<img height="1" width="1" style="display:none" src="https://www.facebook.com/tr?id=1446330315732208&amp;ev=PageView&amp;noscript=1">
11p

Nyerhet-e az ellenzék a 2022-es választáson, kaphat-e újabb kétharmadot a Fidesz? Ki lehet Orbán Viktor utóda?

Online Klasszis Klubtalálkozó élőben Giró-Szász András volt kormányszóvivővel, politikai elemzővel - vegyen részt és kérdezzen Ön is!

2021. október 28. 16:00

A részvétel ingyenes, regisztráljon itt!

Ez a cikk Privátbankár.hu / Mfor.hu archív prémium tartalma, amelyet a publikálástól számított egy hónap után ingyenesen elolvashat.
Amennyiben első kézből szeretne ehhez hasonló egyedi, máshol nem olvasható, minőségi tartalomhoz hozzáférni, akár hirdetések nélkül, válasszon előfizetői csomagjaink közül!



			
		
		


		
		

Az infláció az elmúlt időszakban sokkarú polipként fenyegeti (nem csak) a magyar gazdaságot. A nyersanyagárak, a növekvő kereslet, a termelői árak, vagy a szolgáltatások árazása is a további emelkedés irányba mutatnak. Ugyanakkor az alacsony tavalyi bázisérték miatt az üzemanyagokra még a jegybank is kiemelt figyelmet fordít. Már csak ezért is érdemes az MNB és más elemzők várakozását összevetni.

Az elmúlt hónapokban a Magyar Nemzeti Bank által tolerált sávból kiszúrt az infláció, hiszen mind áprilisban, mind májusban 5 százalék feletti értéket láthattunk éves bázison. Bár a legutóbbi Inflációs jelentésben az MNB szakértői azt írták, hogy a jegybankot ez nem lepte meg, mégis lépéskényszerbe kerültek, és a múlt héten ennek megfelelően – tíz év után – 30 bázispontos kamatemelésről döntött a Monetáris Tanács.

Benzin és dohány a "kétfejű szörny"

Az inflációs folyamatok kapcsán egyébként a jegybank szakértői egyértelműen az üzemanyagokat és a dohánytermékeket jelölték ki főbűnösnek. Mint írták, a hazai fogyasztóiár-index 2021 második negyedévében - elsősorban az üzemanyagokhoz kapcsolódó - bázishatások, a dohánytermékek jövedéki adójának emelése és a gazdaság újraindítása következtében átmenetileg 5 százalék körül alakul.

Ugyanakkor azt is jelezték, hogy a helyzet ennél összetettebb, és a gazdaság újboli dinamizálása akár a szolgáltatások, akár a munkaerőpiac irányából komoly kockázatokat rejt. Erről a már idézett anyagban ez jelent meg:

"a májusi infláció szerkezete megerősíti az újranyitáshoz kapcsolódó felfelé mutató inflációs kockázatok megjelenését."

A jegybank elemzése szerint a kereslet gyors helyreállása lehetőséget ad az év eleje óta megemelkedett alapanyag-költségek fogyasztói árakban történő érvényesítésére. Április óta a piaci szolgáltatások és az iparcikkek áremelkedése gyorsult, miközben az inflációs alapfolyamat-mutatók is emelkedtek.

Megbomlott a gazdaságpolitikai harmónia is

Ahogy az látszik, az infláció kapcsán most sokkal nehezebb előrejelzést adni, mint a korábbi időszakban, ráadásul maga az MNB is azt jelzi, hogy most a szokásosnál több a felfele mutató kockázati elem. Bonyolítja a történetet, hogy hosszú idő után megbomlani látszik a kormány és a jegybank kéz a kézben járó gazdaságösztönző tevékenysége is. Ennek jeleként Matolcsy György, a jegybank elnöke, a múlt héten egy írásban élesen kritizálta a jövő évi költségvetést, amely szerinte tovább gerjeszti az inflációt. A kormányzat pro-ciklikus gazdaságpolitikája elleni lépésként értelmezhető az is, hogy az MNB nem folytatja a Növekedési Hitelprogramnak (NHP Hajrá) a koronavírus miatti visszaesés miatt indított változatát.

