Hogyan vészelte át az egyetem a karantént? Sikerült hirtelen digitális egyetemmé válniuk?
Három napunk volt arra, hogy a több mint húszezer kurzusunkat átállítsuk. Megoldottuk. Folyamatosan kommunikáltunk a diákokkal az online csatornákon, hogy alkalmazkodni tudjunk az igényeikhez. A nagy ijedtségben Zoommal kezdtünk, de szerencsére van egy jól működő belső rendszerünk, ahol adott az adatbiztonság és remekül lehet prezentálni. Számunkra egyáltalán nem idegen a digitális oktatás. Jóval a koronavírus-járvány kitörése előtt elindítottuk a csatlakozást a világ legnagyobb online oktatási platformjához, a Courserahoz. Eredetileg szeptemberre terveztük, hogy elérhetővé tesszük a platform kurzusait, de a karantén felgyorsította a csatlakozást. Jelenleg 11 tudományterületen 19 nyelven, a világ 190 egyetemétől és nagyvállalatától 4000 kurzus érhető el ingyen az SZTE polgárai számára. Az oktatóinknak is komoly értéket jelent a csatlakozás: megismerhetik és a saját óráikba integrálhatják a világ legelitebb egyetemeinek online kurzusait.
Hogy látja, ha nincs járványhelyzet, akkor is van létjogosultsága az online oktatásnak?
A jövő mindenképpen az úgynevezett blended oktatás, azaz az online, a tantermi és a gyakorlati óra értő módon való keverése. Arra mindenképp jó volt a vírus, hogy sokan, elsősorban az oktatók, felismerték, az online edukáció nem a ppt-k megosztásáról szól. Máshogyan kell felépíteni az órákat, máshogyan kell a hallgatók figyelmét lekötni, más feladatokat kell adni. Ebben nagyot léptünk előre. Most azt nézzük, hogy a megszerzett előnyöket hogyan tudjuk továbbvinni. Vizsgáljuk a jogszabályokat, és azt kértük a tanárainktól, hogy építsenek be online órákat a kurzusaikba. Arra is fel kell készülnünk, hogy ha a vírus következő hulláma miatt újból karanténba vonulunk, egy pillanatig se okozzon problémát az órák megtartása.
Éppen a beszélgetésünk napján jelent meg a legfrissebb Quacquarelli Symonds (QS) ranglista, amelyen a Szegedi Tudományegyetem az 501-510. helyen áll, és ezzel a legjobb a hazai egyetemek között a felsőoktatási tevékenységeket minősítő brit toplista alapján. Mit mutat ez az értékelés?
A nemzetközi toplisták számos kritériumot mérnek, amelyek között vannak objektív mutatók, de vannak olyanok is, amelyek akár torzíthatnak is. Ilyen például, hogy a QS értékelése szerint minél kevesebb hallgató jut egy oktatóra, annál magasabb az oktatás színvonala. Ha ezt a hallgatói létszám csökkenésével érjük el, szó nincs minőségi ugrásról. A másik oldalon finanszírozási nehézségeket is okoz, ha egy tanárra aránytalanul kevés hallgató jut.
Az egyensúlyt kell megtalálni, hogy az egyetem fenntartható legyen, de ne erodáljuk a minőséget. Szerencsére ennél nagyobb súllyal szerepelnek az értékelésben a tudományos, kutatási tevékenységet mérő mutatók, amelyekben például kiugró a Szegedi Egyetem, és aminek köszönhetjük a rangsorban elért előkelő helyünket. Itt sok szempontot vizsgálnak a nemzetközi kutatási projektekben való részvételtől kezdve a cikkek, publikációk mennyiségén át az ösztöndíj-programokig. Összességében nagyon büszkék vagyunk erre az eredményre, amely azt tükrözi, hogy Szegeden nemzetközi szintű egyetemi képzés folyik.
Miben jobbak az SZTE előtt álló intézmények?
Az első száz helyen nagy múltú, óriási anyagi erővel rendelkező egyetemek sorakoznak. Kár szépíteni, az oktatás színvonalában is rettentően fontos szerepet játszik a pénz. Fontos az egyetem infrastruktúrája, hogy milyen diákjóléti lehetőségeket találnak a hallgatók és az is, hogy adott intézmény milyen oktatókat, kutatókat tud vonzani. Ez mind pénzkérdés.
Számítanak ezek a rangsorok a diákok egyetemválasztásában?
Azt gondolom, igen. Két csoportra oszthatjuk a diákokat. Van, aki azért jön hozzánk, mert az általa választott képzést az országban nálunk kapja meg a legmagasabb szinten. Ha valaki biológus, informatikus vagy orvos akar lenni, a Szegedi Egyetem az ország első két egyeteme között van, sőt, alternatíva a külföldi egyetemmel szemben mind a magyar, mind a nemzetközi diákok számára. A másik fontos célunk – és ez már inkább az egyetem társadalmi felelősségvállalásáról szól – a régióban élő fiatalok megszólítása. Azt szeretnénk, ha nálunk szereznék meg a jövőjükhöz szükséges tudást és később is a dél-alföldi régióban maradnának mérnökként, agrárszakemberként, tanárként, óvónőként vagy éppen gyógypedagógusként.
Említette az oktatás színvonala kapcsán a pénz szerepét. Melyik egyetem van jobb pozícióban ebből a szempontból, az alapítványi formában működő ntézmények vagy a hagyományos állami fenntartásúak?
