Annak idején a járvány kitörését követően ugyan egyértelmű volt, hogy szükséges az egészségügyi intézmények fejlesztése, és lélegeztető gépekkel kell bővíteni a kórházak eszközparkját, azt viszont senki nem értette, hogy miért kellett 16 ezer berendezést vásárolni.
Az ugyanis a kormány és az egészségügyi vezetők számára is egyértelmű volt, hogy sem fizikai, sem humán kapacitás nincs az országban ezek üzemeltetésére, így ennek a mennyiségnek a töredéke elég lett volna. Jellemző egyébként, hogy maga Orbán Viktor a legpesszimistább kijelentésében is 8000 lélegeztetőgép szükségességéről beszélt.
Ha megnézzük a tényeket, akkor azt láthatjuk, hogy idén az év első felében a járvány legtragikusabb időszakában 1600 ilyen orvostechnikai eszközt használtak a magyarországi kórházakban. Igaz, akkor arról szóltak a hírek, hogy ezek működtetése is emberfeletti teljesítmény kíván az egészségügytől, mert ennek a létszámnak megfelelő szakképzett dolgozó sem állt rendelkezésre.
Az tehát a beszerzést követően az első pillanattól egyértelmű volt, hogy a lélegeztető gépek raktárban fognak porosodni, bár a kormány tagjai esetenként arról beszéltek, hogy komoly érdeklődés van az ilyen eszközökre, és a készletek egy részét eladhatjuk. Ilyen tranzakciókról végül nem igazán érkeztek hírek, ám a készleteket így is sikerült csökkenteni, a kormány ugyanis több alkalommal is döntött elajándékozásokról.
A Magyar Közlöny legfrissebb számában is szerepel egy ilyen kormánydöntés, amely Hargita megye számára történő adományozásáról szól. A magyarlakta romániai körzet számára 5 darab lélegeztetőgépet küldünk, emellett a kormányhatározat szerint 1000 doboz Favipiravir gyógyszert is adományozunk Hargita megyének.
Az egész lélegeztetőgép-ügy „melllékszála”, hogy a beszerzésekben részt vevő egyik vállalkozás, Fourcardinal Tanácsadó Kft. előbb 15 milliárd osztalékot fizetett ki, majd a napokban kiderült, hogy a cég végelszámolásra került.
