A kisadózók tételes átalányadójának (kata) 2022. őszi drasztikus megváltoztatása óta várják a hazai mikrovállalkozók, hogy a korábbi, valóban söralátét méretű adminisztrációval járó adózási lehetőség valamilyen formában visszatérjen. Az Orbán-kormány akkor tömeges adócsalásokról, a költségvetést százmilliárdokkal megkárosító vállalkozókról beszélt. Az Országgyűlés Gazdasági Bizottságának akkori, fideszes elnöke, Bánki Erik úgy fogalmazott, a cégek
„nem tettek mást, mint egy olyan adócsalást követtek el, amellyel a költségvetés számára 250-300 milliárd forintnyi kiesést okoztak”.
Lapunk akkor közérdekű adatigényléssel fordulat a Nemzeti Adó- és Vámhivatalhoz, a tőlük kapott, teljeskörű adatokból az derült ki, az ellenőrzött katás vállalkozók esetében elenyésző mértékben állapított meg jogsértést az adóhatóság annak ellenére, hogy a revízió során a bizonyítási kényszer a törvény erejénél fogva megfordult: a kisadózónak kellett bizonyítani, hogy jogszerűen alkalmazza ezt az egyszerű adózási formát.
A kata „kicsinálása” meg is tépázta az addig a kormányzat és az adóhatóság által is ajánlott módszer népszerűségét. Azzal, hogy – a taxisok kivételével – lehetetlenné tették, a katás vállalkozó nem magánszemélynek számlázzon, korábbi kata-adózók tömegei váltottak át más közteherviselési formára vagy épp hagytak fel vállalkozásukkal. Szintén lapunk mutatott rá, a 2021-es 450 ezer után az új szabályozás hatályba lépése után 2023-ban már csak 145 ezren választották ezt az adózási módot.
A társadalmi igényre tekintettel arról is voltak híresztelések, hogy az Orbán-kormány esetleg 2026 elején engedne a szigorú szabályozásból, ebből azonban nem lett semmi. Így azután a kata lehetőségének szélesítése a választási kampány témái közé is bekerült.
„A legkisebb vállalkozásoknak nincs igazán egyszerű, könnyen kezelhető adózási lehetőségük, mióta a (leköszönő) kormány radikálisan leszűkítette a katát. Ezért azt újra széles körben elérhetővé tesszük”
– állt a Tisza választási programjában.
A kormányváltás után megtörtént a kapcsolatfelvétel és a munka a katáról az új kormánypárthoz hasonló elveket valló Magyar Kereskedelmi és Iparkamara (MKIK) berkeiben. „Az MKIK új vezetése, Nagy Elek elnökkel az élen – még a budapesti kamara élén – már 2022 előtt és az átalakítás idején is a rendszer észszerű korrekcióját javasolta, nem támogatta a radikális szűkítést” – fogalmaztak május elején, megjegyezve,
„a kiindulópont az volt, hogy a kata eredetileg egy jól működő, egyszerű és kiszámítható forma volt, amelyet azonban időközben nem igazítottak a gazdasági környezet változásaihoz”.
A kamara ennek megfelelően három alappillért határozott meg az újraszabályozáshoz:
- költséget elszámoló vállalkozások felé történő számlázás visszaengedése valamilyen többletbefizetéssel,
- adminisztráció minimalizálása,
- meghatározni, az éves katakeret mekkora részét lehessen költséget elszámoló vállalkozások felé elszámolni.
Tessék választani!
A közelmúltban ennek megfelelően az MKIK szakmai vitaanyagot állított össze a területi kamarák véleményének összesítésével, melyben a kata kibővítésének lehetőségét öt fő, és több alpontban vázolta fel.
Az első javaslat a jelenlegi szabályozás megtartása (esetleg az adó összegének havi 75 vagy 100 ezer forintra, ezzel együtt a társadalombiztosítási ellátások emelése), ám
a katás az éves 18 millió forintos keret 10-20 százalékáig számlázhatna nem magánszemélyeknek is.
A kamara második javaslata egy „mindent vissza” jellegű indítvány, azaz ismét „csak” 12 millió forint lenne az éves bevételi határ, és a katások
szabadon számlázhatnának vállalkozásoknak is.
Ám az adó mértékét a szervezet a 2012-es bevezetése óta eltelt összesített pénzromlás miatt havi 100 ezer forintra emelné. A szakmai érdekvédelmi szervezet felveti a kérdést, hogy az esetleges visszaélések, például bújtatott munkaviszony kizárására milyen további részletszabályok lehetnek szükségesek. A kamara példaként említi a megbízónként évente maximum 3 millió forintos szabály visszahozatalát.
A harmadik MKIK-javaslat külön kezelné a sok ügyfélnek (zömmel magánszemélyeknek) dolgozó katásokat és a koncentrált ügyfelű, úgynevezett kreatívipari katásokat. Emellett
ismét engedné, hogy valaki főállás mellett, mellékállásban legyen kataalany.
A kezdeményezés ezen felül kétsávos tételes adót alkalmazna 9 millió forintos bevételi sávhatárral.