Nehéz megítélni, még kevés a tapasztalatunk. Egy nagy tudományegyetem vezetőjeként, ahol gyógyítási tevékenység is folyik, nem bánom, hogy nem kerültünk bele az elsőkörös átalakításba. Az biztos, hogy az egyetemek nehezen tudják összeegyeztetni a költségvetési intézményi működési formát azzal, hogy ők legyenek egy térség gazdaságfejlesztési motorjai, az ökoszisztéma egyik csomópontja. Sok korlátozás vonatkozik ránk, ami nem vonatkozik egy száz százalékban állani tulajdonú cégre és végképp nem a magántulajdonban működő vállalatokra. Nehéz úgy vállalkozói tevékenységet folytatni, hogy közben a jogszabályok gúzsba kötik a kezünket. A költségvetési működési forma és az egyetemek tevékenységét illetően a társadalom részéről jelentkező elvárások diszkrepanciában vannak. Nem látjuk még, hogy a kiszervezett egyetemeket hogyan fogják finanszírozni, de abban biztos vagyok, hogy a törvényhozás szándéka, hogy az államilag finanszírozott hallgatók azonos elbánás alá essenek akár állami működésű, akár alapítványi fenntartású intézményben tanulnak. Majd meglátjuk.
Hogyan tud piaci alapon működni egy egyetem?
Nálunk tizenkét kar van. Vegyünk le ötöt és a klinikai központot, ami a régió legnagyobb egészségügyi ellátója, és akkor piaci alapon fenntarthatóan tudom működtetni az intézményt. Nem fogok tanárokat, agrárszakembereket képezni és végképp nem tanítok zenészeket, amely karokat – ezek a külföldi diákokat sem vonzzák – jelen pillanatban keresztfinanszírozzuk, ahogyan a közfinanszírozott egészségügyi ellátást is. A piaci működés azt feltételezi, hogy nem cipelem a hátamon a veszteséges feladatokat. Ma két kategória van az alapítványi egyetemek között. Az egyik, amelyik megáll a saját lábán, mint például az Állatorvosi Egyetem vagy a MOME. A másik kategóriába azok tartoznak, amelyek az állam számára sem feltétlenül fenntarthatóak csökkenő diáklétszám mellett.
Idén országosan közel 20 százalékkal kevesebben adták be a jelentkezésüket az egyetemekre, holott februárban a koronavírus-járvány a láthatáron sem volt. Szegedre is kevesebben jelentkeztek? Mi áll a csökkenés hátterében?
Igen, hozzánk is kevesebben jelentkeztek, de szerencsére a visszaesés az országos átlagnál alacsonyabb, a külföldi hallgatók számában pedig – köszönhetően talán az ország alacsony átfertőződöttségének – talán nem lesz csökkenés. A magyar diákok elmaradása egyértelműen az emelt szintű érettségi kötelezővé tételének a következménye: miközben a bemenetnél szűkítettünk, a kimenet minősége változatlan. A középiskolák közül kevés az, amely maradéktalanul felkészíti a tanulókat a több tudást igénylő vizsgára, de nem minden család engedheti meg magának, hogy különtanárokat fogadjon. Nem várhatok el olyan tudást, amihez nem tudom mindenki számára biztosítani a megfelelő szintű hozzáférést. Ez komoly társadalmi feszültséget hoz. Ráadásul a szigorítás miatt a tanári, ápolói szakokra jelentkeztek kevesebben, miközben az lenne a feladatunk, hogy a gyerekek számára vonzóvá tegyük ezeket az életpálya-modelleket. Változtatni kell a mostani rendszeren.
Hogyan?
Erősíteni kell a közoktatást, hogy a diákok megfeleljenek a szigorúbb bemeneti követelményeknek.
Az eredmény viszont csak évek múlva fog meglátszódni a gyerekek tudásán. Akkor addig enyhíteni kell az egyetemi követelményeken annak érdekében, hogy a fenntartható működéshez szükséges diáklétszám meglegyen?
Én nem látnék abban problémát, ha több gyereket engednénk be a felsőoktatásba, és aki nem bírja, menet közben kiesik. Nehéz kérdés, de remélem most lesz ebben változás.
Mekkora a verseny az egyetemek között a hallgatókért?
Nagyon erős, hiszen ma már nemcsak a belföldi intézményekkel versenyzünk, hanem az osztrák, holland, német és más európai egyetemekkel. Viszont az SZTE jó pozícióban van. Ha valaki végiggondolja, hogy hol szeretné eltölteni az egyetemi éveit, az életkörülményeket is figyelembe kell vennie. Ma az emberi léptékű egyetemi városok a legnépszerűbbek világszerte. A göttingeni, a heidelbergi vagy a cambridge-i egyetem egyik sem nagyvárosban van, hanem ökoszisztéma-központot képeznek. Ebbe a sorba illeszkedik a Szegedi Tudományegyetem is. A város élhető, de kellően nagy ahhoz, hogy megfelelő számú ipari szereplő legyen jelen, ami a duális képzés és a későbbi munkahely-választás kapcsán is jelentős szempont. A megélhetési költségek kedvezőek, és minden közel van. Majdhogynem azt mondhatjuk, hogy a belváros és a campus egybeesik, ami az egyetemi lét szempontjából nagyon vonzó. A koronavírus arra is rámutatott, hogy a kisvárosnak milyen előnyei vannak pandémiás helyzetben.
Elindul szeptemberben a normál oktatás Szegeden?
Napról napra változnak a szabályok, Európában sem egységes a gyakorlat. Nálunk az adatok szerint nagyon alacsony a lakosság átfertőződöttsége. A legnagyobb kockázatot az egészségügyi és a bentlakásos szociális szférában látjuk. Itt nagyon fontos a rendszeres tesztelés, amúgy pedig mindenhol be kell tartani a higiéniás előírásokat. Úgy vélem – és mi erre készülünk –, a Szegedi Tudományegyetem normál oktatási rendben várja a diákokat szeptemberben.
