A GKI Gazdaságkutató Zrt. a magyar védelmi ipar aktuális állapotáról, versenyképességéről és finanszírozási kihívásairól készített átfogó kutatást. A jövőbeli lehetőségeket nagymértékben meghatározhatja az Európai Unió védelmi célokra létrehozott Security Action for Europe (SAFE) kezdeményezése. Ennek keretében a leköszönő Orbán-kormány végül valamivel több mint 17 milliárd euróra adta be az igényét, de egyelőre (egyedüli EU-s országként) a magyar kérelmet még nem bírálták el pozitívan.
A védelmi szektor fejlődését alapvetően a megváltozott európai biztonsági környezet határozza meg: az orosz–ukrán háború óta a NATO-tagállamok védelmi kiadásai emelkednek, és a védelmi ipar újra stratégiai jelentőségűvé vált. A globális védelmi kiadások 2024-ben történelmi csúcsot értek el, meghaladva a 2,46 billió USD-t, ami 7,4 százalékos reálértékű növekedést jelent az előző évhez viszonyítva.
Európa védelmi ráfordításai szintén dinamikusan bővültek: a kontinens teljes katonai költése megközelítette a 693 milliárd USD-t, ami 17 százalékos éves növekedést és az elmúlt évtizedben összességében mintegy 83 százalékos emelkedést tükröz. Ezzel párhuzamosan az EU27 tagállamok fegyverzeti beruházásai 2021 és 2024 között jelentősen nőttek, 59 milliárd euróról 100 milliárd euró fölé emelkedve. Számos EU-s ország szerepel a védelemre legtöbbet költő országok között, ami jól érzékelteti az európai védelmi ipar már most is jelentős méretét.
Fotó: GKI, IISS,
A kiadások gyors bővülése szorosan összefügg a megváltozott biztonsági környezettel, mindenekelőtt az orosz–ukrán háborúval, amely felgyorsította a védelmi beszerzéseket Európában és globálisan egyaránt. A költési szerkezetben egyértelmű elmozdulás figyelhető meg a korszerű haditechnikai eszközök – különösen a lég- és rakétavédelmi rendszerek, páncélozott platformok és dróntechnológiák – irányába, miközben az európai országok párhuzamosan törekednek hadiipari kapacitásaik bővítésére és stratégiai autonómiájuk erősítésére.
A növekvő nemzetközi védelmi kiadások a keresleti oldal tartós erősödését jelenti, ami közvetlenül kedvez a magyarországi fejlesztéseknek is. A magyar védelmi ipar egyszerre újraépülő és szerkezetváltó ágazat. Az elmúlt években jelentős kapacitásbővítések indultak el a páncélozott járműgyártás, a lőszer- és robbanóanyag-előállítás, a kézifegyverek, valamint a repülőipari beszállítás területén. Magyarország az elmúlt évek védelmi kiadásnövelésének eredményeként 2024-re elérte és teljesíti a NATO által elvárt, GDP-arányos 2 százalékos védelmi ráfordítási szintet.
Fotó: NATO, GKI
A magyar védelmi ipar jelenlegi helyzetének egyik fő jellemzője, hogy a fejlesztések egyszerre szolgálják a hazai haderő igényeit és törekednek a nemzetközi ellátási láncokba való bekapcsolódásra. Az állam által támogatott beruházások eredeti célja nem csupán a haditechnikai eszközök beszerzése volt, hanem azok részbeni hazai előállítása, ami hosszabb távon munkahelyteremtéssel, technológiai tudás felhalmozásával és exportlehetőségekkel járhat. Fontos kérdés ugyanakkor, hogy a gyártás mennyiben jelent valódi hozzáadott értéket, és nem csupán összeszerelő kapacitást.
