"A járvány alatt sem volt könnyű dolguk az egészségügyben dolgozóknak, de a pandémia utáni (vagy legalábbis két hullám közötti) normál kerékvágásba való visszatérés sem egyszerű, ez már jól látható. Épp ezért publikálta 17 ország 32 társszerzője a Journal of American Medical Association (JAMA) Network Open-ben azokat az irányelveket, amelyek az egészségügyi vezetőknek jelenthetnek fogódzkodót. Lantos Gabriellával végigvettük a tíz ajánlást.
1. Ismerjük el az egészségügyi dolgozók munkáját és ünnepeljük meg sikereiket!
2. Biztosítsunk támogatást az egészségügyi dolgozók jó közérzetéhez! A szakértő az első két pontot összevonva fontosnak tartotta hangsúlyozni, hogy Magyarországon ez a félig tele/félig üres pohár módjára valósul, vagy valósult meg. Azt ugyan el kell ismerni, az orvosok bérét jelentősen megemelték épp a járvány közepén, de cserébe komoly áldozatokat kellett hozniuk az új egészségügyi jogviszony aláírásával, már aki aláírta, és az állami ellátásban maradt. A szakdolgozókat viszont nem ismerték el hasonló díjazással, inkább „sok terhet kaptak a nyakukba a semmiért”. Lantos Gabriella szerint az ország vezetői a magyar egészségügyben nem értik az ápolók szerepét. Ez meg is látszódik azon, hogy milyen alacsony a jól képzett intenzíves nővérek száma. Az intenzíves nővérek és a halálesetek száma közt erős és fordított az arányosság. A kevés intenzíves nővér a legfőbb oka a nagyon magas halálozásnak. Hiszen a három hullámban összesen 30 ezer magyar halt meg.
„Csak szándék kérdése ennek az ajánlásnak a megvalósítása. Ehhez már az is elég lenne, ha csak 100 ezer bruttóval megemelnék a nővérek bérét, ami nem egészen 150 milliárd forint lenne. Ez a GDP 0,3 százaléka."
3. Alakítsuk ki a fennálló országos és globális helyzet világos megértését az információkon alapuló előrejelzésekkel együtt. Ez az ajánlás a 8-9. ajánlásokhoz hasonlóan az információ nyilvánosságának fontosságát emeli ki. De a járvány során sokszor még maguk az egészségügyi dolgozók is el voltak zárva tőle. Lantos úgy látja, a valós információkat nem szabad csak lokálisan, a saját országunkra fókuszálva kezelni, hanem az országos adatok mellett a világtendenciákról sem szabadna megfeledkezni.
Hiába relatíve magas az átoltottság nálunk, amíg Afrikában, Dél-Amerikában és a világ más szegény országaiban alacsony a beoltottak száma, a járvány újra és újra veszélyes helyzeteket produkál. A brit és az indiai mutánsok után semmi okunk kételkedni abban, hogy jönnek a következők, elég, ha a brazil lambdára gondolunk.
4. Készüljünk fel a jövőbeli vészhelyzetekre (személyi feltételek, források, protokollok, válságtervek, együttműködések és képzések). Az első hullám után nem történt meg a rákészülés a következő hullámra, s félő, hogy a várható negyedik hullámnál is megtörténhet ugyanez. Fontos lenne egy járványügyi protokoll, de ez valószínűleg soha nem készül el, vagy nem válik nyilvánossá. Mindez a Nemzeti Népegészségügyi Központ feladata lenne, de az ÁNTSZ szétverése után az már nem képes érdemi munkára.
5. Értékeljük újra nyíltan és rendszeresen a prioritásokat és nyújtsunk a tevékenységekhez célokat, értelmet és irányt! Ehhez rugalmasságra és nyitottságra lenne szükség, és a már említett globalitásra, a szakértő szerint mindkettő hiányelem az egészségügyet irányítók személye miatt.
7. Menedzseljük a szünetelő vagy újrainduló egészségügyi szolgáltatások miatti elmaradást, mérlegeljük a javítás lehetőségét, miközben igyekezzünk elkerülni a kiégést és a morális stresszállapotot! A szakértő utal arra, hogy a napokban hívta fel a figyelmet Kunetz Zsombor a NEAK riasztó adataira, miszerint közel 500 ezer ember nem kapott kórházi ellátást 2020-ban a pandémia miatt. Sőt, tudjuk, hogy még szervátültetések is elmaradtak, s a szakrendelőkben sem történt meg még a visszarendeződés. A beavatkozások elmaradása a jövő évi halálozási adatokban fog meglátszódni. Természetesen más országokban is vannak egészségügyi elmaradások a járványból eredően, de messze nem ekkorák. Abban lehet csak bízni, hogy a frissen végzett orvosok és szakápolók közül őszre jópáran lesznek, akik külföldi munkavállalás helyett belépnek a magyar egészségügybe. A kiégés pedig úgy tűnik, már megtörtént.
8. Folyamatosan tanuljunk, az innovációk és együttműködések mellett tűzzünk ki új célokat! Ez is a rugalmasságról szól, hisz a járvány folyamatos tanulás mindannyiunk számára. Ezt a túlterhelt magyar egészségügyben nem lehet megvalósítani, mert még az üzemszerű működésre sem képes visszaállni.
9. Folytassunk rendszeres kommunikációt és hozzunk létre bizalmat! Lantos véleménye az, hogy Magyarországon titkos járványkezelés folyik. Alig van adatbázis. Ahol van, ott naponta újraközölt fényképekbe rejtve lehet csak megtalálni néhány számot. Ezeket az uniós összehasonlítás miatt kénytelenek nyilvánosságra hozni. Ezen felül semmi fontos infót nem kommunikál a kormány, ilyenek például a megyei bontású fertőzöttségi adatok, vagy az éppen érvényes reprodukciós ráta, amit még soha nem hoztak nyilvánosságra. Mélyebb elemzéseket is alig láthatunk. Mindez olyan bizalmatlanságot szült, ami önmagában akadálya a megfelelő járványkezelésnek. Ilyen helyzetben kétséges ennek a pontnak a megvalósulása is.
10. A közegészségügyi és egyéb területek vezetőivel konzultálva adjunk biztonságossági információkat és ajánlásokat a kormánynak, egyéb szervezeteknek, dolgozóknak és a közösségnek, hogy javítsuk a rendszerszintű igazságos és integrált gondozást és vészhelyzeti készültséget! Itt is a rugalmasságról és nyitottságról lenne szó, aminek következtében üzemszerűen jól működik az egészségügyi rendszer. Ehhez képest a rendszer merev és titkos. A Magyar Orvosi Kamara és az egészségügyi szakszervezetek példának okáért sokszor megpróbáltak tanácsokat adni a kormánynak, de alig volt, amit megfogadtak. A magyar járványkezelési filozófia szinte tökéletesen ellentétes ezekkel az ajánlásokkal, ezért ezek betartása egyelőre csak álom.
