Miközben a gazdasági jellegű híradások és a kormányzati kommunikáció is rendre a hazai bérek robbanásszerű növekedését állítja középpontba, ha egy másik szemszögből vizsgáljuk a kérdést - mint azt tette nemrég a portfolio.hu-n megjelent cikk - úgy tűnik, mintha a csodának a fele sem lenne igaz. Egyesek a cikk kapcsán rögtön a statisztika megszépítésével és megmásításával vádaskodtak, míg mások szánalmas vergődésnek titulálták a cikkben foglaltakat, melynek célja a kormány érdemeinek kisebbítése. Tették mindezt olyan adatok felsorakoztatásával, amelyek alkalmatlanok voltak a megállapítások cáfolására, miközben valójában mindkét adat teljesen helytálló és nem szorul arra, hogy bárki kétségbe vonja azokat.
A Portfolion megjelent cikk végső megállapítása az volt ugyanis, hogy miközben a munkaerőpiaci statisztikák alapján 21 százalékkal emelkedtek a reálbérek az elmúlt 3 évben, a nemzeti számlák alapján csak szerény 3-4 százalékos növekedés mutatható ki. És mivel a nemzetközi adatbázisok az utóbbi alapján mért számokat veszik figyelembe, a "nagy bérrobbanás" keltette zaj csak Magyarország határain belül hallatszik.
Lehetséges ilyen hatalmas eltérés két statisztika között?
Alapvetően igen. Erre a statisztika világából hozhatunk egy másik kiváló példát is, ami a társadalomnak ugyanazt a rétegét méri fel, mégis a két adat között több mint 50 százalékos különbség mutatkozik. A KSH munkaerőpiaci felmérése 167 ezer munkanélkülit regisztrál, miközben a Nemzeti Foglalkoztatási Hivatal adatai alapján a regisztrált állástalanok száma 257 ezret is eléri. A különbség abból adódik, hogy míg a statisztikai hivatal felmérése megkérdezésen alapul, addig a foglalkoztatási hivatal a munkaügyi hivatalok adataira támaszkodik. Így pedig könnyen előfordulhat olyan eset, hogy ugyanaz a személy a KSH-nál nem számít munkanélkülinek, mert vonatkozó időszakban végzett legalább egy órányi bérrel járó munkát, addig a munkaügyi hivatalnál ugyanúgy lehet regisztrált álláskereső.
Hasonló elv működik a bérek esetében is. A munkaerőpiaci felmérés alapján készült, havonta közölt statisztika az 5 főnél nagyobb vállalkozásoknál teljes munkaidőben alkalmazottak adatait összesíti - ez nagyjából 3 millió magyart jelent. Így tehát nincsenek benne az önfoglalkoztatók, egyéni vállalkozók, sem pedig azok adatai, akik olyan cégeknél dolgoznak, melyek 5 főnél kevesebbet foglalkoztatnak.
Ezzel szemben a nemzeti számlák adatai a társadalom nagyobb rétegét mérik fel: leeegyszerűsítve mindazon személyek munkajövedelmét összesíti, akik a gazdasági termelésben részt vesznek. Ez a 2016-os adat szerint több mint 4,4 millió embert jelentett, vagyis a munkaügyi statisztikához képest 1,5 millióval magasabb a képzeletbeli törtünk nevezője (jövedelem / dolgozó = egy főre eső átlagkereset) a nemzeti számlákból levezetett kereset esetében.
A két statisztika módszertanában azonban nemcsak ennyi a különbség, hiszen más jellegű mutatóról van szó, más tartalommal - már, ami a jövedelem, kereset részét illeti. A hazai, havonta publikált keresetstatisztika a munkvégzés közvetlen ellentételezését szolgáló javadalmazást foglalja magába. Vagyis az alapbért, a törzsbért, bérpótlékot, kiegészítő fizetést, jutalmat, prémiumot, 13. és további havi fizetést.
