„Két vihar közti csend van, melyből az előzőt még nem hevertük ki, a következőről még nem tudjuk, mikor érkezik és mekkora lesz” – jelenti ki a Magyar Orvosi Kamara titkára saját honlapjukon a Realitás projekt legújabb összegzésében.
Svéd Tamás hozzáteszi: e relatív békés időszak alatt az egészségügyben minimum négy dolgot kellene párhuzamosan végezni. Hogy melyek ezek?
1. Ki kellene pihenni az előző hullámok megfeszített munkáját, feldolgozni a szerzett traumákat, kiengedni a feszültséget és gőzt
Svéd Tamás szerint ez mehetne a legjobban. Néhány nap pihenés a többségnek jut, ugyanakkor a jelenlegi széttagolt rendszerben továbbra sincs elegendő egészségügyi dolgozó ahhoz, hogy sokan egyszerre szabadságon lehessenek. Így az ajándék plusz tíz nap szabadság értéke is kétes, mert sokan az alapként járó szabadságukat sem tudják kivenni. Számos szakdolgozó a bizonyos szállodaláncok által nagyvonalúan felajánlott ingyenes nyaralással sem tudott élni, mert munkahelyük egy teljes turnusra sem tudta nélkülözni őket.
2. Most kellene ledolgozni a járvány korábbi hullámait, a kórházak kiürítése miatt felhalmozódott feladatokat, elvégezni az elmaradt kezeléseket, kivizsgálásokat, műtéteket
"A megnyúlt várólisták miatt az egészségügynek minden korábbi „békeévbelinél” nagyobb fordulatszámra kellene kapcsolnia. Nem teszi. A legtöbb helyen a 2019-es átlagsebességet sem éri el, aminek számos oka van” – jelenti ki Svéd Tamás.
Egyrészt a Covid-dal kapcsolatos ellátás továbbra is jelentős kapacitásokat köt le, a betartott járványügyi szabályok pedig lassítják a betegellátást. Akár a rendelői beléptetőpontokon, oltópontokon, akár a Covid-osztályokon még néhány beteget ápolva, akár a készenlétben álló üres ágyak miatt, ahová az onnan kiköltöztetett kórházi osztályok még nem költözhettek vissza. A legtöbb járóbeteg rendeléseken, - köztük a fogászatokon – a protokoll miatt jelentősen kevesebb beteg látható el.
Viszont itt vannak a kevésbé racionális okok.
„Hiányzik az intézményi és személyi érdekeltség, ugyanis továbbra is megmaradt a bázis-finanszírozás, s ezzel minden ösztönző erő hiányzik a rendszerből, ami a többletmunkát elősegítené. Sőt” – írja a titkár.
Mivel sok kórház adóssága tetemes, az elvégzett beavatkozások ezt csak növelik. Emiatt az intézményvezetés és a fáradt személyzet feladatokat hárít. A MOK-hoz érkező hírek szerint sok helyről a betegeket tovább küldik, magasabb központokba irányítják, pedig mind a területi ellátási elv, mind a betegség súlyossága alapján el lehetne látniuk. Egyes kisebb kórházakban a CT, vagy a lift meghibásodása miatt lemondják az ügyeleti ellátást, a betegeket máshova irányítják.
„Ellenőrzés nemigen van, a lemondások helyett dolgozó, betegekkel elárasztott kórházak érdeklődésére az illetékes Nemzeti Népegészségügyi Központ nagyjából a vállát vonogatja.”
A túlterhelt megyei központok, magasabb intézetek kapacitása is véges, ők kénytelenek a hozzájuk érkezett betegek egy részét visszairányítani, magukra vonva a frusztrált beteg és hozzátartozók minden dühét.
„Sohasem gondoltuk, hogy a fizetésemelés, vagy a hálapénz eltörlése megoldja a magyar egészségügy összes gondját. Ellenkezőleg, arra számítottunk, hogy az eddig kényszerűen elkendőzött hibák előkerülnek, új és új csontvázak dőlnek ki a szekrényből, s vele az egészségügy átlátható átalakítása elkerülhetetlenné válik."
Ehelyett a fenti okok újrateremtették azt a helyzetet, melyben sem az érdemi munkavégzés, sem a bili borogatása nem érdeke senkinek, kivéve természetesen a betegeket. Viszont jól jöhetnek ki ebből az izmosodó magánkórházak és rendelők, fokozva az egészségügy kettészakadásának esélyét. Az ördögi körből való kilábalásra tett javaslatokat Kásler Miklósnak a MOK a napokban az EMMI-be küldött levelében.
3. Fel kellene készülni a következő hullámra
Ami a MOK szerint is lesz, csak a mérete és időpontja kérdéses. Miközben más országokban már csapkodnak a villámok, addig Magyarországon még csend van, közel azonosak a 2020 augusztus eleiekkel. Előny az 5,5 milliónyi, legalább egyszer beoltott és az ismeretlen számú, fertőzésen átesettként immunitást szerzett ember, de hátrány, hogy a jóval virulensebb delta-variáns érkezik, miközben a Sinopharmmal oltott időseknél kérdéses az immunitás, s az oltakozási kedv is megcsappant. A nyájimmunitáshoz pedig a fertőzőbb variánsok esetében már nem 60 százalékos, hanem 90 százalékos átoltottságra lenne szükség.
Most lenne itt az ideje az eddigi tanulságok levonásának, a hibák kijavításának, a szakmai és szervezői párbeszédeknek, az új protokollok elkészülésének. Ki kellene elemezni, mi állhat a területenként eltérő halálozási adatok mögött. Már most tömegesen tesztelnünk, szűrnünk kellene, felkészülni a kontaktkutatásra, az izolációra, a karanténintézkedések betartásának ellenőrzésére. (Ugyanerről beszélt laptársunknak, a Privátbankár.hu-nak Rékassy Balázs egészségügyi szakértő is.)
"2020 nyarát e szempontból elpazaroltuk – nyaraltunk, mintha nem lenne holnap. Nem látszunk tanulni.”
4. A járvány után az egészségügy már nemcsak nálunk, hanem sehol a világon nem lesz ugyanolyan, akár nekiláthatnánk végre a magyar egészségügy XXI. századra való valódi felkészítésének
A járvány kezelésének tanulságait is levonva most kellene elindulnia egy szakmai és társadalmi párbeszédnek, majd egy hosszú távra tervezett racionális átalakításnak, mely egy rugalmasan alkalmazkodni képes, transzparens, hatékony, fenntartható, beteg és - nem utolsósorban – egészségbarát egészségügyet eredményez. „A MOK készen áll a párbeszédre e téren is. Csak legyen kivel” – fejezi be gondolatait Svéd Tamás.
Július 31-én délelőtt 10 órára tüntetést szervez a Magyar Egészségügyi Szakdolgozói Kamara (MESZK). Közleményükben azt írják, mivel a döntéshozók nem hallgatták meg őket a tárgyalóasztalnál, ezért a Hősök teréről kell üzenniük a fizikai és lelki terheikről és felelősségteljes munkájuk alulfinanszírozottságáról, amely az új egészségügyi szolgálati jogviszonynak köszönhető.