A legfontosabb trend a szárazföldi haditechnikai gyártás felfutása. Magyarországon az utóbbi időszakban megjelentek olyan modern üzemek, amelyek képesek páncélozott járművek sorozatgyártására, illetve ezek alkatrészellátásának biztosítására. Ez a képesség stratégiai szempontból azért jelentős, mert egyfelől a szárazföldi eszközök iránti igény Európában tartósan magas marad, másfelől pedig összhangban van a NATO Magyarországgal kapcsolatos elvárásaival. Fontos feladat marad továbbra is ugyanakkor, hogy a hazai beszállítói kör bővüljön, és minél több alkatrész előállítási, javítási és fejlesztési kompetencia települjön Magyarországra. Kijelenthető ugyanis, hogy a magyar védelmi ipar jelenleg még összességében nem tekinthető eléggé versenyképesnek a nemzetközi hadiipari beszállítói piacon. A védelmi export bővítése érdekében célszerű olyan, alacsonyabb belépési költségű részpiacokra fókuszálni, ahol a hazai hozzáadott érték – különösen a mérnöki és fejlesztési kompetenciák révén – nagyobb súllyal jelenhet meg.
Az előbbiek alapján a védelmi ipar fejlődésének egyik legfontosabb iránya a dual-use, azaz kettős felhasználású technológiák erősödése. Ez a trend különösen fontos Magyarország számára, mert a civil ipari tapasztalatok és a magas minőségi követelmények átvétele segítheti a védelmi szektor versenyképességét. Itthon több olyan ipari és tudásbázisra épülő lehetőség is adott, amely egyszerre szolgálhatja a civil gazdaságot és a védelmi szektort, többek között a járműipari, illetve a repülőipari beszállítás, a precíziós gépgyártás, a szenzortechnológia vagy a kiberbiztonsági területeken.
Az egyik legígéretesebb irány a járműipari és gépgyártási kompetenciák védelmi alkalmazása. Magyarország hagyományosan erős autóipari beszállítói háttérrel rendelkezik, amely megfelelő fejlesztésekkel képes lehet speciális katonai járműalkatrészek, hajtáslánc-elemek, páncélvédelmi komponensek vagy karbantartási rendszerek előállítására is.
A kettős felhasználás itt abban rejlik, hogy ugyanazok a precíziós gyártási eljárások a civil és katonai piacokon egyaránt értékesek. Az autóipari kapacitások védelmi ipari hasznosítása különösen időszerűvé vált, mivel az európai autógyártás jelenlegi visszaesése a beszállítói kereslet mérséklődésével is együtt jár, ennek következtében a beszállítói szektor számára egyre fontosabbá válik új, stabil piacok és alkalmazási területek felkutatása, amelyben a védelmi ipar potenciális alternatívát jelenthet.
Szintén nagy potenciál rejlik a repülőipari és dróntechnológiai szegmensben. A repülőgépipari beszállítás magas minőségbiztosítási és tanúsítási kultúrát igényel, amely hosszú távon a magyar ipar technológiai színvonalát is emeli.
A drónok és pilóta nélküli rendszerek pedig különösen gyorsan növekvő piacot jelentenek: a mezőgazdasági, logisztikai vagy ipari felhasználások mellett a katonai megfigyelés, felderítés és határvédelem is egyre inkább támaszkodik ezekre. Magyarország akkor lehet erős ezen a területen, ha nemcsak összeszerelésben, hanem szoftveres irányításban, szenzortechnikában és integrációban is képességeket épít.
A harmadik kiemelt dual-use terület a kiberbiztonság és a digitális védelmi technológiák köre.
A modern hadviselésben a hálózati rendszerek védelme, a kritikus infrastruktúrák kibervédelme és az adatbiztonság ugyanolyan jelentős, mint a klasszikus fegyverrendszerek. Magyarország informatikai és mérnöki munkaerőbázisa kedvező alapot adhat ahhoz, hogy a kiberbiztonsági fejlesztések a civil gazdaság mellett a védelmi szektorban is versenyképesek legyenek. Ehhez azonban erős kutatás-fejlesztési háttérre, nemzetközi szabványokhoz való igazodásra és a bizalmi (minősített) rendszerek kiépítésére van szükség.
