az irányadó tőzsdei ár (TTF) júliusban 100-200 euró között mozgott. A kormány természetesen azóta sem adott magyarázatot arra, hogy kiviteli tilalom alatt miért adtunk el Szerbiának a hazai lakossági fogyasztás tizedét lefedő mennyiséget, hogy azután ennél valamivel többet ötszörös áron visszavásároljon.
Azt is nehéz nemzeti érdekekkel megmagyarázni, hogy miközben Európa összes országa gőzerővel dolgozott azon, hogy függetlenedjen az orosz energiahordozóktól, addig a magyar kormány érdemben semmi előrelépést nem tudott felmutatni. Pedig ez nem csak a tengerparttal, esetleg már cseppfolyós gáz fogadására alkalmas LNG-terminállal rendelkező országoknak sikerült, hanem legalább részben azoknak a közép-európai államoknak, így Ausztriának és Csehországnak, amelyek ugyanolyan adottságokkal (és vezetékrendszerekkel) rendelkeznek, mint hazánk. Az egyetlen dolog, amit a kormány úgymond fel tud mutatni, az egy „biankó szerződés”, amelynek megvalósulása esetén vezeték létesülne Azerbajdzsán és Magyarország között. A bökkenő, hogy a technológia ugyan elvileg megvan, ám ilyen hosszúságú áramvezeték eddig sehol a világon nem épült még. Ahogy az sem segít, rajtunk, hogy a vezetéken valamikor érkező zöld áramot előállító tengeri szélerőművek is csak a tervezőasztalon léteznek.
Közben viszont a hálózat túlterheltségére hivatkozva olyan határozatot hozott a kormány, amely megtiltja, hogy a 2022 október 31-ét követően beadott engedélyek esetén akár csak a háztartási méretű erőművek a hálózatba visszatápláljanak. Enélkül viszont ezeknek a beruházásoknak a megtérülése finoman szólva is kétséges. Ráadásul a már kiépített napelemes rendszerekkel rendelkezők sem lehetnek maradéktalanul boldogok, hiszen kiderült, hogy a beruházás mertérülését javító úgynevezett szaldós rendszerben a létesítést követően 10 évig maradhatnak, így az "első fecskék" már a következő években lemondhatnak erről. A kormányzati intézkedések egyébként azért is keltettek visszatetszést, mert egyrészt korábban a kormány csak a napenergiának adott teret a megújuló energián belül, másrészt maga a kormánytagok is arról beszéltek az energiakrízis kapcsán, hogy az ellátásbiztonság kulcsa a hazai termelés növelése lenne.
Ha már hazai termelés, akkor éves összefoglalónkban nem lehet elmenni Paks 2 további vesszőfutása mellett. Noha év közben Szijjártó Péter diadalmasan jelentette be, hogy az erőmű megkapta a létesítéshez szükséges engedélyeket, ez a kijelentés ismét csak „nem bontotta ki az igazság minden részletét”. Az engedélyek ugyanis azt nem teszik lehetővé, hogy a műszaki tartalom, vagyis valójában az erőmű megépüljön, csak az épületet engedélyezték. A magyar médiában megjelenő hírek szerint az orosz fél ugyanis 9 év alatt képtelen volt olyan műszaki dokumentációt letenni az asztalra, ami megfelelne a hazai előírásoknak.
Az erőmű körüli „bénázásnak” egyébként áldozatául esett Süli János, aki évekig miniszterként felelt a projektért, majd az idén felállt kormányban már „lefokozva” államtitkárként vezette az erőmű beruházását. Hogy valaha fel fog-e épülni Pakson az újabb erőmű, az egyébként egyre inkább kérdéses. Hogy a kormány hite is megingott a projektben arra utal, hogy a parlamentben korábbinál tervezetthez képest sokkal hosszabb időre kérték Paks 1 üzemidejének meghosszabbítását.
