Alapvetően, ha egy országban nincs nagy egyensúlytalanság (idehaza jelenleg nincs), akkor a jegybank kamatpolitikájával nagyjából oda kormányozza a devizaárfolyamot, ahová akarja. Ahhoz, hogy a devizaárfolyam stabil legyen, a fejlődő országoknak a magországhoz képest jellemzően valamiféle kamatprémiumot kell biztosítani.
Az is jellemző, hogy a befektetők az infláció felett valamiféle reálhozamot várnak el. A nagy kérdés, hogy ez mekkora.
A válasz pedig az, hogy sajnos ez nem egy állandó, kiszámítható érték, mert a mindenkori befektetői hozzáállástól, hangulattól, percepciótól függ.
Ebből következően a jegybank nem tehet mást: kísérletezik, próbálkozik, megpróbálja felmérni, hogy az adott környezetben mekkora az a kamatszint, amit a befektetők elvárnak. Lehet, hogy ez a múltban X volt, de most 2 X vagy ½ X. Meg lehet próbálni persze ezt modellezni, de itt tényleg a puding próbája az evés: a piaci értékítélet, árfolyamalakulás mutatja meg, hogy mi a megfelelő a befektetőknek.
Az elmúlt év árfolyamalakulása pedig azt mutatja, hogy az a kamatszint, amit Magyarország kínál, nem elegendő. Ez már hónapokkal ezelőtt is egyértelmű volt, ennek ellenére a magyar jegybank tovább vágta a kamatokat – miközben mindenhol elmondta, hogy nagy a másodkörös infláció kockázata, és nem szabad hagyni leértékelődni a forintot. Szerintem ez komoly hiba volt.
Nyilvánvaló, hogy a jegybankok is tévednek, és nem tudják előre, hogy mekkora kamatszintet kell tartaniuk (ez világosan kiderül abból, hogy a legnagyobb jegybankok jövőbeli kamatprojekciói is igen gyakran köszönőviszonyban sincsenek a későbbi, akár pár hónap múlvai kamatszintekkel).
Ez nem baj, ők is csak arra képesek, hogy félig vakon kitapogassák azt a monetáris feltételrendszert, ami a gazdaság számára a legmegfelelőbb. Nem látják előre az eseményeket, de a gazdasági, piaci események fényében képesek reagálni.
A gazdasági miniszternek igaza van: Magyarországon valóban magas a reálkamatszint, és magas az elvárt kamat/hozamprémium. Viszont még ilyen magas szintek mellet is gyengül a forint, ami azt jelenti, hogy a befektetők még ennél is magasabb prémiumot várnak el, különben nem hajlandóak forintot tartani.
Ennek vagy megfelelnek a gazdaságpolitikusok, vagy nem biztosítják ezt, de akkor tovább gyengül a forint.
És persze itt jön elő a milliárd forintos kérdés: miért ilyen magas az elvárt hozam? Ez pedig jelenleg egyértelműen a kormányzat felelőssége. A jegybank nem tud mást tenni, mint a piaci körülményekhez/elvárásokhoz igazodva módosítani tudja a kamatszintet. Az azonban, hogy mekkora ez az elvárt kamat, már az ország, a gazdaságpolitika megítélésétől függ.
Teljesen egyértelmű, hogy Magyarországon azért magas a kamatszint, mert mind a hazai, mind a külföldi befektetők jelentős kockázatokat látnak. Kockázat a voluntarista gazdaságpolitika, a foglyul ejtett állam okozta versenyképességi romlás, a szövetségi rendszerrel való szembefordulás. Ezek azok a tényezők, amelyek miatt magas Magyarországon a kamatszint.
Ezeken a jegybank nem tud változtatni, de ha akarna, tudhatna hozzá igazodni. A kormányzat tudna rajta változtatni, de nem akar.
Mindaddig, amíg ez így marad, addig két lehetőség van: megpróbáljuk leerőltetni a kamatokat, és ezzel beáldozzuk a forintot – ám ez később magas inflációt, és újabb, még komolyabb problémákat okoz (például euroizáció felgyorsulása, tőkemenekítés); vagy hagyjuk, hogy a kamatok a helyükre menjenek (=feljebb), a deviza pedig stabilizálódjon.
A jelenlegi keretrendszerben nincs más megoldás. Alternatív lehetőség (lenne) a kormányzati (gazdaság)politika olyan módosítása, amely lecsökkenti ezt az elvárt prémiumot, és akkor lehetne egyszerre erősebb forint és alacsonyabb kamat is.
Bár számomra ez a leglogikusabb, de erre jelenleg nem látok sok esélyt.
A cikk a Holdblogon jelent meg.
