Véget ért a fűtési szezon, és a piaci anomáliák és az ukrán-orosz háború ellenére elegendő volt a rendelkezésre álló gázmennyiség, ahogy a gázszállítási rendszere is kifogástalanul működött. Ebből a szempontból tehát a hazai gázpiac jól vizsgázott. Így utólag sok értelme nincs azon sem lamentálni, hogy mennyire volt szerencsés hosszú évek legalacsonyabb nyitókészletével nekimenni a télnek. Az ellenben tény, hogy az alacsony indulókészlet gyakorlatilag végigkisért minket egész télen, ennek köszönhetően hosszú ideje a legalacsonyabb lett a szezon végén a tározókban lévő gáz mennyisége. Miközben az országnak abból a szempontból mindenképpen szerencséje volt, hogy ezúttal is megúsztuk farkasordító hideg nélkül, így nem kellett izgulni, tényleg elég volt a gáz.
A helyzet ugyanakkor a következő időszakban sem lesz könnyebb. A földgáz ára ugyanis csak nagyon lassan normalizálódik, és a nálunk is irányadónak tekintett TTF gáz, amely a háború előtt 15-20 euró között mozgott egyelőre ettől a szinttől végtelenül messze van. A tőzsdei jegyzés továbbra is 100 euró felett áll (MWh), igaz a háború kitörését követő pánikban a határidős jegyzések rövid időre a 300 eurós szintet is megközelítették.
Putyin inváziós döntésének az árakon túl egy másik vetülete is van: az orosz termékek toxikusak lettek, és az európai vásárlók többsége igyekszik alternatívákat keresni, és leváltani az onnan érkező gázt. (Jelen cikkünknek nem témája, de korábban számos írásban foglalkoztunk azzal, hogy ez Magyarország számára mennyire valós alternatíva. Ahogy arról is írtunk, hogy miközben 2010 után az Orbán-kormány energiastratégiájának tételmondata volt a „függetlenedni a függőségtől”, az orosz kitettségünk tovább nőtt az elmúlt évtizedben.) Emiatt viszont a szalonképes(ebb)nek tartott beszállítók termékei iránt megnőtt, ami azt feltételezi, hogy tartós és jelentős áresésre nem lehet a közeljövőben számítani.
Az ár mellett persze az ellátásbiztonság is felmerült, két okból is. Az egyik, hogy az európai országok jelentős része nem rendelkezik kiterjedt földgázmezőkkel, így behozatalra szorul. Emellett az sem mellékes, hogy az egyes országok energiamixében eltérő arányban, de összességében kiemelt szerepe van a földgáznak. Ez alól néhány északi állam jelent kivételt, hiszen ugyan a felhasznált mennyiséget a svédek, a finnek és az észtek is teljes mértékben importból fedezik, ám mindhárom országban 10 százalék alatt van az összes energiaelőállításon belül a földgáz aránya. Ez pedig a szakértők szerint a viszonylag könnyen pótolható kategóriát jelenti.
Sokkal nehezebb ugyanakkor azon államok helyzete, amelyeknél az energiamix legalább negyedét a földgáz teszi ki, hiszen ebben az esetben rövid távon legfeljebb arra lehet esély, hogy az orosz gáz mellett más szállítóktól is vásároljanak, ám a gázfüggőségtől aligha tudnak egyhamar szabadulni. Ebbe a csoportba tartozik Németország és Olaszország mellett Magyarország is. Speciális a helyzete Romániának és Hollandiának, hiszen mindkét országban igen jelentős a gáz szerepe, ám a saját kitermelés miatt az importkockázat és az orosz kitettségük nem jelentős.
Az Európai Uniónak minimális eszköze van az árak letörésére, ugyanakkor az ellátásbiztonság érdekében komoly előrelépés született. Egy hónapja ugyanis az Európai Bizottság arról határozott, hogy javaslatot tesz: az év végére 80, 2023-tól pedig 90 százalékos kötelező uniós gáztartalékot vezetnének be az adott év november 1-jétől. A lépés célja az lenne, hogy a feltöltött európai tározókból ne csak azok az országok tudjanak gázt kivenni, amelyek területén találhatóak, hanem a kisebb kapacitásokkal rendelkező környező államok számára is tartalékot biztosítson. A tervek szerint a tárolóhelyek üzemeltetőinek jelenteniük kell a feltöltés szintjét a nemzeti hatóságoknak, azoknak pedig jelentést kell tenniük erről az Európai Bizottságnak.
A testület március végén leszögezte: a jelenlegi magas villamosenergia-árak kiváltó okait közös európai fellépéssel kell kezelni a gázpiacon. Az uniós bizottság májusban terjeszti elő az energiaellátás biztosítására és az energiaárak kezelésére vonatkozó részletes tervét. Közölték: az Európai Bizottság készen áll arra, hogy javaslatot tegyen egy uniós szintű energiamegtakarítási tervre.
Természetesen a tervek további kérdéseket vetnek fel, amelyek kapcsán komoly egyeztetések folynak. A feltöltési kötelezettség ugyanis jelentős anyagi teherrel jár a mostani magas árak mellett. Eközben az sem tisztázott, hogy ha a tárolók tulajdonosai más országoknak (vagy azok szolgáltatóinak) gázt adnak át a fűtési szezonban, azt milyen áron tudják majd megtenni. Hiszen nekik sem mindegy, hogy ez számukra potenciális nyereséggel vagy veszteséggel jár majd.
A fogyasztás arányához képes Magyarország rendelkezik Európában az egyik legnagyobb tárolói kapacitással, így számunkra különösen nagy jelentősége van a Bizottság végső döntésének. Nem véletlen, hogy a napokban a MEKH nemzetközi kapcsolatokért felelős elnökhelyettese, Ságvári Pál, az Európai Energiaszabályozók Tanácsának (CEER) és az Energiaszabályozók Európai Uniós Együttműködési Ügynökségének (ACER) legutóbbi ülésein ennek hangot is adott. A földgáz kötelező tárolására vonatkozó bizottsági javaslatról a MEKH elnökhelyettese elmondta, „Magyarország nagy tárolói kapacitásokkal rendelkezik, éves fogyasztása több mint 50 százalékát is képes tárolni, így az adottságaink lehetővé teszik, hogy más tagállamokkal is együttműködjünk. A kötelező gáztárolási kvóta és költségviselés tekintetében azonban olyan szabályozást támogatunk, ami egyensúlyt teremt azok között a tagállamok között, amelyeknek nagy tárolási kapacitása van, illetve azok között, amelyeknek külföldi tároltatásra van szükségük” – tette hozzá a szakember. Lefordítva Magyarország olyan módon tudja elképzelni a kötelező tárolási kvóta szabályozását, ha méltányos módon oszlanak meg a beszerzési és tárolási költségek.