Más kérdés, hogy a kormány nem enged a gazdaságösztönzésből, és várhatóan a kamarán és a Kavosz-on keresztül új források nyílnak meg, de az államháztartástól más, komoly nagyságrendű transzferek is várhatóak (például a gyermekeseknek fizetendő szja visszautalás), amelyek a szakértők szerint tovább élénkíthetik az inflációt.

Ha már az inflációra ható folyamatokat vizsgáljuk, akkor érdemes megjegyezni, hogy még a hazai gazdaságpolitika az, amire akár intézményesen, akár informálisan elvileg az MNB-nek lehetne hatása, eközben viszont számos más tényező van, amelyekre nincs. Ezek között ott találhatjuk a fent már emlegetett második negyedéves főbűnöst, az üzemanyagokat is. Ezek ugyanis jelenleg megállíthatatlanul drágulnak, miközben az MNB az Inflációs jelentésben a mostaninál például jóval alacsonyabb olajárral számol.

A korábbi várakozásoknál gyorsabban drágult az olaj

A június végén publikált Inflációs jelentésben (éves átlagon, tehát nem az aktuális piac árral számolva!) 67,3 dolláros hordónkénti árral számoltak, ami már közel 4 dollárral magasabb, mint az előző anyagban szereplő érték. Ennek kapcsán a következőket írták az MNB szakértői. A Brent nyersolaj világpiaci ára – az áprilisban mutatott jelentős volatilitást követően – az elmúlt időszakban a 70 dollár/hordó szint fölé emelkedett. Áprilisban az olaj árának alakulását elsősorban a globális járványhelyzettel kapcsolatos hírek határozták meg: míg az USA-ban, Európában és Ázsia bizonyos részein javuló fertőzésszámot lehetett megfigyelni, addig Indiában tombolt a pandémia, ami kihatott a globális keresletre. Májusban a Brent nyersolaj világpiaci ára megközelítette, majd június eleje óta meghaladta a 70 dollár/hordó szintet. Májusban az olaj árának változását elsősorban a globális kínálat alakulásával és az OPEC+ döntésekkel kapcsolatos hírek határozták meg.


Find more statistics at Statista

A hónap második felében az olaj ára átmenetileg 65 dollárig csökkent a növekvő amerikai készletek és az iráni kínálat bővülésével, valamint az Iránnal folytatott nukleáris tárgyalásokkal kapcsolatos hírek hatására. Az OPEC+ országok a június 1-jén tartott ülésen a kitermelés növeléséről döntöttek a javuló keresleti tendenciák hatására, így a kartell júliusban 841 ezer hordó addicionális kőolajjal jelenik meg a piacon. A döntés megfelelt a piaci várakozásoknak, ami a Brent nyersolaj világpiaci árát 70 dollár/hordó fölé emelte.

Mi jöhet az év végéig?

Az Inflációs jelentésben szereplő várakozások is megerősítik, hogy komoly áreséssel nem számol a jegybank, így a bázishatás miatt még egy ideig görgetjük a magas üzemanyagárakat az inflációban. Mint írják, a Reuters által május végén megkérdezett elemzők hordónként átlagosan 64,8 dolláros árat várnak 2021-ben a Brent típusú nyersolajra, ami a 2020-as éves átlagos olajárnál (43,2 dollár) jóval magasabb. Az elemzők többsége előretekintve sem számol érdemi korrekcióval, mivel a 2021-es éves átlagos olajárra vonatkozó legfrissebb elemzői konszenzus az év első öt hónapjában tapasztalt átlagos árnál (63,5 dollár) is magasabb.

Az olajárak nagymértékű emelkedése a hazai üzemanyagárakba és ezzel a szállítási költségekbe is beépülve jelentős emelkedést okozhat az inflációban. Bár a következő évekre vonatkozó elemzői várakozások is felfelé módosultak, a 2021-es olajárakhoz képest már nem várnak további olajáremelkedést. Az Inflációs jelentésben szerepel egy nem túl szívderítő megállapítás, ami figyelmeztető lehet az autósok számára, mely szerint még hosszabb távon - 2025-ig - éves átlagban 65 dollár alatti olajárra számítanak az elemzők, ami mögött az olajpiaci egyensúly helyreállására vonatkozó várakozás állhat.

