"Seszták Miklós olyan itt már, mint Orbán Viktor Felcsúton"
Kisvárda egy 16 ezer fős kisváros Magyarország legkeletibb csücskében, Szabolcs-Szatmár-Bereg megyében. Mint sok más település, ez a város is büszkélkedhet néhány híresebb élő és már elhunyt személlyel, ám mind közül mégis talán Seszták Miklós, a harmadik Orbán-kormány fejlesztési minisztere fog kiemelkedni. A város történetébe nemcsak a kormányzatban betöltött posztjával írta be magát, hanem azzal is, hogy milliárdokat irányított a város költségvetésébe különféle - látszólag értelmetlen - beruházásokra.
"Seszták Miklós olyan itt már, mint Felcsúton Orbán Viktor" - mondta helyi idegenvezetőnk, amikor besétáltunk a stadionhoz vezető kapun. "Már egyfajta személyi kultusz övezi őt" - tette hozzá.
Talán némileg ideje korán, a szórakoztatónegyed felé tartva fogalmaztam meg a kérdésemet, miszerint a sajtóban sorra megjelenő elképesztő tervekhez mit szólnak a helyiek.
"Aki Seszták-párti, azt nem zavarja, felőlük csinálhatna bármit. Aki pedig nem az, nem tud mit tenni ellene, elfogadja" - hallom a szinte már rezignált választ.
Ezen a környéken, ahol alig van érdemi munkalehetőség, a vásárlóerő is az országos átlag alatt van, a talán hiába várt turistaözönnel kecsegtető jövő egyelőre élteti az új munkahelyekbe vetett hitét a helyieknek. Amíg él a remény, addig talán kiegyeznek az elképesztő ötletekre elszórt milliárdokkal, bár az vitán felül áll, hogy ezeknek a forintoknak sokkal jobb helye is lehetne.
Időközben közelebb érünk a több mint 2 milliárd forintból felhúzott stadionhoz, ami mellett a fedett edzőcsarnok fehér kockaépülete készteti hunyorgásra az embert. Fehér térkő, fehér csarnok, fehér edzőcsarnok, a környezet az amúgy is fullasztó meleget csak még elviselhetetlenebbé teszi. A környék kihalt, bár a szomszédos vár felől gyerekhangokat hallani; egy vélhetően általános iskolásokból álló csoport tölti a fák árnyékában a nyári délutánt. Rajtuk kívül azonban sehol senki, pedig nem messze innen található a nemrég felhúzott sportszálló is, melynek teraszán két ember hűsölt, vendégeknek, turistáknak nyoma sincs. A Várnál egy uniós pályázatról tájékoztató tábla áll, miszerint annak turisztikai fejlesztése 1,5 milliárd forintból valósul meg. Az 1400-as években létesített vár ennek ellenére szinte csak egy romos falat jelent egy toronnyal.
"Régen ide még fel lehetett menni, a fiatalok kedvelt helye volt ez - főleg nyáron. Most viszont már senki nem jön ki ide, a szomszédba felhúzott sporthotelt is a kihasználatlanság jellemzi. Akkor volt megtöltve, amikor a készenléti rendőröket kellett elszállásolni egy időre" - meséli a vezetőm.
Közben már a stadionhoz vezető térkővel burkolt úton haladunk, közben pedig sorra hívják fel a figyelmemet a focipályákra, és azok kihasználatlanságára, melyek közül az egyik közvetlenül a vár tövében helyezkedik el. Mint meséli, ez volt a focicsapat régi pályája - ma már ezt is termálvízzel fűtik, nemcsak a stadion gyepénél építették ki ezt a technológiát. Egy pálya, két pálya, három pálya - próbálom gyorsan összeszámolni a látóteremben tornyosuló bekerített zöld területeket. Ez a mennyiség elméletileg még indokolt is lehetne az utánpótlás-nevelés miatt. Kísérőnk szerint azonban az akadémia semmiben sem különbözik az élvonalbeli csapattól: ahelyett ugyanis, hogy környékbeli fiatalokból nevelnék ki a jövő reménységeit, jellemzően még magyarul sem tudó ukránok - papíron kárpátaljai magyarok - tanulják a labdarúgás csínját-bínját a kisvárdai akadémián.
Be kell vallanom, nem vagyok a fejlődés ellen, mégis körbenézve a vakító és kihalt környezeten, nehezen jutok szóhoz. Számos cikket írtam már a különféle kisvárdai álmokról, tökéletesen tisztában voltam azzal, mi várhat ezen a környéken. A kertvárosi rész szomszédságában formálódó szórakoztatónegyed testközelsége mégis letaglóz. Az érzés pedig csak fokozódik, amikor az út végére érünk. Jobb oldalon a stadion, előttem egy füves, gazos terület, ha jobbra nézek egy félkész acélvázból formálódó csarnokot látok. Kísérőm is meglepődik, mivel nemrég annak még nyoma sem volt.
- Ez a Terror hajónak épül?
- Nem tudom, ez mi lesz. A hajó a csúszdapark mellett már látható, a csarnok is felépült hozzá. Most már nem látszik annyira, de ott lesz a Robin Hood-díszlet mellette. Az ott pedig - mutat 11 óra irányába - állítólag az Antonio Banderas-os Zorro egyik jelenetének a díszlete. Ezt csinálják: a leselejtezett díszleteket felvásárolják, aztán majd itt kiállítják.Mint kiderült, a kisvárdai moziőrületben nemcsak a környékről származó világhírú személyek (Alfred Czukor, Tony Curtis) játszhattak szerepet. Rendszeresen felbukkant az elhunyt Andy Vajna is - jó viszonyt ápolt Seszták Miklóssal, akihez volt, amikor szinte titokban, vonattal érkezett le.
