Szinte nem telik el nap anélkül, hogy ne esne ki egy „csontváz” a Magyar Nemzeti Bank (MNB) alapítványának szekrényéből. Miközben egyre pörög a számláló, mennyi közpénzt kezelt a 2014-15-ben létrehozott hat alapítvány – amelyből az összevonások után már csak egy maradt –, ebből mennyi a közpénz, s ennek mekkora része veszett el (sorrendben 500, 400 és 200 milliárd a jelenlegi állás szerint), már érdemesebb előretekinteni.
Nevezetesen, hogy lesz-e felelősségre vonás. Most mindenki Matolcsy Györgyre mutogat, mint az alapítványok ötletgazdájára. Valamint a fiára, Ádámra, mint aki úgymond elvégezte a „piszkos munkát”, vagyis nagy része volt abban, hogy olyan ingatlanbefektetésekbe került közpénz, amelyek nemhogy gyarapították volna azt, hanem éppen ellenkezőleg: csökkent az eredeti értékük.
Pedig ennél jóval szélesebb lehet a kör. Ha már a Kúria és az Alkotmánybíróság 2016-ban kimondta, hogy az MNB-alapítványokba tett közpénz nem veszítette el a közpénz jellegét, miért csak 2025 márciusában, Varga Mihály jegybankelnöki beiktatása után indított vizsgálatot az Állami Számvevőszék.
Frissítés: Az ÁSZ Kommunikáció jelzése alapján elismerjük, tévedtünk, a vizsgálat nem most, hanem 2023-ban indult. Ez azonban nem változtat a következő állításon. Vagyis:
Nem lett volna-e a kormánynak már kilenc évvel ezelőtt kötelessége, hogy miután megtudta, az alapítványokban adófizetői pénzek vannak – hiába képződtek azok a forint leértékelődése miatti jegybanki árfolyamnyereségből –, azt visszaáramoltassa oda, ahová való, az állami költségvetésbe? – tette fel a kérdést lapunk főszerkesztője, az alapítványok létrehozását annak idején elsőként a nyilvánosság elé táró Csabai Károly a Trend FM hétfő délelőtti adásában.
A beszélgetést itt lehet meghallgatni:
(Csabai Károly szerzői oldala itt érhető el.)