Mi mozgatja az olajpiacot?

Felmerül persze a fentiek alapján, hogy mi borította meg a piaci egyensúlyt, és miért kell ennyi idő az egyensúly helyreállításához, főleg úgy, hogy slágertéma a fosszilis energiahordozók leépítése. Sőt, a hét egyik fontos híre volt, hogy a világ legnagyobb autógyártó csoportja, a Volkswagen 2035 után nem fog Európában belsőégésű motorokkal szerelt járműveket forgalmazni.

Elektromosra váltanakElektromosra váltanak

Bármennyire is abszurd a válasz, pont a környezetvédelmi normák azok, amelyek kiemelt szerepet játszanak a folyamatokban. A nagy olajvállalatok számára ugyanis sokkal nagyobb nyomást jelent a karbonsemleges működés, mint más kevésbé környezetszennyező ágazatokban működő cégeknek. Ezt tetézi az, hogy a tavalyi évtizedek óta nem látott olajár zuhanás komoly veszteséget okozott számukra. Éppen ezért a vállalatok elsősorban a tavaly megugró adósságállományuk csökkentésével vannak elfoglalva. Az ismert folyamatok miatt a nagyvállalatok nem szívesen akarnak már kitermelésbővítő beruházásokba fogni, aki mégis ilyen lépésekben gondolkozik, annak két dolgot is figyelembe kell venni: az emissziós kvóták jelentősen megdrágultak az utóbbi időben, így a beruházás mellett várhatóan a kitermelés esetén is növekvő költségekkel kell a vállalatoknak számolnia. Továbbá a bankok is drágábban finanszírozzák immár az olajvállalatokat, mert a folyamatosan szigorodó környezeti normák miatt egyre kockázatosabbnak tartják a működésüket.

A közgazdasági alaptörvények pedig így ebben a szegmensben is érvényesülnek, vagyis az alacsonyabb beruházási szint ellátási problémákhoz vezethet. Mindez pedig azzal járhat, hogy az olaj iránti kereslet tartósan meghaladja majd a kínálatot. Nem véletlen, hogy az iparági szakértők, és a legnagyobb olajvállalatok ("Big Oil" - a legnagyobb olajmultik) is tovább emelkedő árakkal számolnak. Egyre markánsabb az az álláspont, hogy az energiahordozó ára még az idén átugorhatja a 100 dolláros szintet.

Ugyanakkor vannak olyan vélemények is, hogy a mostani árszintek már kellően vonzóak, és a leggyorsabban lépni képes amerikai palaolaj kitermelők mégis növelni fogják a kapacitásaikat. Ugyanakkor hiába náluk a legrövidebb a beruházási ciklus, még a palaolaj cégek esetében is 9–12 hónappal kell számolni. Addig viszont legfeljebb egy komolyabb OPEC kvótaemelés tudná letörni az árakat, ám a kartell az elmúlt időszakban a magas árak ellenére is meglehetősen összehangoltan működött együtt (pedig jellemzően az átlaghoz képest érezhetően magasabb és alacsonyabb árszintek esetén szokott a leggyakrabban megbomlani az egység és ilyenkor próbálnak a tagok pótlólagos bevételekre szert tenni).

Persze a gyakorlat általában azt mutatja, hogyha ennyire kézenfekvőnek tűnnek a folyamatok, akkor mindig jön valami, ami megkavarja a helyzetet.

Most azonban az elemzők számítása szerint viszonylag kevés olyan tényező van, amely felboríthatja a várható piaci folyamatokat.