Ellenben a nemzeti számlák a munkavállalói jövedelem részeként kezeli a pénzbeni és természetbeni béreket és kereseteket. A pénzbeni bérek az imént soroltakon túlmenően tartalmazza:
- a hivatalos munkaszüneti napokra történő kifizetéseket vagy az éves szabadságok idejére fizetett díjazást,
- a munkavállalóknak kifizetett járulékokat, borravalókat, ügyeleti és vezetői díjakat,
- a munkáltatók által a munkavállalóik javára megtakarítási rendszerekbe folyósított befizetéseket,
- a kilépő munkavállalók számára teljesített rendkívüli kifizetéseket,
- valamint a készpénzben kifizetett lakhatási támogatásokat.
A természetbeni bérekbe pedig beletartoznak például a cégautó magáncélú használata, a munkáltató által előállított termékek ingyen vagy kedvezményen áron történő juttatása, sport vagy szabadidős létesítmények rendelkezésre bocsátása.
Fontos tudni azt is, hogy a bérek és keresetek tartalmazzák a nemzeti számlák esetében a munkavállaló által fizetendő összes társadalombiztosítási járulékot, jövedelemadót, azokat is, amelyeket a munkavállaló helyett a munkáltató von le és fizet be az államkasszába. Vagyis ez egy bruttó típusú mutató.
Miért lehet ekkora különbség a két reálbér között?
A keresetstatisztikából és a nemzeti számlákból levezetett reálbér között mára hatalmasra nőtt a differencia, amire a magyarázatot a fenti módszertani különbségek adják. A Központi Statisztikai Hivatal kérdésünkre elmondta:
"a módszertani különbségek közül a leghangsúlyosabb, hogy a nemzeti számlás munkajövedelem mutatók bruttó mutatók, így tartalmazzák a fizetendő járulékokat és személyi jövedelemadókat tehát az ezek csökkentéséből származó nettó keresetnövekedés nem jelenik meg ebben a statisztikában".
Vagyis hiába volt az elmúlt években érzékelhető járulék- és szja-csökkentés, nőtt az érvényesíthető adókedvezmények mértéke és a jogcímek száma is, és emelkedett szignifikánsan ebből eredően a nettó bér, a nemzeti számlákban ez a plusz nem tud megmutatkozni a módszertan miatt. Így pedig a reálkereset sem nő olyan mértékben, mint az a munkaerőpiaci statisztikák alapján kimutatható.
A KSH megkeresésünkre ugyanakkor felhívta a figyelmet arra is, hogy a nemzeti számlákból bérek, keresetek adatai nem alkalmasak, vagy legalábbis erős fenntartásokkal, reálkereset számítására.
Összességében tehát ha szigorúan véve egy átlagkeresetre és a reálértékek alakulására vagyunk kíváncsiak, a munkaerőpiaci statisztikák által havonta közölt adat valós piaci képet adhat. A teljes nemzetgazdaságra vetítve - a nem-megfigyelt gazdasággal egyetemben - kiszámolható a reálkereset a nemzeti számlákból levezetve, ám ez olyan szintű komplex mutató, ami nem kifejezetten a munkáltatók által adott bruttó és nettó bért, valamint az ebből levezetett reálkeresetet mutatja meg, sokkal inkább a munkajövedelmet, mint a gazdasági termelés teljes költségét fejezi ki.
Az elmúlt években az adó- és járulékcsökkentések, a különböző módon érvényesíthető kedvezmények ellenére sem volt akkora változás bruttó szinten, ami túlzottan elszakadna a termelékenységtől. Az egyén szintjén azonban érzékelhető változásokat okoztak ezek a kormányzati intézkedések nettó szinten. Ráadásul a nemzeti számlás bruttó típusú mutató alacsonyabb mértékű növekedését eredményezheti az is, ha a béren túli egyéb - akár természetbeni - juttatásokat visszafogják a munkaadók, ami ellensúlyozhatja a bruttó átlagbérben bekövetkezett változást.
