Minden főbb szegénységi mutatóban további javulásról árulkodnak a 2018-as adatok a Központi Statisztikai Hivatal háztartások életszínvonalára vonatkozó felmérése szerint. A fő indikátor a szegénység vagy társadalmi kirekesztődés kockázatának kitett népesség aránya egy olyan mérőszám, amely együttesen vizsgálja a jövedelmet, az anyagi nélkülözést, valamint a munkaerőpiaci kirekesztődést. Ezek alapján az összetett szegénységi mutató három részindikátort foglal magába:
- súlyos anyagi deprivációban érintettek aránya,
- relatív jövedelmi szegénységi arány,
- nagyon alacsony munkaintenzitású háztartásban élők aránya (munkaszegénység).
2018-ban a teljes népesség 18,9 százalékát, 1,813 millió főt érintett a szegénység vagy társadalmi kirekesztődés kockázata, 74 ezer fővel kevesebbet, mint 2017-ben. 2010 óta az érintettek száma 1,28 millió fővel, aránya 12,6 százalékponttal csökkent.
Az egyes dimenziókat tekintve a relatív jövedelmi szegénység 12,4,
- a nagyon alacsony munkaintenzitás mutatója 3,7 százalék volt 2018-ban. Mindkét mutató 0,4 százalékponttal mérséklődött 2017-hez képest.
- A súlyos anyagi deprivációban érintettek aránya 1,5 százalékpontos csökkenés mellett 8,7 százalékot tett ki.
Súlyos anyagi deprivációban élőknek azokat nevezi a statisztika, akik a meghatározott kilenc tételből legalább négyben érintettek - ez bizonyos anyagi javaktól és szolgáltatásoktól való megfosztottságot jelenti. Az alábbi grafikonon jól látható, hogy ebben a mutatóban is összességében javul a helyzet, viszont továbbra is a háztartások harmadának okoz gondot egy váratlan kiadás, arányul 33,3 százalékról csak 33,2-re mérséklődött. Egyre többen engedhetnek meg maguknak saját autót, a gépjárművel nem rendelkezők aránya 17,5 százalékról 13,6-ra mérséklődött, szintén csökkent a fizetési hátralékkal rendelkezők aránya is.
A húsétel biztosítása azonban egyre többeknek okoz problémát. Tavaly a háztartások 12,9 százaléka nem jutott kétnaponta húsételhez a korábbi 12,3 százalék után. A növekedés annak ismeretében meglepő, hogy a kormányzat az alaphúsféléknél (baromfi, sertés, hal) áfát csökkentett az elmúlt években. Igaz, a sertésnél az afrikai sertéspestis kirobbanása jelentős áremelkedést eredményezett, ám ez az idei változás értelemszerűen nem mutatkozik meg a most közzétett adatokban.
Ha valaki mindhárom szegénységi dimenzióban érintett, statisztikailag ők azok, akik mélyszegénységben élnek. Számuk 2017-hez képest 16 ezer fővel 103 ezerre csökkent. 2010-hez képest pedig ennél is jelentősebb, 300 ezer fős a csökkenés mértéke.
A fő indikátort, a szegénység vagy társadalmi kirekesztődés kockázatának kitettek arányát vizsgálva a munkanélküliek, nyugdíjasok helyzete tovább romlott, ugyanakkor a gyermekek és a fiatalok szegénységi helyzete. A szegénység vagy társadalmi kirekesztődés kockázata által érintettek aránya a 18 év alattiak esetében 22,5, a 18-24 év közötti fiatalok körében 22,4 százalékot tett ki. A kirekesztődésben élő 25 év alattiak száma 44 ezer fővel, aránya 0,8 százalékponttal csökkent 2017-hez képest. Nemek szerinti bontást nézve mindkét esetben javult a helyzet, ám a nők továbbra is kedvezőtlenebb helyzetben vannak a férfiaknál, körükben 19,6 százalékot érint a kirekesztődés kockázata szemben a férfiaknál mért 18,1 százalékkal.
Egészen meglepő ugyanakkor, hogy 2017-hez képest az alapfokú végzettséggel rendelkezők helyzete sokat javult tavaly. A kirekesztődés kockázata 35,8 százalékról 33,9-re mérséklődött, a középfokú végzettséggel rendelkezőknél lényegében stagnált a mutató, 15,6 százalék után 15,5 százalékot regisztrált a KSH. Ellenben a felsőfokú végzettségűek körében 6,5 százalékról 7,6 százalékra nőtt azok aránya akiket a szegénység vagy társadalmi kirekesztődés kockázata fenyeget. 2016-ban még 12 százalék volt az arányuk.
Háztartástípusok szerinti lebontást nézve itt is van egy kiugró csoport, ahol a többi esetben megfigyelhetővel ellentétes folyamatok zajlottak. A három vagy több gyermeket nevelők esetében a kirekesztődés kockázata a háztartások 28,6 százalékát fenyegette tavaly szemben a korábbi 25,5 százalékkal, miután 2017-ben jelentősen csökkent az érintettség, hiszen 2016-ban még 36,1 százalék volt a kockázatnak kitettek aránya az ilyen háztartástípusok esetében.
- A gyermekét egyedül nevelők esetében 40-ről 31,8 százalékra csökkent az arány,
- az egy gyermeket nevelő szülők körében csak minimális növekedés volt, 16,5 százalékra emelkedett az arány 16,4-ről,
- a kétgyermekes háztartásoknál 11,3 százalékos arányt regisztrált a KSH a korábbi 12,6 után.