Ugyanakkor mind a keresleti oldalon, mind a kínálat esetén láthatunk erre esélyt. A koronavírussal kapcsolatos hírek ugyan jelen pillanatban úgy tűnik lekerült Észak-Amerikában és Európában a címlapokról, ám több olyan mutáció van, amelyek számottevő kockázatokat hordoznak, és a járvány újabb hulláma akár egyik pillanatról a másikra drasztikus keresletcsökkenést eredményezhet. A kínálat esetén Iránt tartják fekete lónak, a perzsa állam ugyanis globálisan értelmezve is komoly mennyiséget tud piacra dobni, ha ezt nem illegálisan, hanem esetleg az amerikai szankciók feloldását követően tudja megtenni, az ismét megálljt parancsolhat az áraknak.

Mit jelentene a magyar infláció számára a 100 dolláros olaj?

Ahogy azt cikkünk elején jeleztük, a második negyedévben az 5 százalék feletti szintekig felugró inflációhoz jelentősen hozzájárult az üzemanyagok drágulása. A tavalyi mélypont és a mostani rekordszint között 50 százalékos különbség van, ami több tényező eredménye. Az üzemanyagok alapára ugyanis a nyersolaj szintje mellett a finomítói árréstől és devizaárfolyamoktól (EUR/USD, EUR/HUF) is függ. Ráadásul a termelői árra többszörös mértékű adóterhelést is kapunk, utóbbi kapcsán pedig a politikusok megnyilvánulásai és az idei és jövő évi költségvetés alapján sem lehet csökkenésre számítani. A jövedéki adó ugyan tételes, ám az áfa összege százalékos, így minél magasabb a termék nettó ára annál nagyobb lesz az adó mértéke, tehát a dráguláshoz ez is hozzájárul.

Ha a mostani árakhoz képest a nyersolaj 100 dollár feletti hordónkénti árat érne el, az nagyságrendileg 30 százalékos emelkedésnek felelne meg. Ez nem biztos, hogy teljes mértékben jelentkezne az üzemanyagok fogyasztói árában (hiszen csökkenhet a finomítói árrés, vagy éppen erősödhet a forint, ahogy azt az utóbbi egy hónapban tapasztaltuk). Feltételezhető azonban, hogy

20-25 százalékkal így is drágulna a tankolás, ami 600-650 forintos literenkénti üzemanyagárakat eredményezne.

Ez pedig nem csak a magánemberek zsebét égetné, de a logisztikai szolgáltatás révén gyakorlatilag a teljes gazdaságon végiggyűrűzne.

Mindez pedig összességében akár egy százalékponttal is emelhetné az infláció mértékét, ami a választópolgárok és a jegybank számára is komoly fejtöréssel járna. Ha ugyanis a toleranciasávon túlnyúló infláció ellen további szigorításokkal reagál az MNB az a közgazdasági hüvelykujj-szabályok alapján az emelkedő kamatköltségek révén a teljes gazdaságra (a lakossági törlesztőktől, a vállalati hitelekig) negatív hatást gyakorolna. Ez persze néhány termék esetén a keresleti oldalt gyengíthetné és visszafoghatná a gyengülés mértékét. A probléma az, hogy az energiahordozókra, üzemanyagokra ez nem érvényesülne, hiszen ezek árát nem a belső kereslet, hanem a világpiaci trendek határozzák meg.

Végül érdemes arra is kitérni, hogy az éves összehasonlítás miatt változatlan olajár esetén ugyan az infláció papíron akár visszaesést is mutathat. Ugyanakkor egy 500 forint körül beragadó benzinár mégsem azt az érzetet kelti az emberekben, hogy az árak „jó irányba” változnának. Nem véletlen, hogy az infláció érzékelése immár az MNB érdeklődését is felkeltette, ahogy arról ebben a cikkünkben olvashat.

Jól jönne 1,5 millió forint?

A Bank360.hu és az Mfor kalkulátora alapján az alábbi induló törlesztőkre számíthatsz a THM-plafon végéig, ha 1,5 millió forintra van szükséged 60 hónapra: a Raiffeisen Bank személyi kölcsöne 30 379 forintos törlesztőrészlettel lehet a tiéd. Az Erste Banknál 32 831 forint, a Cetelemnél pedig 33 556 forint a törlesztőrészlet. Más kölcsönt keresel? Ezzel a kalkulátorral összehasonlíthatod a bankok ajánlatait.