A Zorro-díszlet mellett közvetlenül formálódik egy egyelőre felismerhetetlen homlokzat, kicsit odébb a másik oldalán egy western-stílusú kocsma díszlete árválkodik, vele szemben pedig leginkább egy luxusvilla homlokzatára emlékeztető építmény áll már. A terület nyilvánvalóan rendezetlen még, így nem is rovom fel magamban a kuszaságot, az összhang hiányát - elvégre egy díszleteket felvonultató területtől mi mást is várhatnék, mint különböző stílusok és színek katyvaszát. Amin viszont nem tudom túltenni magam, az a díszletek között tornyosuló távközlési adótorony, ami minden bizonnyal egyéb lehetőség hiányában a park részét fogja képezni.
Ha eddig nem sugárzott volna az átgondolatlanság a területről és a különböző projektek halmazáról, akkor a western-kocsma és a csarnok közötti gazos, füves részre irányuló kérdésem után már nem lett volna helye másnak. Kísérőm szerint ott lesz a több mint 700 férőhelyes parkoló egy része. Szerettem volna logikát találni abban, hogy miért célszerű a látványosságok sorát egy parkolóval megszakítani, de akárhogy próbálkoztam, nem sikerült.
Közben már a stadion felé vettük az irányt, melynek egyik kapuja az eddigiekkel ellentétben immár nyitva volt. Kísérőm elmondása szerint nemrég nyitották ki, hogy bármikor bárki benézzen, eddig nagy volt a titkolózás. Olyannyira, hogy egy időben három személy fotója is körbe volt adva a terület biztonsági őreinek és személyzetének, az illetéktelen érdeklődő felbukkanása esetén egyből Seszták Miklóst kellett hívniuk. Ugyanilyen nagy a titkolózás a közelben épülő teniszakadémiával kapcsolatban is; az "oda vezető út is le van zárva" - meséli a megye ügyeire jól rálátó vezetőm.
Szabolcsveresmarton sem áll meg a beruházás a teniszakadémiánál, az ottani tavon - melynek halőre Seszták Miklós gyermekkori jóbarátja - már lehet csónakázni is. Olyan tervek is vannak, miszerint a tavat a csatornákon keresztül összekötnék a kisvárdai tóval. Így a teniszakadémitól le lehetne majd csónakázni a nagyjából 8 kilométerre lévő kisvárdai várhoz, stadionhoz és szórakoztatónegyedhez.
Mindeközben a stadion közvetlen közelébe értünk; el kell ismernem önmagában impozáns látványt nyújt, ámbár hiába a sport iránti rajongásom, a létesítmény létjogosultságával hosszas vitába tudnék szállni. Az újabb érvek pedig akkor fogalmazódnak meg bennem, amikor kiderül: a stadion, a filmstúdió és minden más itt a területen a várat körbevevő egykori mocsaras területre épült fel. A filmstúdió területe éppen ezért is volt építésre alkalmatlan kategóriába besorolva.
A filmstúdió és a stadion után is akadt még látnivaló, egy pár perces autóút után a fejlesztési terület másik oldalán lehet megtalálni a Aquacinemát, a nemrég épített kisvárdai csúszdaparkot, mellette pedig a Terror című sorozatban feltűnő hajót. A hajó kiállításául szolgáló csarnokra egyébként már akkor kiírták a közbeszerzési eljárást, amikor Magyarországon még nem is futott az 1846-os Franklin-expedíciót feldolgozó sorozat.
A csarnok körüli terület jelenleg is építési területnek számít, de hogy mi készülhet, az nem volt nyilvánvaló. Feltűnt azonban a szomszédban lévő csúszdapark vendégserege, illetve annak vártnál elmaradó létszáma. Annak ellenére, hogy látogatásom idején már tombolt a nyári szünet és a kánikula, nem voltak annyian, mint az ilyenkor várható. Láthatóan a csúszdáknál sem kellett őrült sorokat kivárni, mint arra mondjuk Hajdúszoboszlón vagy Mogyoródon készülhet fel a strandolni vágyó.
Igaz, a környékre jellemző vásárlóerő tükrében meglehetősen magasnak tűnik a jegyár. Egy felnőtt idén már 4900 forintért használhatja a strandot és a csúszdaparkot is (egy évvel ezelőtt még 3900 forint volt a komplex napijegy ára, bár akkor még félkész állapotban volt a csúszdapark, azt idő előtt nyitották meg). Mindeközben a Kisvárdától mindössze 25 km-re található vásárosnaményi Atlantika Vízividámparkban is 13 csúszdát lehet használni a honlap szerint, ezekért viszont elég 2500 forintot kiperkálni.
A kisvárdai látványosságok sora azonban ezzel nem ért még véget: lesznek a közeli tóban kalandparkként szolgáló mesterséges szigetek, a tóba süllyesztett virtuális akvárium is. Egy dolgot viszont nagyon hiányoltam: a fejre állított tájházra igazán kíváncsi lettem volna. Ehhez viszont még a helyi kísérőm sem tudott elvezetni, az ugyanis a mai napig nem készült el, holott már végezni kellett volna a kivitelezéssel.
"Még a helyét sem tudjuk. Ez is olyan, mint a lórehabilitációs központ. Lesz, de senki nem tud róla semmit sem."