Az indítvány által javasolt adómértékeket az alábbi táblázat foglalja össze:
A negyedik alternatíva fő filozófiája az, hogy
a cégek felé kiállított számlát százalékos többletadó adó terhelje,
mert a cégek az ilyen számlákat költségként elszámolva adót takaríthatnak meg, így a plusz százalékos adó tudja adósemlegessé tenni az ügyletet a költségvetés szempontjából – olvasható a kamarai vitaanyagban.
A felvetés szerint maradna a havi 50 ezer forintos adótétel, de visszahoznák a magasabb társadalombiztosítási (tb) alap választásának lehetőségét, melynek a táppénz, a gyed és a nyugdíj megállapítása szempontjából van jelentősége.
A kamara úgy véli, a katástól befogadott számla után a számlabefogadó cégnek 18 százalék többletadót kellene befizetnie (az adminisztráció tehát nem a kisadózót terhelné), míg a Magyar Könyvelők Országos Egyesülete (MKOE) úgy véli, a katásnak kellene 15 százalék különadót fizetnie az általa költséget elszámoló cég felé kiállított számla után. (Egy 118 egységről kiállított számlában a 18 egységnyi adó a számla összegének 15 százalékát teszi ki – a szerk.).
Fotó: DepositPhotos.com
Ennek a megoldási javaslatnak két további alváltozatát is kidolgozta az MKIK és az MKOE. Az előbbiekben vázolt különadó ugyanis csak költségvetési bevételt generál, ám a két szervezet olyan indítvánnyal is előállt, mely tb-ellátási alapot is teremtene. Ez az MKOE kezdeményezése szerint nem 15 százalékos adó-, hanem a tb-törvény szerinti 18,5 százalékos járulékfizetési kötelezettséget róna a katás vállalkozóra, ha nem magánszemély részére számláz. Ha pedig ugyanennek a kamarai változata valósulna be, akkor a számlabefogadó vállalkozásnak 22 százaléknyi tb-járulékot kellene fizetnie a számla értéke után. (Itt szintén igaz, hogy egy 122 egységről kiállított számlában a 22 egységnyi adó a számla összegének 18,5 százalékát teszi ki – a szerk.).
A többletteher beszedésre is eltérő a két szervezet elképzelése. Míg a kamara azt vallja, a plusz közterhet a számlabefogadó cégnek kellene bevallania és megfizetnie, a számviteli szakemberek ernyőszervezete szerint azt a Nemzeti Adó- és Vámhivatal állapítaná meg, közölné és szedné be a katás vállalkozótól tranzakciós illeték nélkül.
Végül egy ötödik felvetése is van az MKIK-nak. Álláspontjuk szerint a „szociális kata” annak a társadalmilag rászoruló, nehéz munkaerőpiaci helyzetben levő rétegnek kínálna lehetőséget, akik élethelyzetükből kifolyólag nem tudnak főállásban dolgozni, és vállalkozóként sincs lehetőségük jelentős bevételre szert tenni, miközben a tb-jük nincs rendezve (nem nyugdíjasok, nem kismamák, nem diákok stb.). A kamara rámutat, nekik havi 1-2 százezer forint bevételük van, melyből a minimálbérre eső, jelenleg nagyjából 100 ezer forint adó és járulék is túl nagy terhet jelent. Esetükben a havi 50 ezer forintos kata még kigazdálkodható, ami tb-jogosultságot biztosítana számukra.
„Ez a fekete működés alternatívája lehet”
– hangsúlyozza az MKIK.
A kamara elképzelése szerint a szocilis katát alkalmazó vállalkozók esetében a bevételi határ 6 millió forint lenne, 3 millió forint bevételig havi 50 ezer forint, efölött pedig minden számlára (akár magánszemélynek, akár vállalkozásnak bocsátották ki) 15 százalék lenne a fizetendő adó mértéke. A szervezet felveti, kidolgozandó kérdés, hogy kell-e iparági, tevékenységi megkötés a szociális kata választása esetén.
Válaszunk a kritikákra
Az MKIK több kritikát is megfogalmazott lapunk négy évvel ezelőtti cikkével kapcsolatban. A szervezet észrevételeit jogosnak tartjuk, ám két dolgot hangsúlyoznunk kell.
Egyrészt a kamara által megfogalmazott hiányosságok, így például annak vizsgálata, hogy a számlabefogadó vállalkozás milyen indíttatásból és milyen módon használta ki a törvény által nem tiltott jogi kiskapukat, véleményünk szerint meghaladja egy újságcikk terjedelmét, az sokkal inkább egy anonim résztvevőkkel lebonyolított, reprezentatív kvalitatív kutatás tárgyát képezhetné. A kata megszigorításának pártján állók, illetve az azt ellenzők azonban joggal fogalmazhatnának meg kritikát e kutatás módszertanának egyes elemeiről.
Másrészt lapunk teljes körű adatokkal kívánt dolgozni. A NAV kilenc évre vonatkozó ellenőrzési számai ezt biztosítják, és társadalmi konszenzus van abban a tekintetben, hogy egy állami hatóság által közölt adatok valósak, megbízhatók, így az abból levont következtetések is helytállóak.
