Nagy reményekkel várták az érintettek az olajtermelő kartell múlt hétvégi tanácskozását. Arra számítottak ugyanis, hogy az OPEC-tagországokat és a szervezeten kívüli nagyobb olajtermelőket összefogó informális együttműködés, az OPEC+ pénteken önkéntes termelés-korlátozási kvótájának részleges kivezetéséről döntenek. A terv az volt, hogy augusztus és december között havi lépésekben összesen napi 2 millió hordóval növelnék a termelésüket az OPEC+ tagok. A kvótából a jövő évre fennmaradó részt pedig április helyett 2022 végére vezetnék ki. A megállapodást azonban az Egyesült Arab Emírségek blokkolta, arra hivatkoztak, hogy nem veszik figyelembe az utóbbi időben létesített többletkapacitásaikat, így a plusz kitermelésből nekik is pótlólagos rész járna.
A meglepetés viszont ezt követően jött, mert az OPEC és a szervezeten kívüli partnerek hétfőn nem ültek újra tárgyalóasztalhoz, pedig a korábbi forgatókönyvek alapján azt lehetett valószínűsíteni, hogy megpróbálnak valamilyen kompromisszumot kötni a néhány nappal korábbi kudarcot követően. Még meglepőbb, hogy csoport nem tűzött ki új időpontot a tárgyalások folytatására. Mindez pedig teljes zavart okozott, mert nem lehet tudni, hogy a felek mit lépnek. Az egyik forgatókönyv, hogy tartják magukat a korábbi egyezséghez, és a jelenlegi keresletnél kisebb mennyiségű kínálattal jelennek meg a piacon, ami az árak emelkedésével jár. A másik, hogy elindulnak a „partizán akciók”, és a kitermelő országok megpróbálják lefölözni a mostani magas árak adta extraprofit lehetőségét, és a korábbi kvótákat felrúgva fognak olajat eladni.
Az elemzők szerint az Egyesült Arab Emírségek nincs kényszerhelyzetben, így indokolatlan lenne, ha felrúgná a korábbi megállapodást, és tulajdonképpen még az alacsonyabb termelési mennyiséget kihasználva is jobban járnak. A probléma, az, hogy az elemzők szerint az Emirátusok és Szaúd-Arábia között az olajkérdésnél mélyrehatóbb konfliktus feszül, ami viszont a helyzet megoldását is gátolhatja. Szeretnének ugyanis kilépni a szaúdiak árnyékából, akik hosszú ideje dominálják az OPEC-et és így az olajpiacot is.
Komoly súrlódás van a két ország között, amit egyebek mellett az is jelez, hogy az olajminiszterek a média nyilvánossága elé tárták az álláspontjukat. Számunkra a most felvázolt megoldás nem jó üzlet - mondta Suhail Al Mazrouei, az Egyesült Arab Emírségek energiaügyi és infrastrukturális minisztere egy nyilatkozatban, majd hozzátette, ennek ellenére az ország hajlandó támogatni az olajellátás rövid távú növelését, 2022-ig ugyanakkor jobb feltételeket akarnak.
Abdulaziz bin Salman szaúdi energiaügyi miniszter vasárnap egy televíziós nyilatkozatban "kompromisszumra és ésszerűségre" szólított fel annak érdekében, hogy megállapodásra jussanak. Korábban egyébként a szaúdiak jellemzően hajlottak a kompromisszumokra, és akár kisebb tagok is ki tudtak tőlük csikarni engedményeket. Most viszont az öbölmenti királyság, úgy tűnik, kemény álláspontot képvisel, amit már csak azért is meg tud tenni, mert az évek óta nem látott magas olajárak stabil alkupozíciót biztosítanak neki. Az elemzők szerint így akár hosszabb diplomáciai csatározás is jöhet, és nagyon nehéz megjósolni, hogy ebben a helyzetben ki lesz a „gyáva nyúl”, aki végül enged a másiknak. Emellett persze annak is nagyon nagy jelentősége van, hogy betartják-e a felek a korábban meghatározott kvótákat. A magas olajár miatt egyesek azt sem zárják ki, hogy időlegesen összeomlik az OPEC, és a nagy termelők megpróbálják behozni a tavalyi nagy veszteséget, ami az alacsony áraknak és a visszaeső keresletnek volt betudható.
A fejleményeket az egész világon feszülten figyelik, hiszen a nagy termelőket kivéve a többség a mérsékeltebb árakban lenne érdekelt. A globálisan tapasztalható emelkedő inflációban ugyanis rendre hangsúlyos szerepet kapnak az energia-, és különösen az olajár növekedése.
Ez egyébként Magyarországon is komoly kihívás, hiszen az olajár olyan tényező, amire nincs érdemi ráhatása a döntéshozóknak. Eközben viszont az emberek mindennapjait több szempontból is meg tudja keseríteni. Az egyik, hogy a benzinkutaknál közvetlenül is érezzük a mindennapok során a vágtató olajár hatását, ennek köszönhetően az árak immár egy lépésre vannak a történelmi rekordtól. Sőt, az elemzők többsége biztosra veszi, hogy hamarosan mind a benzin, mind a gázolaj esetében meg is fog ez dőlni.
A másik, hogy az áruszállítás, a logisztika révén a magas költségek gyakorlatilag majdnem minden termék árát érintik, és értelemszerűen, miután drágítják azokat, az inflációt is felfele srófolják. A problémát a jegybank az elmúlt időszakban már érzékelte, nem véletlenül nyúlt a kamatemelés eszközéhez. Ugyanakkor félő, ahogy fent jeleztük, az olajár további drágulása, ami az inflációra is hatna.
Ahogy arról a közelmúltban mi is írtunk, amennyiben a nyersolaj 100 dollár feletti hordónkénti árat érne el, az nagyságrendileg 30 százalékos emelkedésnek felelne meg. Ez nem biztos, hogy teljes mértékben jelentkezne az üzemanyagok fogyasztói árában (hiszen csökkenhet a finomítói árrés, vagy éppen erősödhet a forint, ahogy azt az utóbbi egy hónapban tapasztaltuk).
Feltételezhető azonban, hogy 20-25 százalékkal így is drágulna a tankolás, ami 600-650 forintos literenkénti üzemanyagárakat eredményezne. Mindez pedig összességében akár egy százalékponttal is emelhetné az infláció mértékét, ami a választópolgárok és a jegybank számára is komoly fejtöréssel járna. Ha ugyanis a toleranciasávon túlnyúló infláció ellen további szigorításokkal reagál az MNB, az a közgazdasági hüvelykujj-szabályok alapján az emelkedő kamatköltségek révén a lakossági törlesztőktől a vállalati hitelekig a teljes gazdaságra negatív hatást gyakorolna.