Egy további fontos lehetőség a szenzortechnológia, elektronika és kommunikációs rendszerek fejlesztése. A radarok, optikai eszközök, navigációs rendszerek vagy titkosított kommunikációs megoldások mind olyan területek, amelyek egyszerre hasznosíthatók polgári célokra (ipari automatizálás, közlekedés, távközlés) és katonai alkalmazásokban. Magyarország számára a feladat itt az, hogy az elektronikai ipar és a kutatóintézeti kapacitások összekapcsolásával magasabb hozzáadott értékű termékek jöjjenek létre, illetve célzottan erősítse az eddig elért vállalati eredmények további fejlődését.
Ahhoz, hogy ezek a kettős felhasználású szegmensek valóban magyar erősséggé váljanak, több feltételnek is teljesülnie kell. Mindenekelőtt szükség van stabil és kiszámítható iparstratégiára, amely nemcsak beruházásokat vonz, hanem hosszú távú fejlesztési irányokat is kijelöl a kettős felhasználású szegmens számára. Emellett kulcsfontosságú a munkaerő és a tudásbázis fejlesztése: mérnökképzés, minőségi duális szakképzés, kutatás-fejlesztési programok nélkül nem lehet tartósan versenyképes ipart építeni. A magyar vállalatok védelmi ipari versenyképességének erősítéséhez – mind a hazai, mind a nemzetközi piacokon – kulcsfontosságú olyan célzott finanszírozási konstrukciók kialakítása, amelyek támogatják az ágazat sajátos beruházási és működési igényeit. Ha mindez megvalósul, a kettős felhasználású technológiák a magyar védelmi ipar egyik legstabilabb és leginnovatívabb pillérévé válhatnak.
Az uniós védelmi hitel
A finanszírozási feltételek alakulása szempontjából meghatározó lehet az Európai Unió SAFE hitelprogramja, amelyhez Magyarország is igyekszik hozzáférni a védelmi ipari beruházások és kapacitásbővítés támogatása érdekében.
Amennyiben az új kormány sikerrel jár a hitel lehívásában, akkor a SAFE-program érdemben hozzájárulhat a hazai védelmi ipar finanszírozási környezetének javításához, akár az olyan kettős felhasználású fejlesztések területén is, mint pl. a vasúti infrastruktúra, a kombinált fuvarozást kiszolgáló terminálok vagy a logisztikai hálózatok fejlesztése.
Ezek a beruházások nemcsak a katonai mobilitás és ellátási láncok hatékonyságát javíthatják, hanem közvetlen és közvetett módon is hozzájárulnak a magyar gazdaság növekedéséhez és a versenyképesség erősítéséhez. A SAFE-források emellett jól kiegészíthetők az Európai Beruházási Bank finanszírozási programjaival, amelyek további lehetőséget teremtenek a stratégiai jelentőségű infrastruktúra-fejlesztések felgyorsítására.
Nemzetközi tapasztalatok alapján a védelmi és kapcsolódó iparágak finanszírozása egyre inkább több lábon áll, az állami és uniós források mellett megjelennek az államháztartáson kívüli konstrukciók, valamint a kereskedelmi bankok is növekvő nyitottságot mutatnak az ágazat iránt. Ugyanakkor kulcsfontosságú, hogy a rendelkezésre álló támogatások és hitelprogramok felhasználásának stratégiai irányítása állami kézben maradjon, biztosítva ezzel az egységes, hosszú távú fejlesztési irányokat és azt, hogy a beruházások a Magyar Honvédség és a hazai védelmi ipar tényleges igényeivel összhangban valósuljanak meg.
A magyar védelmi ipar előtt álló legfontosabb feladat tehát a kettős felhasználású szegmensben lévő lehetőségek kiaknázása, a technológiai mélyülés, a beszállítói hálózat fejlesztése, a munkaerő képzése és a nemzetközi piacokhoz való hozzáférés erősítése. Ha ezek teljesülnek, akkor Magyarország a következő évtizedben nemcsak felhasználója, hanem részben alakítója is lehet a közép-európai védelmi ipari térségnek.
